Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-296

24 296. országos Hlés tsbriiár 27. 1871. hoz fűzi: lazul; és jöhetnek oly szerencsétlen események, hogy az nemcsak lazulni fog, hanem épen szétszakad, — neiu titok ez, és nem tartom inparlamentális és inpolitikus nyilatkozatnak erről beszélni, — hogy az osztrák-magyar birodalom maholnap meg fog szűnhetni ar.ou alakban, melyben létezik. De nekünk akkor is kell még léteznünk, és a felséges uralkodóháznak is kell létezni, de csak általunk fog ez történhetni. Ily körülményekre reflectálnunk kell, ha belőle nyilvános politikát nem űzünk is, mert csakugyan helytelen lenne a kormányférfiak részéről, ha minket itt e házban ily politikai lehetőséggel fognának rémítgetni. De gondoskodnunk kell arról, hogy az események minket, ha bekövetkeznek : készületlenül ne találjanak. E

7pV n/7nlr p. rnit" okozza V" hf^V olv' filte^Ő véleményben vagyunk: a tisztelt jobb oldal és ellenzék a haza védelmének kérdése fölött. Méltóztassék számolni, mélyen tisztelt képviselő urak az eseményekkel. Méltóztassék a hazát mindenesetre oly állapotba helyezni, hogyha egy catastropha bekövetkezik, és ba a roppant költséggel föntartott közös hadsereg meg fog szűnni: hogy akkor is a haza védképes legyen; mert ha a naza védtelen lesz, önöknek öntudata keserű szemrehányásokat fog tenni; mi pedig önökkel együtt fogunk elveszni, mert akkor már mi sem leszünk képesek ti hazát megmenteni. Ez az álláspont, melyért az ellenzék minden perczben, minden órában hangoztatta szavát és emelte féréseit a kormányhoz. Ezen álláspont van kifejezve a kisebbség véleményében, azért azt pártolom. (Élénk helyeslés a bal oldalon.) Berzenczey László: T. ház ! (Eláll.) A türelem kifáradt, t. haz, de az enyém is kifáradt : nem szoktam ón sokat mondani, és ezen keveset is röviden fogom elmondani. Ha nem lettek volna oly jelenetek, miket szónélkül hagynom nem lehel, nem szólaltam volna föl, de előttem főleg kettő tűnt föl. Az első az, hogy mikor hazajöttem, az fájt leginkább, hogy az itthoniak közül kiki azzal dicsekedett, hogy mennyivel szenvedett többet, aki száműzve volt, vagy aki itthon maradt. Nem csodálkoztam azon, hogy sokan megtörtek; a mi engem leginkább meglepett, az az volt, hogy a fiatalságot, az uj nemzedéket egészen más szellemben láttam, mint a melyben mi voltunk, mikor fiatalok valánk. En nagyobb ambitiót a magyar és erdélyi fiatalságnál nem láttam, mint az úgynevezett „jeunesse dorée'-hez tartozni. Azt szokta a fiatalság mondani: csak ő élt volna 1848-ban, ő megmutatta volna a jó politikát, és nem lett volna háború. Hogy ily jeunesse dorée nálunk is van, azt látom; de hogy miből ered, azt nem tudom. De hogy egy a száműzetésben felnőtt fiatal, mint ifj. Pulszky képviselő ur is, mint ezen jeunesse dőrének egyik képviselője, rukkol be a képviselőházba : ezt meg nem foghatom. (Derültség.) Éber képviselő ur angol komoly megfontolással és számítással megmondta nekünk: ragaszkodjunk a szigorú valóhoz, és ismerjük el mik vagyunk. Valóban tökéletes igazsága van a t. képviselő urnák, hanem van arra egy régi paraszt közmondás: ha egy okos ember számba veszi, mennyibe kerül a palacsinta, sohasem fog palacsintát enni. De kérem, ha mi hideg angol számítással kiszámítjuk, hogy mi hányan vagyunk : csodálkoznunk kell azon legelső magyar csapatokon, melyek Európa közepébe betörve, azon merészségre vetemedtek, hogy egész Enrópával háborút folytassanak. Ennél boldogtalanabb vállalkozást lehetett volna-e még csak képzelni is ? Ily vállalkozást — és sikerült — megkezdeni semminemű józan számítás nem tanácsolt. Ha hideg angol számítással kiszámítjuk, hányan vagyunk, és mégis saját állami létet és nemzetiségünknek helyet követelünk Európa közepén: ez valóban hideg számítás szerint nagyon nevetséges lehet; de mégis elég vakmerők vagyuok itt a parlamentben ülni, elég vakmerők vagyunk hinni, hogy minisztereinket Európában is minisztereknek tartják, és hogy mi valóságos nemzet vagyunk. Éber Nándor barátom egy nagy szót mondott, és én valóban csodálkozom, hogy Zichy Manó gróf erre fel nem ugrott, (Derültség) a ki már azt is rósz néven vette, hogy az mondatott itt, hogy valami osztrák-magyar tisztek futottak. Pedig az ő szomszédságában Éber Nándor sokkal erösebbet mondott, t. i. azt mondotta, hogy műszaki csapatokban nem lehetnek magyar tisztek, mert ott a protectio nem járja, ott tanulni kell. Ugyan, kérdem : ki sértett meg inkább egy osztrák-magyar tisztet, Németh Albert-e, vagy Éber Nándor, a ki azt mondotta, hogy ott tanulni kell, ott nincs protectio: tehát oda nem is magyar tiszt való. (Derültség.) Azt mondhatná valaki, hogy miért beszélek oly későn; eleintén tüzesebb voltam, ugy látszik, hogy kissé megszelídültem. Megvallom : nagyon megszelídültem a porosz-franczia háború kezdete óta. (Derültség.) Jókai képviselő ur azt mondotta, hogy igen örvend, hogy a kormánynyal egy politikája volt a porosz háborúra nézve, és hogy e tekintetben mégis találkoztak. En, fájdalom, azok közé tartozom, a kik e téren vele nem találkoztak. En megvallom, hogy elejétől fogva nem voltam barátja azon nagy nemzeti eonspirátiónak, mit „Emiiéit*-nek neveznek, hogy t. i. sok embernek csak azért,