Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-296
296. országos ülés ítbroir 27. 1871. 19 Az igen t. pénzügyminiszter ur azt monda : iparkodjunk, hogy gyermekeink jó szellemet vigyenek a hadseregbe. Igen nagy köszönettel veszszük, vagy legalább veszem én, hogy a kormánypártról jön ezen fölszólitás. En ugy tudom, és ugy tapasztaltam, hogy a hadsereg szelleme csak a följebvalóktól jön. A hadseregben mindig csak vorschriftsmassig volt a szellem, (Ugy van! Ugy van! Bal felől.) s a ki oda más szellemet vitt be : az életével játszott. (Ugy van! Ugy van! Bal felől.) Hogy pedig milyen volt azon vorschriftsmassig szellem, erre nézve egy igen szomorú példát hozhatok föl. (Bálijuk]!) Egy igen-igen előkelő család sarj adékáról hallottam, ki hazulról mindenesetre jó nevelést, hazafiságot és magyar érzelmet vitt magával: néhány év alatt a hadseregben anynyira megmételyezték őt, hogy midőn atyja politikai vétség miatt kötélre itélteltetett: pezsgőzött, s atyja bíráinak egészségére ivott. {Mozgás és fóíkiáltások : Szörnyűség ! Zaj és fölkiáliások: Ki volt azt) En részemről igen nagy köszönettel fogok tartozni a t. pénzügyminiszter urnák és azt hiszem mások is, ha alkalmat fognak nyújtani a nemzetnek, hogy a hadsereghez jó szellemet hozzon ; de erre mindenesetre szükséges, hogy a hadsereg hozassék be az országba. Egyébiránt pártolom a kisebbség indítványát. (Helyeslés és éljenzés bal felől.) Clementis Gábor: T. ház ! A vitatkozásnak ezen előhaladott szakában már igen kevés maradt hátra, a mit megemlítenem lehetne, s ezen kevésnél is szigorúan a vitatkozás két tárgyához fogom magamat tartani: értem a beterjesztett törvényjavaslatot és az osztályok kisebbségének véleményét. A szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyát a honvéd-lovasság szaporítása képezi. Minthogy ezt a fönálló honvédrendszer, vagyis helyesebben mondva : az átalános hadkötelezettség elvének természetes kifolyásául kell tekintenem : a jelen törvényjavaslat mint elvi kérdést magában nem foglaló és pusztán financziális és administrationális ügygyei foglalkozó, komolyan vita tárgyát, nézetem szerint, alig képezheti. Hogy honvédségünk száma évről évre növekedni fog ; hogy létszámának fokonkinti növekedése különböző czimeken, nagyobb és nagyobb pénzáldozatokat fog igénybe venni: ez előrelátható és valószínűleg köztudomású tárgy volt akkor is, midőn honvédelmi rendszerünk törvényileg inauguráltatott. Nincs is e házban senki, ki e törvényjavaslatnak, illetőleg az abban foglalt rendszabálynak, ilyetén jogosultságát kétségbe vonná. Sőt azon párt is, melyhez tartozni szerencsém van, készséggel elismeri ennek eme speciális sajátságát : bár szavazatával, átalánosan ismert indokokból, hozzá nem járulhat. A t. jobb oldal szónokai, a vitatkozás folyama alatt több izben igen eltérő diseussiót a szőnyegen levő tárgyhoz visszavezetni óhajtván : a lovasságnak nagyobb mérvbeni szaporítását hangoztatták. E tekintetben Szüllő Géza t. képviselőtársam szintén a végletekig ment, midőn azt állította, hogy, • mindenekfölött a lovasságnak rendkívüli mérvbeni szaporítását kell szem előtt tartanunk, és ezen állításának indokolására, a most lefolyt franczia-porosz háború tapasztalataiból merített indokokat. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy e nézet tarthatlanságát egy pár szóval indokolhassam. (Halljuk!) Kétséget nem szenved, hogy hajdan a lovasság gyors és váratlan föltünéseivel, és szinte ellenállhat]an rohamaival hatalmas és mondhatnám első rendű tényező volt a csatatéren. De ujabb időben, mint egy meglőtt Titán, érezni kezdé, miszerint erélye lankadásnak indul. Azon harczfolytató fél, mely nagyszámú lovasság fölött rendelkezik : alig talál már itt-ott alkalmas tért a kibontakozáshoz, s bár Wágramnál, a Moskwa partján és Balaklavánál nagyobb mérvű lovassági hadmüveleteket láthattunk: tagadhatlan mindazáltal, hogy ezen esetek mindinkább gyérülnek, vagy legalább szerényebb mérvekre törpülnek. És mi az, a mi ezen imposans hatalom életerén dúl 1 Első sorban a mezei cultura. Olaszországban 1849-ben a hatalmas ausztriai lovasságnak nagy része szakasz-csapatokban volt kénytelen a közlekedési utakon vesztegelni és tétlen szemlélőjévé lenni az előtte vivott csatáknak. Francziaország nagyobb része coupirt minősége miatt, alig alkalmas több4 nagyobb mérvű lovassági müveletek kivitelére. Angliában ismeretes dolog, hogy a Hyde-parkon kivül alig találunk helyet, hol egy lovassági osztályt fölállítani lehetne. Igenis, a mezei cultura sorompóiba száll e hatalom ellen, és lassan bár : de bizonyosan diadalmaskodik is fölötte. Sokkal biztosabb és hatályosabb a nagy tömegű lovasság ellen a lőfegyver különböző nemeinek tökéletesbitése. Ezen sejtelem már akkor keletkezett bennünk, midőn a krimi hadjárat után az újkori hadászat első életjeleivel találkoztunk. Ezen sejtelmet az 1859. és 1866-ikihadjáratok teljes mérvben indokolták; és emlékezhetünk arra, hogy jelesül azl866-iki hadjárat után, lelkünkbe mély szánalmat öntött azon meggyőződés, miszerint lovasságunk, melyre mindenkor a b üszkeség egy nemével tekintettünk : valószínűleg kényszerítve 3* "
