Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-303
244 303, országos ülés márczius 7. 1871. deüek fölött áll, minek mindenekelőtt kellene megtörténnie: az ország törvényes elismerését akarják önök megtagadni. (Helyeslés hal felől.) És én részemről kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy bármily nagyszerű adakozások történjenek és bár ezt örömmel fogom szemlélni és elfogadni és fogok benne : mint eddig is tettem, részt is venni; de mindaddig, mig a törvényes elismerés ki nem mondatik: sohasem látom a kérdést megoldottnak; és addig, mig ez meg nem történik, nem esak a szenvedő honvédek érdekében : de még annál is fölebb álló érdekben, a nemzeti becsület érdekében és nevében, fogom ezt követelni. (Élénk helyeslés bal felől.) Simonyi Ernő: T. ház! Nem fogtam volna e tárgyban fölszólalni, ha az előttem szólott t. képviselő urnák egy kérdése arra nem késztetne; ő ugyanis azt kérdi, hogy van-e valaki, ki azt kívánta, hogy a kormány fegyveres erővel is megakadályozza Francziaország területének megcsonkítását ? Én őszintén és nyíltan, egyenesen kimondom: igenis, én kívántam és óhajtottam azt; óhajtottam és kívántam azt, hogy a 800,000 ember mozgóvá tétessék és, hogyha szükséges, kótszereztessék bármily áldozat árán is, hogy az európai sulyegyen föntartassék. Óhajtottam ezt, nem a franczia nép iránti pbilantropikus érzelemnél fogva, hanem Európának és hazánknak biztonsága tekintetéből. Én igenis, óhajtottam, hogy Magyarország és Ausztria közbelépjenek és beleszóljanak akkor: mikor még annak ideje volt; akkor: mikor még a franczia nemzet egészen leverve nem volt, és meg vagyok győződve, hogy beleszólása, erélyes föllépése által nem fogott volna bekövetkezni a háború, ugy mint most; meg vagyok győződve arról is, hogy igenis, be fog következni és hogy akkor magunkra maradva egész hadseregünk, az egész 800,000 ember sem lesz képes megvédeni bennünket. (Bal felől: XJgy van!) Ez egyébiránt külpolitikai nézet. Ebben az egyik csalódhatik, a másik helyesebben számithat. Ez nem az elvek: hanem a combinatió kérdése. A jövő fogja megmutatni, hogy kinek van igaza e tekintetben, és kinek nem. A nézetek e részben különbözők lehetnek, és azért mégis ugyanazon törvényhozó testületben ugyanazon pártok együtt működhetnek; vannak elvbarátaim között is sokan, kik e tekintetben nem értenek velem egyet. Ha egyetértettek volna velem akkor, mikor szerencsém volt a határozati javaslatot benyújtani: sokkal erélyesebben hangzott volna az, mint hangzott; épen azért, mivel azok is, kik azt aláírták: nem voltak azon nézetben, hogy oly erélyes politikát kell követni, mint a minőt én tartok szükségesnek. Ez nézetkülönbség, mely a jövő eshetőségekre van számítva ; azt már most megmondani: kinek van igaza, természetesen nem lehet, mert ezt csak az idő fogja megfejteni. Én nem is szóltam volna ezen tárgyhoz, mert hisz a külpolitika nincsen napirenden ós én igenis óhajtom, ós szükségesnek tartom, hogy midőn Európában oly nagy változás és átalakulás történik: e házban legyen vita e tárgy felett ; azonban nem tartom helyesnek, hogy e kérdés most incidentaliter megvitattassék. Nekem volt szerencsém az átalános budgettárgyalásnál a t. háznak bejelenteni, hogy midőn azon összegek megszavazásáról lesz szó, melyek a hadseregnek és diplomatiának fentartására vannak előirányozva: akkor fogom helyén levőnek tartam, hogy bővebb vitát idézzek elő e házban a külügyi politikára nézve. A kérdésnek érdemleges tárgyalását tehát akkorára tartván fel: most csak azért szólaltam fel, mert Tisza Kálmán t. barátom felhozta, azt kérdezvén, hogy : ki kívánja hát az erélyesebb föllépést ? Igenis, kimondom, hogy én kívántam. Azt azután már nem akarom fejtegetni: vajon azok, kik a petitiót aláirtak, akarnak-e magok is marsirozni; nem tudom, hogy mindnyájan, vagy hányan akarnak marsirozni, hanem én részemről egészen más szempontból indulok ki. Én mindig kész vagyok pártolni az ország lakóinak minden jogait; de azt, hogy kötelezettségeik ne legyenek, hogy terheket ne rójunk reájuk: ígérni sohasem fogom. Én igenis kivánom, hogy a polgárok jogai sérthetetlenül fentartassanak, hogy szabadságot és joliétet élvezzen az ország minden lakosa; de egyszersmind reá rovom mindazon terheket, melyeket az ország védelme és biztossága megkíván. Miután már fölszólaltam, egyszersmind megjegyzem arra, a mit t. miniszterelnök ur mondott, hogy mi nem szavaztunk meg sem egy ujonczot sem egy forintot is, mégis petitiokat nyújtunk be a franczia terület feldarabolásának megakadályozására; mint már múltkor megmondottam, hogy én részemről azért nem szavaztam meg soha a rendes hadseregbe ujonczokat: mert én nem kivánom a közös hadsereg lételét; hanem kivánom azt, hogy a védtörvény értelmében minden ember, ki hadképes, a honvédségbe lépjen be, mert a védtörvény szerint, ennek az lenne következése, hogy ha a képviselőház megtagadja a rendes hadseregbe az ujonczokat: mindazok, kik a közös hadseregbe soroztattak volna, szintén a honvédségbe soroztatnak; én pedig a honvédségben a magyar hadsereg magvát és a leendő magyar hadsereget látom és kivánom látni. E