Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-296

2SG. országos ölés február 27. 1871. 25 mert véletlenül egy nyelvet kovácsoltak össze, joga lenne azért, mert mások nem azon nyelvet beszélik, ezeket felfalni. Ez lehet valami nagy eszme, hanem én részemről nem szeretem s nem tartom egészségesnek magunkra nézve. (Derültség.) Én, mint magyar ember, nem igen Örvendek ezen nagy német tömegképzésnek. Én bámulom ezen német civilisatiót ; de ugy látom, hogy az egy oly nagy gépszer, melynek sem szeme, sem szive; hanem hol keresztül megy, nem igen néz sympathiára, vagy emberi érzetre, és itt megvallom Jókai barátomnál jobb téren állok, mert aki bámulta és tapsolta a porosz győzelmeket: az ne igen beszéljen a német hadsereg ellen, most, hogy a porosz mindig inkább fogja szeretni az osztrákot, mint minket, az igen természetes. Én, a ki nem akartam provocálni a poroszt : nem akarom bántani az osztrákot sem; mert utóvégre is egy vérből egy búsból áll mindkettő. Nagyon sajnálom, hogy ezen intermezzo közbe jött, mert ez nem volt pártkérdés, miután kimondtuk, hogy szabad szeretni franeziát, poroszt, kinek melyik tetszik; de ez természetes is volt, mert hisz ez ugy sem változtatott volna a dolgon. (Derültség.) Kerkapoly miniszter ur igen talpraesett beszédet mondott: mindig jól beszél, azt megadom, ügyesen védte magát. Egyet mondott, a mit fölhozott most Máttyus Arisztid képviselőtársam is : hogy hát az a 44, vagy mennyi perczent magyar katona miért nem hoz magyar szellemet az osztrák hadseregbe 1 Engemet apám anyám vert, mert nem akartam németül tanulni és valamit mégis kellett tanulni, és a külföldön megvallom, például Amerikában nagyon megszerettem a németeket és pedig azért, mert ugy láttam, hogy azok még nagyobb demokraták és inkább szabadelvűek, mint én voltam valaha. Tiszteltem őket; hanem azt, hogy a hadseregbe mikép vigyen az az egynehány magyar közkatona magyar szellemet, ha még kétannyi is menne oda : azt megfogni nem tudom, akkor különösen, mikor tisztek nem lehetvén, ugyszóllván csak közlegények a magyar emberek ; és hogy a közlegénység miképen tudjon szellemet adni egy hadseregnek; azt sem értem,— maga a pénzügyminiszter ur sem hiszi. Azért ón a katonaságra való költséget, legyen a katonaság akár milyen, károsnak tartom; mert ha az ögész világ becsületes volna : akkor egy hadseregre sem volna szükség ; és ha az igazi civilisatio megérkezik: akkor nem is lesz hadi budget. Hanem ha már mégis megvan, annak is van a haszna: a katonaságnak és hadseregnek pénz kell, azt meg kell adni, és igaz az, hogy a katonákat nem lehet azzal vádolni, hogy zsebökJtiíV. II. NAFL# 18*|- I3V. ben tartják a pénzt, ők azt kiadják, és mégis az országban marad; hanem a közös hadseregre fordított nagy költségben nekünk magyaroknak és iparunknak nem igen nagy hasznunk van. Ne tessék elhinni, hogy csak kántoriskola, van: van katona iskola is. Francziaországban pl. a rekruta nem is tud franeziául, mikor baosztatik a franczia hadseregbe, és mikor onnan kilép : egész franczia lett belőle, bármi lett is volna azelőtt. Miért vagyunk mi megfosztva és miért jutottunk mi arra, hogy az osztrák katonaságban a magyar szellem, és nyelv nem fejlődhetik, a magyar tiszt nem lehet; azért, mert kell, hogy előbb német legyen belőle. A mi az osztrák közös hadsereg elleni észrevételeket illeti, én hiszem, hogy azon arak e tekintetben nem aprehensivusok; hisz az még érdem, ha a polgárok, parasztok nem szeretik. Az osztrák hadsereg nem olyan kényes, hogy ne szólhassunk róla, és azt hiszem, ha mi beszélünk róluk, — mert Bécsben a Reiehsrathban is beszéltek és még többet is mondott Skeene ur kivált akkor, mikor egyszer nem tőle akarták venni az uniformis posztót. Éber Nándor arra figyelmeztet bennünket, hogy az egész Artilleriában a tisztek közt nem talált egy magyar nevet. Hiszen épen az a baj, hogy nincs köztök magyar és azt mondja, hogy máshol sincs. Hát ha ott nincs, épen aze'rt kell, hogy más valahol legyen. Éber Nándor azt mondta, hogy szövetségest kell keresnünk, olyan szövetségest, kinek fegyvere van; megbocsássanak nekünk, kik bámultuk Poroszország győzelmét, ha azt kívánjuk, hogy legyünk mi is azon állapotban, mint pl. Würtemberg, Bajorország hadserege a szövetséges Poroszországgal, mi is az ő példájukat akarjuk követni, s kívánjuk, hogy a magyar királyság legyen azon viszonyban az osztrák császársággal, mint a minő viszonyban vannak a német királyságok és herczegségek Poroszországgal. (Jobb felől ellenmondás.) És most visszatérve az Éber Nándor által mondott eszméhez, ő legjobban tudja, hogy mit jelentenek azok az indiai szipolyok, hol egy indus nem lehet katonatiszt, mert nem tud angolul, nem szabad ágyút tartani, mert egész Indiában a tüzérség csak angol lehet. Én azt kívánom, hogy az osztrák seregben a magyar katonaság ne legyen szipoly: én azt akarom, hogy Magyarország valódi szövetségese legyen Ausztriának. Ezek voltak meggyőződéseim, és azt hiszem, hogy a jobboldalon is meg vannak tökéletesen győződve, hogy szeretnék, ha ágyunk volna. 'Jobb felől ellenmondás) Ott kün a folyo4