Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-296

296. országos ülés ítbroir 27. 1871. 19 Az igen t. pénzügyminiszter ur azt monda : iparkodjunk, hogy gyermekeink jó szellemet vi­gyenek a hadseregbe. Igen nagy köszönettel veszszük, vagy legalább veszem én, hogy a kor­mánypártról jön ezen fölszólitás. En ugy tudom, és ugy tapasztaltam, hogy a hadsereg szelleme csak a följebvalóktól jön. A hadseregben mindig csak vorschriftsmassig volt a szellem, (Ugy van! Ugy van! Bal felől.) s a ki oda más szellemet vitt be : az életével játszott. (Ugy van! Ugy van! Bal felől.) Hogy pedig milyen volt azon vorschriftsmassig szellem, erre nézve egy igen szomorú példát hozhatok föl. (Bálijuk]!) Egy igen-igen előkelő család sar­j adékáról hallottam, ki hazulról mindenesetre jó nevelést, hazafiságot és magyar érzelmet vitt magával: néhány év alatt a hadseregben any­nyira megmételyezték őt, hogy midőn atyja politikai vétség miatt kötélre itélteltetett: pezs­gőzött, s atyja bíráinak egészségére ivott. {Moz­gás és fóíkiáltások : Szörnyűség ! Zaj és fölkiáliások: Ki volt azt) En részemről igen nagy köszönettel fogok tartozni a t. pénzügyminiszter urnák és azt hi­szem mások is, ha alkalmat fognak nyújtani a nemzetnek, hogy a hadsereghez jó szellemet hozzon ; de erre mindenesetre szükséges, hogy a hadsereg hozassék be az országba. Egyébiránt pártolom a kisebbség indítvá­nyát. (Helyeslés és éljenzés bal felől.) Clementis Gábor: T. ház ! A vitatko­zásnak ezen előhaladott szakában már igen kevés maradt hátra, a mit megemlítenem lehetne, s ezen kevésnél is szigorúan a vitatkozás két tár­gyához fogom magamat tartani: értem a beter­jesztett törvényjavaslatot és az osztályok kisebb­ségének véleményét. A szőnyegen levő törvényjavaslat tárgyát a honvéd-lovasság szaporítása képezi. Minthogy ezt a fönálló honvédrendszer, vagyis helyesebben mondva : az átalános hadkötelezett­ség elvének természetes kifolyásául kell tekinte­nem : a jelen törvényjavaslat mint elvi kérdést magában nem foglaló és pusztán financziális és administrationális ügygyei foglalkozó, komolyan vita tárgyát, nézetem szerint, alig képezheti. Hogy honvédségünk száma évről évre növe­kedni fog ; hogy létszámának fokonkinti növeke­dése különböző czimeken, nagyobb és nagyobb pénzáldozatokat fog igénybe venni: ez előrelát­ható és valószínűleg köztudomású tárgy volt akkor is, midőn honvédelmi rendszerünk törvé­nyileg inauguráltatott. Nincs is e házban senki, ki e törvényjavas­latnak, illetőleg az abban foglalt rendszabály­nak, ilyetén jogosultságát kétségbe vonná. Sőt azon párt is, melyhez tartozni szerencsém van, készséggel elismeri ennek eme speciális sajátsá­gát : bár szavazatával, átalánosan ismert indo­kokból, hozzá nem járulhat. A t. jobb oldal szónokai, a vitatkozás folya­ma alatt több izben igen eltérő diseussiót a szőnyegen levő tárgyhoz visszavezetni óhajtván : a lovasságnak nagyobb mérvbeni szaporítását hangoztatták. E tekintetben Szüllő Géza t. képviselőtársam szintén a végletekig ment, midőn azt állította, hogy, • mindenekfölött a lovasságnak rendkívüli mérvbeni szaporítását kell szem előtt tartanunk, és ezen állításának indokolására, a most lefolyt franczia-porosz háború tapasztalataiból merített indokokat. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy e né­zet tarthatlanságát egy pár szóval indokolhas­sam. (Halljuk!) Kétséget nem szenved, hogy hajdan a lo­vasság gyors és váratlan föltünéseivel, és szinte ellenállhat]an rohamaival hatalmas és mondhat­nám első rendű tényező volt a csatatéren. De ujabb időben, mint egy meglőtt Titán, érezni kezdé, miszerint erélye lankadásnak indul. Azon harczfolytató fél, mely nagyszámú lovasság fö­lött rendelkezik : alig talál már itt-ott alkalmas tért a kibontakozáshoz, s bár Wágramnál, a Moskwa partján és Balaklavánál nagyobb mérvű lovas­sági hadmüveleteket láthattunk: tagadhatlan mindazáltal, hogy ezen esetek mindinkább gyé­rülnek, vagy legalább szerényebb mérvekre tör­pülnek. És mi az, a mi ezen imposans hatalom élet­erén dúl 1 Első sorban a mezei cultura. Olasz­országban 1849-ben a hatalmas ausztriai lovas­ságnak nagy része szakasz-csapatokban volt kény­telen a közlekedési utakon vesztegelni és tétlen szemlélőjévé lenni az előtte vivott csatáknak. Francziaország nagyobb része coupirt minősége miatt, alig alkalmas több4 nagyobb mérvű lovas­sági müveletek kivitelére. Angliában ismeretes dolog, hogy a Hyde-parkon kivül alig találunk helyet, hol egy lovassági osztályt fölállítani le­hetne. Igenis, a mezei cultura sorompóiba száll e hatalom ellen, és lassan bár : de bizonyosan diadalmaskodik is fölötte. Sokkal biztosabb és hatályosabb a nagy tömegű lovasság ellen a lőfegyver különböző nemeinek tökéletesbitése. Ezen sejtelem már akkor keletkezett ben­nünk, midőn a krimi hadjárat után az újkori hadászat első életjeleivel találkoztunk. Ezen sej­telmet az 1859. és 1866-ikihadjáratok teljes mérv­ben indokolták; és emlékezhetünk arra, hogy jelesül azl866-iki hadjárat után, lelkünkbe mély szánalmat öntött azon meggyőződés, miszerint lovasságunk, melyre mindenkor a b üszkeség egy nemével tekintettünk : valószínűleg kényszerítve 3* "

Next

/
Thumbnails
Contents