Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-305

305. országos ülés márczios 9. 1871. 3 05 igaz, hogy magának a monopóliumnak kérdése most nem képezi a tanácskozás és elhatározás tárgyát s épen azért én részemről csakis annyiban fogok éhez pár szót szóllani, a mennyiben ezt a t. miniszter urnák előttem elmondott beszéde saját szempontomból okvetlenül szükségessé teszi. (Halljuk.) Itt legelőször is engedje meg, hogy ahoz szóljak, mit ő legutoljára mondott. Azt mondta ugyanis a t. miniszter ur, miszerint annak, hogy az állam viszi a külföldi kereskedést: nem az az oka, mit Móricz képviselő társam megjegyzett; mert hisz előbb szűnt meg a magánosok által űzött kereskedés, s csak azután vette át az állam. Én ennek igazságát kétségbe nem vonom, sőt magam is ugy tudom, hogy ez igy van. Azonban oka nem az, mintha itt meghazudtoltatott volna maga azon elv, hogy egyesek jobban tudnak kereskedést folytatni, mint az állam ; hanem az, hogy az egyesek a monopólium által oly helyzetbe tétettek, hogy nem folytathattak kereskedést, amint szemben a volt pénzügyminiszter úrral, — midőn azt fejtegette itt előttünk, hogy módozatot fog arra nézve találni, hogy monopólium is legyen, kereskedés is, — megmondotta,hogy ez teljesen és tisztán lehetetlen. Lehetetlen pedig több oknál fogva, és nem lehet mondani, hogy a kereskedés szabad versenyében az állam győzte volna le a magán indusztriát, Lehetetlen ; miért ? először, azért: mert ha valaki a külföld számára termelt, annak a dohánymonopolium szabványai szerint, egész dohánytermelését kellett kivinnie ; és hogy kivihesse azt, mi elég jó minőségű volt arra, hogy külföldi kereskedés tárgyát képezze : ki kellett vinnie azt a termelést is, mi nem való kereskedésbe, és a mely annyira elnyomta a másikat, hogy ez által az egész kereskedés lehetetlenné lett. Az állam erre kényszerítve nincs. Továbbá sikerülhetett az államnak eladni azon dohányt, mit a magánosok nem adhattak el, azért, mert a monopólium szerint meg volt határozva, — miként ép most is érintette a t. miniszter ur, — hogy, ha az illetők bizonyos ideig el nem adják: azt el kell égetni. Tehát az egyes nem várhatta be a kedvező conjuncturákat, mig ez az államnak teljesen hatalmában és módjában volt: és igy azon külömbsóg volt ezen tekintetben az állam és a magános kereskedő közt, a mely van két ember közt, kit versenyfutásra akarnak küldeni akkor, ha az egyiknek lábait összekötözik. (Helyeslés bal felől.) Hogy ily körülmények közt a győzelem nagy dicsőség legyen: azt nem hiszem, hogy valaki állítaná. Különben az igen t. miniszter ur nyilatkozatának elején ón azt gondoltam és azt remólEÉPY H. NAPIÓ 18 ff XIV, tem, hogy teljesen meg fogok nyugtattatni az iránt, hogy csakugyan a monopólium meg fog talán szüntettetni, és hogy még egy másik szempontból is fogok megnyugtatást nyerni : abból t. i., hogy a központi kezelés, a centralisa tio nem fog terjesztetni, hanem szűkebb körbe szoríttatni fog. Azonban megvallom, a mint végighallgattam beszédét, mind a két irányban az előbb remélt megnyugtatást eltűnni láttam. A mi legelőször is az önkormányzatot illeti, a t. miniszter ur azt mondta, hogy ő mindig és mindenütt barátja lesz annak ; csak azt nem fogadhatja el, hogy azon esetben, ha az önkormányzat sem tesz valamit: akkor az inkább ne történjék ; mert ekkor inkább tegye meg ezt a tisztviselő. Sok dolog van olyan, a mire nézve ez tökéletesen áll, bár, — hacsaknem akarunk mindenbe beavatkozó kormányzatot és egész átalánosságban és a végletekig vive : — ezt el nem fogadom ; mert csak azon dolgokra nézve állhat ez, melyek állami érdeket involválnak. Ha tovább terjesztetik ; akkor bekövetkezik a ,,zu viel regieren", a mindenekbe beleavatkozó közigazgatás, a mely a lehető legboszantóbb mindig és mindenütt. De meglehet, hogy a miniszter ur némely dolgoknál akarja az önkormányzatot. Hanem akkor igen furcsának, különösnek találom, — őszintén megvallva, — hogy midőn van Magyarországon tér, a melyet az önkormányzat megszokott századok óta s a melyet elfoglalni akar : azt ounan kilökik; hanem utalják olyan utakra, melyeken még nem járt, melyekhez nem szokott, s ha ott rögtőn bele nem találja magát, azt mondják : a nemzetben nincs önkormányzati hajlam. (Élénk helyeslés hal felől.) Ez, engedelmet kérek, tudom, öntudatosan vagy öntudatlanul, de tisztán és egyenesen — vagyis inkább nem mondhatnám egyenesen, de tisztán — az önkormányzat megölésére vezet. Ha az önkormányzatot méltóztatnák szeretni, hagyják meg ott, a hol tud ma megállani, és irányozzák onnan ki uj utakra is, melyeket még nem szokott meg; de ne foszszák meg életerejétől az által, hogy kiveszik lába alól a földet. A mi pedig a dohánymonopoliumot illeti, a miniszter ur nyilatkozatában erre nézve sem lelhetek megnyugvást. Elmondta a pénzügyminiszter ur, hogy ő is óhajtaná, ha lehetne megszüntetni ; elmondta azt, hogy ő már nemcsak azt tudja, hogy az drága adó, a mit 6 év előtt is tudott, hanem tudja azt is, miért drága: mert — úgymond — most kidolgoztatta; kidolgoztatta, miért ? Vártam, hogy azt fogja mondani: kidolgoztatta azért, hogy ezzel bebizonyítsa, hogy a dohánymonopolium rósz és eltörlendő ; de ő 39