Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-304

284 304. országos ülés roirczius 6.1871. tárgyalásának természetéhez tartozik, és igy ta- I Ián a tárgyalás fölakasztása nélkül, egyúttal a vá- | laszt is megadhatom. (Halljuk.) A t. képviselő ur azzal kezdte interpellatióját, hogy az összes adóbehajtás körül ,,vérlázító " dolgok történtek. Ez volt a kifejezése, mely kifejezését aztán azzal iparkodott igazolni, azt mondván: hogy a baj a következő: (olvas.) „Előre bocsátván azt, hogy a földmiveléssel foglalkozó nép legnagyobb munkaideje alatt nincsen megóva az adóvégrehajtók zaklatásaitól, miről is az itten ./• alatti pénzügyminiszteri rendelet tanúskodik." Igaz az, hogy a legnagyobb munkaidejében nem tudjak megkímélni a népet az adóbehajtástól. A legnagyobb munkaidő az aratás, azután következik a szedés a kukoricza törés és a borszüret. Ha mi akkor nem hajtjuk be az adókat: azután üthetjük a nyomát. Én igenis elrendeltem, hogy augusztusban kell megindítani az adóbehajtásokat; de nem júliusban: mert az aratás oly munka, melyet, ha kellő időben nem végeznek el: kihull a mag hüvelyéből a földre. — Rendeltem pedig az adóbehajtásokat augusztusra azért; mert azt gondolom, hogy mielőtt elköltené egyébre az illető hátralékos a pénzét : jobb lesz, ha fölszólítjuk, hogy mindjárt első sorban fizesse meg adóját, mert későbben, bizony, ha máshová költekezik, még nehezebben fogja tudni fizetni. Én tehát kötelességszerüleg cselekedtem midőn ezt tettem. A ki röstelli, hogy zaklassassék: az ne várja be a zaklatást, hanem fizesse meg előbb; különben a ki előző évi adóját megfizette, azt nem bántjuk még szeptemberben sem, hanem csak októberben kívánjuk be tőle az adót. Már pedig azt gondolom, a t. képviselő ur is megnyugszik abban, hogy a Julius, augusztus, szeptember negyedévi adót octóberben be lehet már hajtani. Augusztusban csak attól szedetik be az adó, aki az előbbeni negyedévben is adós maradt, mert már akkor tovább várni, a tett tapasztalatok szerint, nem lenne tanácsos. Azt kérdezi továbbá a t. képviselő ur ezen előzmény után: „Van-e tudomásom arról, hogy az egyes pénzügyi igazgatóságok holmi obscurus embereket küldenek az egyes községekre 2 és 3 frtnyi napi fizetéssel, csupán azért, hogy ottan az adóhátralékosak intő-czéduláit aláírják, és ott állandóul tartózkodván, az állam terhére vannak ?! Erre nézve akkor mindjárt megfelelt itt, — hogy ugy szóljak — a ház közvéleménye : hogy bizony nem valami nagyon illustris embereket szokás küldeni adó-executióra; nem küldünk pedig azon egyszerű okból, mert nagyon illustris ember nem is menne olyan küldetésben. Küldünk olyanokat, a kikben megbízhatunk, a mennyire lehet, mert az embernnek szive belől van, nem kivül; amennyire tehát az emberi ismeret figyelembe vétele mellett megbízhatóknak látszanak, és természetesen olyakat, a kik azt elfogadják ; mert a ki nag}on megbízhatónak látszik, ugyan, de ki el nem fogadja: azt nem küldhetjük oda. A mi pedig azt illeti, hogy „állandóan" ott vannak: sajnos, néha állandóan vannak ott; mert alig hajtotta be az egyik hátralékot, máris a másikat kell behajtani. De az, hogy intő czédulák küldésére volnának ott: az nem áll; mert az nem a mi kötelességünk, hanem az illető községé, és az adóközegek intőczédulát csak azon esetben küldenek, ha az illető község ezt nem birná, vagy nem akarná teljesíteni. Tehát intőczédulák küldésére egyátalában nincsenek ott, mert az adómegintés a törvény értelmében, a község kötelessége; és ha az adóközegek teljesitik ezt: akkor oly valamit teljesítenek, a mi kötelességükön kivül esik. Es ha ezt tejfesitik, ezt azért teszik, rnert az adózók gyakran azt mondják: végrehajtást intéztek ellenem, pedig meg se voltam intve. Engedelmet kérek, a megintés nem a mi kötelességünk, a mi kötelességünk csak a végrehajtás, lefoglalás és az árverés és becslés, a mi a további kérdést illeti, a hol az mondatik: „az 1865-—68-ki XXI. t. ez. 67. §-sa szerint a zálagolás és becslésért minden adó forint után csupán 2, mond két krajezárokat lehet az adóhivatalnak szedni", — és mégis eme törvény ellenére, tán épen felsőbbi meghagyásból a zentai rn. kir. adóhivatal részéről egy végrehajtást vezénylő bizonyos Ganse Henrik ottani hivatali ellenőr hivatalosan meghagyja Zenta község adószedőjének, hogy minden forint után 6, mond hat és igy a törvény nyilt parancsa ellenére 4 krajczárokkal többet zsaroltat, melyből évenkint 10 —15 ezer forintok jönnek be." Hogy tehát van e erről tudomásom ? Igenis van- tudomásom; azonban mindenek előtt megjegyzem a t. képviselő urnák, hogy azon XXI-ik törvényezikk, melyre hivatkozott, arról szól: minek kell történni Buda-Pesten a fővárosban, de nem arról: minek kell történni Zentán; és arról is van tudomásom, hogy még a fővárosra nézve sem szab ki többet, mint egyik esetben 2, a másik esetben is 2 krt, tehát összesen 4 krt. Ha Zentán többet vettek; — de nem ezen törvény ellenére, miután az nem is szól Zeníára, és melyet azért nem is lehet Zentan megsérteni, •— hanem csak Buda-Pesten, mert csak erre nézve szól a törvény — mondom, hogy ha Zentán többet szedtek ennél az adóközegek, — de itt sem 4 krral, hanem csak 2-vel, I többet — ez azért történt: mert a törvény az I ország többi részére azt mondja, hogy azon