Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-304
304. országos ölés márczius 8. 1871. 278 a kivánatokkal nem tudnám megegyeztetni, sőt I azt mondhatnák a képviselő urak, hogy csak azért hívtunk össze előbb kormány-enquétet, hogy most hívhassunk össze országos enquétet, az előbbit, hogy e részben addig, míg az dolgozik, ne csináljunk semmit, és most a másikat, hogy addig, míg ennek munkálata nem adatik be, szintén ne csináljunk semmit. Egy tárgy van, mely országos enquétre van bizva, és erre Jókai barátom már előre elmondta észrevételét: ez a bankügy. En ugy gondolom, hogy, ha ezen az utón indultunk meg, csak menjünk végig rajta. Azon kormány-enquét-munkálatok alapján ám hadd terjeszsze elő a kormány az illető javaslatokat; ezen javaslatok tanulmányozása,' vitatása alkalmával :i t. ház véleményt fog azon munkálatok fölött mondani, melyek alapjául szolgálnak a miniszteri előterjesztésnek ; s ha akkor kiderülne, hogy a miniszteri előterjesztés csak oly kevéssé kielégítő, mint amily kevéssé kielégítők netalán azon enquéttei munkálatok, melyekre épül a miniszteri előterjesztés : akkor indicálva lesz, hogy a ház azt mondja : miután a kormányenquéte és az ennek munkálatára épült törvényjavaslatnak csak ily értéke van, ám most próbáljunk országos enquétet összeállitani. De hogy akkor, mikor már az egyik utón megindultunk, és már-már az eredmény itt van, tegyük le, deponáljuk azt s kezdjük újra a másik után: ez -em volna helyes eljárás. Hiszen azok, kik nem akarják az adóreformot, initiálhatják ezt, mert az bizonyosan legjobb módja annak, hogy egy darabig semmi sem legyen. De mert én akarom, hogy adóreform legyen, kérem a t. képviselőházat, hogy ezen utón egyszer már legalább hozhassak ide valamit. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ami a sókérdést illeti : én azok közül vagyok, kik már előbb is azon nézetben voltak, hogy büntetlenül lehet merni a só árát alább szállítani és törekedtem is arra, hogy alább legyen szállítva. Némi érdemet is tulaj donitok magamnak e tárgyban, és most is azon nézetben vagyok, hogy még mindig lehet merni a só árának tovább leszállítását. (Élénk helyeslés.) Egyébiránt ez is oly tárgy, melyet csak egyetértóleg lehet elintézni; de teljes, tiszta, határozott meggyőződésem, hogy ezen téren a leszállítás által a kincstár nem koczkáztat semmit, és mihebyt e tekintetben sikerülend az én eollegámmal Bécsben egy nézetre jönni s a modalitások fölött, a mikéntet illetőleg, megegyezni : szerencsésnek fogom magamat tartam, ha e tekintetben javaslatot fogok előterjeszthetni, azért, mert a népnek nagy könnyítést, nemzetgazdászatilag nagy előnyt nyújt és a kincstárnak semmi kárára nincsen. (Élénk helyeslés.) KÉPV. H. HAPLÓ 18t| XIY, Így állván a dolog, az én nézetem s a t. képviselő urak nézetei közt, nem lesz nehéz nekünk egy utón haladva, egymást gyámolitva, valamely eredményre jutni, amit a képviselő urak részéről bizalommal kérnék. (Élénkhelyeslés jobbfelóí.) Stoll Károly: T. ház! A bánya-ipar érdekében emelek szót, mely ezerek kenyérkeresete, nagy vidékek adóképességének és jólétének forrása, a nemzetgazdászat tekintélyes, fájdalom, hanyatlásnak indult tényezője. Nem szólok a hanyatlás átalános okairól, melyeket a közvélemény az erdőkezelésnek a bánya-igazgatóságoktól, a kohászat emelése és fejlesztése előtt végrehajtott elválasztásában keres ; mert e tekintetben az igen t. miniszter úrtól megnyugtató nyilatkozatot voltam szerencsés nyerni; de szólok az administratió más oldaláról, illetőleg kérem az igen tisztelt miniszter urat: ne méltóztassék megengedni, hogy a bureaucratia, melynek a technikában nincs helye: onnan a nyilvánosságot annyira kiszorítsa, hogy sokszor a helyesebb nézet védelme as alárendelteknek veszélyessé s így lehetetlenné váljék. A bureaucratia a bányászatra mily káros hatással van : erre nézve sok példával szolgálhatnék; hogy azonban az igen t. ház türelmével vissza ne éljek : csak háromra szorítkozom, melyekre ujjal lehet mutatni. Az első, a minden költségvetési vita alkalmával tengeri kígyóként előforduló nagy-bányai vizhuzás kérdése. Közel 300 ezer forint adatott ki vízvezetékre, vízoszlop gépekre, de maga a vizerő még most sincs biztosítva: pedig a technica logicája szerint ezt kellett volna előbb biztosítani. A második példa egy szállító, és egy vizhuzó gőzgép, melyet a nagybányai vizerő csalhatatlan prófétái látván, hogy a vízzel nem boldogulnak ; akkor hoztak javaslatba, mikor ott még a régi. naponta hat öl fát emésztő gép dolgozott. Az 1868. budgetben azon gőzgépekre 48,800 frt szavaztatott meg, miután az akkori miniszter ur fölszólamlásomra azon megnyugtató választ adta, miszerint a megtakarítandó összeg a közkincstár javára megmarad. Ámde az indokolt megtakarítás helyett 72,900 frtot adott ki, mert a technicai hivatal javaslata a felsőbbség által félre vettetett és Schimmelbusch antiquariustól oly vizhuzógép vásároltatott meg, mely ó szerkezeténél fogva a ezélnak meg nem felel, azt csak hosszas vajúdás és nagy metamorphosis után sikerült dolgozható helyzetbe hozni. Azon gép naponta 10 3 /* öl fát emészt meg akkor, midőn a rét>i gép ti öllel dolgozott. Azon körülményeknek szigorú megvizsgálása föltétlenül szükséges, de a t. miniszter ur érdekében is igen kívánatos, mert a felelős miniszter kiváló érdeke: azokat ismerni, a kiket megbízni kénytelen.
