Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-304

304. országos ülés márcziu* 8. 1871. O /"* <\ 1b.) azért választatott, mert lehető olcsó kölcsönt akartunk, és mert azt gyorsan kellett fölvennünk; azon értékek pedig, melyek kézizálogul szolgálhattak, megosztatlanok voltak, s épen azért azokat sem ő egymaga, sem én egymagam nem adhattuk oda; ezen értékek depositariusa volt azon közös pénzügyminiszter, kit épen azért mindkét fél érdekében biztimk meg a kölcsön negotiatiójával. Egyszerűen a hitel alapjául szolgáló értékek megosztatlanságában van tehát e kérdés magyarázata. A mi a képviselő urnák a védrendszer drága vagy olcsó voltára vonatkozólag előadott fejtegetéseit illeti, azokkal ő elvileg tulajdonkép ugyanazon álláspontot foglalta el, melyre Simonyi Ernő képviselő ur is helyezkedett; csakhogy még tágasabb tért választva, mondván: hogy a mint ott nem a lehető legolcsóbb rendszert választottuk, ugy közigazgatási rendszerünk egyéb ágai is napról-napra drágábbak, ahelyett hogy olcsóbbak lennének, és ez visz bennünket hova tovább finaneziáiis bajokba. Szomorú kényszerűségnek tartom, hogy a monarchiának amryi áldozattal kell a maga biztonságát — a menynyire legalább ereje megengedi — föntartani. Tudom én is, hogy súlyosak azon terhek; de a kérdés szerintem nem is ott fordul meg: vajon azon rendszer, melyet választottunk, drága, sok költséggel járó-e, vagy olcsó? mert én nem igen ismerek olcsóbbat, és a porosz rendszer, melynek előnyeit tökéletesen méltánylom: előnyei közé nem számithatja azt, hogy olcsóbb a miénknél. 800,000 főnyi hadsereg semmiféle rendszer mellett, semmi körülmények között jelentékenyen olcsóbb nem lesz, — ha jó akar lenni: — mint a mennyibe a jelenlegi közös hadsereg kerül. Ez reám nézve annyival szomorúbb, mert magam is szeretném, ha olcsóbba kerülne. S épen azért nem is bánnám, ha drágaságát ügyetlenség okozná, mert ez esetben remélhetném, hogy az ügyetlenség megszűntével olcsóbb lesz. így azonban nincs más reményem, mint: hogy, ha az európai helyzet egyszer megengedi, a 800 ezernyi hadsereg számát le lehet majd szállítani, és akkor az olcsóbbá lesz; de ha addig, mig 800 ezernyi lesz a sereg, olcsóbbnak akarjuk azt: csak azon áron lesz az olcsóbb, hogy szükség esetében olyan lesz, mely nem mutatkozik érdemesnek a kevesebb költségre. Jó és olcsó sereget a 800,000 szám mellett nem lehet elérnünk. És minthogy a 800 ezerét sem tartottuk elégségesnek arra, hogy mindenkép biztosítson minket, hozzájött még egy adalék az itteni ós a lajthántuli honvédségben, a mi által a véderő még drágább lesz. Igaz, hogy ez utón 1.200,000-re nő a haderő létszáma, és ha a közös hadsereg költségeihez hozzáadjuk a kétrendbeli honvédséget is, akkor az egész véderő még olcsóbbnak fog mutatkozni: mert 1.200,000 ember, mely pár év múlva rendelkezésünkre fog állani: a három költség eombinatióját véve föl, drágának nem mondható. Méltóztassanak csak összehasonlítani Európa bármely országa seregének költségvetését a miénkkel, és nem venni számításba azon összegeket, melyekkel a mi seregünk jelenleg képeztetik és fölszereltetik. Más országokban a fölszerelés már megvan, tehát csak a föntartási szükségletek forognak főn; pedig valamint a férfi csak azért és annyit eszik, hogy in statu quo maradjon, mig a gyermek azért és annyit eszik, hogy nőjjön : ugy a mi seregünk is azért kerül többe; mert nemcsak azt akarjuk, hogy in statu quo maradjon, hanem hogy egyszersmind előbbre vitessék, mivel erre szüksége vao. A mi kormányzatunk többi ágazatának drágaságát illeti: ez senkire nézve sem nagyobb baj, mint épen a pénzügyminiszterre, és senki sem érezné magát annyira lekötelezve Simonyi képviselő ur iránt, mint a pénzügyminiszter: ha Simonyi barátom — ahelyett, hogy itt ismét constatálta azt, a mit magam is ismertem, és a min elégszer tűnődtem akkor, mikor itt az egyes tár czák költségvetése részletesen tárgyaltatott, egyik vagy másik tételnél kimutatta, volna — hogy itt vagy ott oly kiadás van előirányozva, melyet okszerűen meg lehet szűntetni, vagy le lehet szállítani. Minthogy most már az egyes tárczák költségvetései megszavazvák: ez alkalommal nem kérhetem a tisztelt képviselő urat e szívességre ; de ha a legközelebbi költségvetés tárgyalásánál a tisztelt képviselő ur egyes tételekre nézve tisztelt collegáimnak be fogja bizonyítani, hogy az azokra előirányzott összegeket az ügy kára nélkül le lehet szállítani, senkit sem fog annyira lekötelezni, mint épen engem, — ha még e széken talál. (Élénk tetssés jobb felől.) Hanem igy a puszta constatálással nem lesz segítve a bajon. Rég constatáltam én már azt, eleget is szomorkodtam rajta; de én nem tudtam megmutatni tisztelt collegáimnak, hogy ez vagy azon költségvetés fölösleges, és, ugylátszik, a t. képviselőház sem. Sőt a t. ház imitt-amott még keveselte a költségeket s növelte azokat. Ami azt illeti, hogy nemcsak nem olcsó, nemcsak nem takarékos a közigazgatás, hanem — a mint a képviselő ur rámutatott — hogy, ha nemis maguknál a minisztereknél, de különben nemis a legtisztább, és nem tudom mily visszaélések fordulnak elő, s hogyha mi magunk nemis gschaftelünk, és nem csalunk, de ezt másoknak megengedjük, a mely esetben pedig roszul sáfárkodunk; ez szomorú lenne, ha ugy volna.