Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-303

2S8 303. országos iilét deczember 7 1871. legelső és legmagasztosabbika szeretett hazánkat, — mint azt előttem szólott képviselőtársam Helfy Ignácz ur mondotta, — melyen kivül számunkra e világon nincs hely: vérünkkel, vagyonúnkkal, életünkkel megvédeni, (Halljuk!) és azért mindenünk föláldozásában keresni a körülményekhez képest legfőbb megelégedésünket. De midőn látom azt, hogy a jelenlegi közösügyes kormány, a közös hadseregbe, kormányzatra jutása óta már 400,000 ifjú életet ragadott ki e szegény nemzet kebeléből; midőn látom azt, hogy a sárga-fekete bojtos honvédsereg nem más, mint kiegészítő része azon közösügyes hadseregnek, melynek feladata az, hogy meggátoljon bennünket a tőlünk elkobzott alkotmányunk, önállásunk, függetlenségünk visszaszerzésében; midőn látom azt s tudom, hogy törvényeink megengedik, hogy a király (Halljuk!) kénye-kedve, tetszése szerint a honvédsereget a hazából kirendelje, idegen vezérlet, vezénylet alatt kirendelje hazánk érdekei ellenére is, midőn mindezeket látom — bármennyire óhajtsam is, hogy egy önálló, független, jól szervezett honvédsereg állittassék fel a hazában: — nem tehetem jelenleg, hogy a mostani honvédsereg föntartására egyetlen egy polgártársam életét is felajánljam, felajánljak annak szaporítására egyetlen egj fillért is. De hisz t. képviselőház, én ugy vagyok meggyőződve, miszerint maga a király, maga a kormány sem kívánja azt, hogy a jelenlegi honvédsereg, honvédelmi magasztos hivatásának megfeleljen. S hogy nem kívánja, bebizonyította ezt a legközelebb lefolyt vita alkalmával, a midőn az ellenzék részéről azon indítvány tétetett, hogy a honvédcsapatok műszerekkel és ágyukkal láttassanak el, s e szerint, hogy harczképessé tétessenek: a kormány, a miniszter ur nemcsak a maga részéről visszautasította ezen méltányos és jogos kívánságát az ellenzéknek, hanem engedelmeskedő többsége által le is szavazta azt. (Mozgás a jobb oldalon.) Én tehát t. ház, nem akarom, nem akarhatom azt, hogy a nemzet virága, az ifjúság, hogy a nemzet egy része családi tűzhelyeiktől idegen érdekekért ágyutöltelékül használtassanak fel : és igy a jelenleg előterjesztett költségvetést el nem fogadom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Elnök: T. ház! Senki felírva nincsen, ngy látszik nem kíván szólani. (Andrásy Gyula gr. feláll. Halljuk a minisztert! Németh Ahert: Én is kívánok még szólani.) Németh Albert képviselő ur tehát szólani kivan. (Felkiáltások bal felől: Halljuk a minisztert! Szólhatni még utána is 9 Zaj.) Andrásy Gyula- gr. miniszterelnök* Ha valaki szólani akar, szólhat utánam is. (Halljuk!) T. ház! A múlt alkalommal volt szerencsém a kormánynak a honvédelmi intézmény és annak minden ága iránt táplált nézeteit egyenesen, határozottan kifejteni, és azért azt hiszem, senki sem várja tőlem, hogy azokat, miket már elmondani szerencsém volt : a költségvetés egyes tételeinél ismételjem. Ezúttal csak röviden kívánok válaszolni némely itt előadottakra. (Halljuk.) Mindenekelőtt Helfy Ignácz t. képviselő ur némely a fönforgó tárgyhoz talán nem tartozó szemrehányásokat tett a kormánynak. Azt állította ugyanis, hogy midőn a kormány 300,000 honvéddel kívánja támogatni a 800 ezernyi hadsereget : nagy ellentétbe jön önmagával ; mert — ugy monda — míg a kormány egyrészről igen sokszor csekélylőleg tüntette föl az ország •erejét: másrészről ily nagy sereget állit föl, a miáltal mintegy provoeáló politikát követ. Nem tudom, mikor tüntette föl a kormány Magyarországot kicsinylő színben, vagy kisebbnek, mint a milyen. Én csak annyit tudok, hogy a kormány a statisztikai adatok összeírását elrendelte, melyekből kitűnt: hány lakosa van számszerint az országnak. Nem ügyekezett tehát sem nagyobb, sem kisebb színben tüntetni föl az or= szagot, mint a minő. Valahányszor arról lesz szó, hogy az ország önérzetére kell támaszkodni: méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a kormány ezt bizonyára és szívesen fogja tenni, sőt számol is reá; és ha néha kénytelen ellenkező irányban bizonyos nézeteket helyreigazítani: akkor ezt csak a tulbizakodás ellenében teszi, és nem azon czélból, hogy az nemzet önérzetét kisebbítse. Abban tehát nem látok ellentétet, hogy 800 ezer ember még 300,000 által támogattassék; és ha azon politikát követjük, a melyet az eseményekkel szemben eddig követtünk, — t. i. a semlegesség politikáját : akkor ez nem támadó és provoeáló politikát jelent, hanem csak 800,000nyi sereget, mely 300,000-nyi honvédség által támogattatik a monarchia és Magyarország védelmére. Ellenkezőleg én látok ellentétet abban, a mit a t. képviselő ur saját szempontjából állit. A t. képviselő ur és pártja részéről nem rég aláírások gyűjtettek azon czélra, hogy a kormány habár nem is szólittatik föl mindkét részről arra: közbenjárólag lépjen föl a háborúba, Francziaország integritása érdekében. Ez már a nagyhatalmi állás oly következménye, melyet a nagy hatalmak is csak bizonyos föltételek közt, ha t. i. erre fölszólittatnak: — teljesítenek, de máskor nem. De ha hozzá teszem ehhez azt, — a mi nem az én megjegyzésem ugyan, nem szeretek másnak szavaival tündökölni — hogy a t. képviselő ur és pártfelei közül többen soha sem szavaztak meg egyetlenegy forintot, vagy egyetlenegy ujonezot, és mégis ily nagyhatalmi politi-