Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-305

3 04 305. országos ülés márczius 9. 1871. rüí a szabad munka biztosítása, és igy összeüt­közésbe jönnek az érdekek. Én elfogadom azon tételt, melyet a t. kép­viselő nr fölállított : csináljunk belőle stúdiumot, síné ira et studio, minden melléktekintet és ér­dek nélkül, mely tisztán csak arra legyen irá­nyozva, hogy ne rövidíttessék meg az állam kincs­tár, mely ezen jövedelmet nem nélkülözheti. Törekedjünk, de ne legyen törekvésünk negatív, hanem positiv irányú: ne csak a roszat mutas­suk ki, de állítsunk föl helyébe jobbat is. (He­lyeslés.) De most nem erről van szó, hanem arról, hogy mi történjék az 1871-ik évi költségvetés­sel ? Én fölkérem a t. házat, hogy ugy a fedezetre, mint a kiadásokra nézve az előirányzott össze­geket szavazza meg. A mi a fedezetet illeti : erre nézve egész megnyugvással mondhatom, hogy az valósítva lesz. Én fontosnak ezen terén különösen a tiszta jövedelmet tekintem, én ezt illetőleg az utolsó 3 negyed év eredményeit kiadattam magamnak, a 4-ik évnegyed eredménye még nem oly tiszta, hogy arra biztosan építhessünk. Az 1869-iki év 9 első hónapjában 11.988,000 frt jött be, tehát ebben nincs hiány; az 1870-ik év ugyan­azon hónapjaiban 13,397,950 frt jött be : tehát körülbelől 1 millióval több volt a jövedelem. Ilyenek levén az eredmények 9 hónap alatt 1869-ben és 1870-ben; és az előirányzat az 1869-iki eredményen nyugodván, semmi kétsé­gem sincs abban, hogy az előirányzott összegek befolynak, a ha a gyártást bírjuk rendezni, és a fogyasztás igen nagy mérvű, s nekem elég gon­dot adó eredményeinek eleget fogunk tenni : semmi kétségem sincs abban, hogy a jövedelem az előirányzott összegnél nagyobb lesz. Méltózta­tott az előirányzott összeget azon egyedüli vál­tozással megszavazni, hogy a belföldi dohány vételére egy millióval kevesebb, a külföldire pe­dig a már említett összeggel több szavaztatnék meg, miután ezen összeg a már eladott mennyi­ségnek felel meg. Csak ugy közbevetőleg jegyzem meg, hogy a t. képviselő urak tájékozhassék magukat, hogy a külföldre való kivitel, meggyőződésem szerint, nem azért szűnt meg, a miért a t. képviselő ur gondolja : miután az okozat nem szokott elől­járni, és az ok nem szokott hátul járni; a t. képviselő ur fölfogása csak akkor volna helyes : ha ez igy történt volna. Nem azért szűnt meg, mert a francziaországi regié részére a kincstár­ral egyezkedtek, és most nem a magán egyé­nektől, hanem a kincstártól veszik. Ezen egyez­kedés épen azért történik ; mert a magánegyé­nektől való vásárlás előbb megszűnt: tehát nem helyes azon következtetés, miután előbb meg­szűnt maga a magánosoknak kiviteli kereskedése és a kormány látván, hogy a külföld számára való termelés a magánegyének részéről meg­szűnt : csak akkor látta szükségét annak, hogy maga vegye kezébe az eladást. {Helyeslés jobb felől.) Bátor vagyok e tekintetben hivatkozni arra, mi itt a házban történt, midőn a képviselő urak közül többen, köztük Keglevich Béla képviselő ur is panaszt emeltek az iránt, hogy nem képe­sek a külföldre termelt dohányt kiszállítani, és hogy most a monopólium szabályai szerint, an­nak meg kell semmisittetni, nagy kárával a nemzeti vagyonnak. Az akkori pénzügyminiszter, igen t. elődöm ugy segített a bajon, hogy egy részben átvette a kincstár részére a készletet és eszközölte a külföldön eladást. Tehát a ma­gánosok előbb kiejtették a kezükből, mert nem tudtak eladni, és a kincstár ekkor azt mondotta, eladom én. Tehát ezen eset is bizonyíték némileg azon argumentum ellen, mit a t. képviselő ur föl­hozott , hogy t. i. ha az állam, a regié, tud ke­reskedni : akkor a magánosok is képesek lenné­nek erre. (Igaz! jobb felől.) Ugy kellene lenni. De ez egyik bizonyítéka annak, hogy néha nem ugy van, mint hinné és kívánná az ember. Azok nem bírták, kiejtették kezökből; a regié fölvette és bírta. Már egyszer fölemlítettem a t. háznak, mi történt a sóval. A sóval épen igy megbízatott az állam, miután a magánkereskedés nem birta. Nem mondta a törvényhozás az államnak, hogy csak te kereskedjél; de intimálta, hogy álljon be a kereskedők közé. Ez kétségkívül sajnos és egészségtelen állapot. Magyarországon a sóval csak a termelésre nézve történt igy; nem mondta a törvényhozás, hogy ez monopólium : csak azt mondta a kor­mánynak, hogy álljon be a kereskedők közé és adjon ki 25 fontig, állítván különböző helyeken rak­tárakat. Ismétlem, hogy ez kétségkívül egészség­telen, éretlen s helytelen állapot, melynek idő­vel meg kell szűnni; hanem ugy van. Ne csináljunk magunknak illusiókat. Mikor a dohánymonopoliumot megszüntetni akarjuk, többek közt a kereskedés mostani fej­lettségét is méltó figyelembe kell vennünk. Is­métlem : én a tüzetes tárgyalásoktól nem fogok visszariadni, s az eszmecserére készen állok. Mi­kor aztán minden apró baj elhárítható lesz: akkor talán lehet a monopóliumnak véget vet­nünk. Addig azonban nem hiszem, hogy a t. ház kívánná, legalább az időre nézve, a dolgot erő­szakoltatni. (Élénk helyeslés jobb felől.) ­'Tisza Kálmán; T. ház. Tökéletesen

Next

/
Thumbnails
Contents