Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-304
304. országos ülés márczius S. 1871. 28S tisztviselőinek fizetése és lakbére fölemelése iránti véleményét: azon átalános jelentésben mindanynyi költségvetésre kihatólag a központról szól, az egyes minisztériumok tisztviselőinek lakbéréről pedig szólnak az egyes jelentések. Ezt mondta a pénzügyi bizottság. De a t. képviselőház ezen jelentést tárgyalás alá vévén, a pénzügyi bizottság véleményétől eltérőleg a Deák Ferencz Pest belváros igen érdemes képviselője által beadott indítványt fogadta el s ezen indítvány elfogadása után én legalább is magyarázhatónak tartom azt, hogy ezen kérdés már el van döntve: mert ezen indítványban nem „központi" tisztviselőkről volt szó, hanem általában „állami" tisztviselőkről. Ezt foglalta magában az indítvány, és ezt fogadta el a ház is. Az indítvány ugyanis igy hangzott: (olvassa az indítvány szövegét.) Ezen indítványt szó szerint elfogadván a ház, minden „államtisztviselőre" nézve el lett fogadva a minisztérium által javaslatba hozott fizetésfölemelés. Én ennélfogva tagadhatlanul akként magyaráz hatónak vélem ama határozatot : hogy talán ezen kérdés már el van döntve; de azt hiszem, hogy épen azon fáradsággal, mely]yel ez iránt egymást capacitáljuk, képesek vagyunk a kérdésben érdemlegesen is határozni, annyival inkább, mert itt nem fizetés levonásáról van szó, hanem csak az ideiglenes megadásról. Én már első fölszólalásomkor indokoltam a pénzügyi bizottság nézetét. E czimmel a pénzügyminiszter ur is ugyanazt kéri: amiért is ajánlom ezen összeg megszavazását. Majoros István: T. ház! Nem akarok azoknak ismétlésébe esni, a mik a miniszter ur által bért hivatali személyzetszaporitás és azok fizetésének fölemelésére nézve már mondattak, csupán csak az adóbehajtásra vonatkozom ezúttal. Igen sajnálom, hogy a t. miniszter úrtól, kit egy alkalommal interpelláltam is már eziránt, nem voltam szerencsés választ kaphatni. A rendkívüli sarezolásokra, melyek az adóbehajtásoknál elkövettetnek orgánumai által, viszszatérek ezúttal s fölemlítem, hogy akkoron félig-meddig megígérte volt a miniszter ur: hogy tudakozódni fog az ügy állása iránt, s hogy azon visszaéléseket, melyeket az adó behajtása körül alárendeltjei elkövetnek, megvizsgálandja s adandó alkalommal válaszolni is fog. Sajnálom, hogy azóta már két hónap is elmúlt, Zeota sincsen messze, csak 25 mértföldnyire, távírda is van, és igy szerettem volna, ha valahára már tudakozódott volna a miniszter ur arra nézve, hogy a 12 kr. minden adó frt után miért szedetik ? A törvény 6 krt parancsol beszedni a hátralék fejében : de nem azon másik 6 krt is akkor, midőn eem zálogolás, sem becslés nem történt; pedig mégis szintén beszedik. Amint mondám ez 25 —30 ezer frtig megy föl, csupán nálunk, esak egy községben. Hogy hova fordittatik ez, nagyon szeretném, ha erről akár most, akár máskor fölvilágosítást adna a t. miniszter ur. Még szomorúbb dolog az adóbehajtásnál az, hogy oly egyéneket alkalmaz a miniszter ur, akik különben is nyugdíjazva vannak, tehát fizetést húznak és még ezenkívül 3 frtnyi napidíj is jár nekik. Továbbá ami az adóhivatali személyzetet illeti : én azon véleményben vagyok, hogy nagyon jól tenné a miniszter ur, ha beismerné, hogy az ily centralisatio utján eszközlött adóbehajtás nem vezet czélra. Világos példa erre az, hogy most is körülbelül 30 millió van hátralékban és az adóhátralék 1867. óta folytonosan szaporodott. Ezt csakis annak róhatom föl, hogy a miniszter ur mindenféle emberekre bizza az adóbehajtást és ily igazságtalanságokat enged elkövetni az adóbehajtás körül. Mert ha ez nem volna higye meg a t. miniszter ur, hogy az adót, ha nem is szívesen, de mindenesetre nagyobb készséggel fizetnék. Azért tehát én részemről kívánnám, hogy lássa már be a kormány, és a többség valahára, hogy a megyei és városi közigazgatási személyzet sokkal kevesebb költséggel, s nagyobb eredménynyel birná behajtani az évről-évre — bár nagyobbodó — adót; s ez nagy nyeremény lenne, mert az ország kiadásai és az állam szükségletei sokkal inkább kevesbülnének. Azért én részemről ezúttal, — miután a tárgy ki van már eléggé fejtve minden oldalról, — egyebet nem mondhatok zárszóul, mint azt: hogy a mostani adóbehajtást és kirovást egyátalában nem helyeselhetvén : kívánnám, hogy azt meg3 r ei választott tisztviselőkre bizzák, és végre, újonnan ismétlem, hogy ha már nyert a t. miniszter ur a vizsgálatból tudomást — ha csakugyan el is rendelte azt, a rendkívüli visszaélésekre nézve: akkor kérem, méltóztassék annak eredményét közölni, hogy megnyugvást szerezhessen abból sok érdeklett. Tudom, hogy a baloldali lapok is jónak látták ez interpellatiómat roszalni; de mindannak daczára én több oldalról he lyeslő levelebet is kaptam, melyekben ismételve iiták , hogy szeretnék már tudni a visszaélésekre vonatkozólag tett miniszteri intézkedést. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter 5 Felelni kívánok m indjárt a t. képviselő ur előadására. Oka annak, hogy a felelettel miérf maradtam mindeddig adós, az, hogy ezen interpellatio tárgya úgyszólván a költségvetés 36*
