Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-303
303. országes Uléi kát akarnak űzni : ebben mindenesetre nagyobb az ellentét, mint abban, a mivel a kormány vádoltatott. (Hosszan tartó derültség.) Áttérek most arra, a mit Várady t. képviselő ur mondott. Mindenekelőtt azt állította, hogy a Ludoviceum egy oly tengerikigyó, melyet már évek óta vadászunk, és nem vagyunk képesek elérni. Megengedem. Az kétségtelen, hogy 1867. óta folynak ez ügyben a tárgyalások. Méltóztassanak azonban tekintetbe venni azt is, hogy mennyi nehézség volt itt megoldandó, és akkor azon következtetésre fognak jönni, melyre én bátor vagyok figyelmöket fölkérni: hogy egy mindkét részről megnyugtató megoldás még 3 év múlva sem hosszú ott, hol igazán nehéz kérdések forogtak fön. Az alapítók nagy része ugyanis föltételül azt tűzte ki, és ezt fogadta el az országgyűlés is, hogy részint polgári állásokra neveltessenek a fiatal egyének, részint képeztessenek a hadsereg és részben a fölkelés számára tisztek. Ez volt az alapítvány eredeti czélja, melyet ma, midőn fölkelés nem létezik, és a törvény a honvédséget a honvédelmi minisztérium alá, a közös hadsereget a közös hadügyminisztérium alá helyezte: összeütközések elkerülése végett meg kellett változtatni, és a tárgyalások jelenlegi eredménye az, hogy ő felsége beleegyezésével, és a közös hadügyminiszter belenyugvásával ezen alapok kizárólagosan a honvédség számára fognak fölhasználtatni, és pedig ugy a honvédségi tiszti képezdére, mint a magasabb tudományok előadására. (Helyeslés.) Ez tehát megváltoztatása az eredeti ajánlatnak, megváltoztatás, mely kölcsönös egyetértéssel történt; s igy, ha a tárgyalások 3 évig tartottak is : ez nem rendkívüli dolog. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy ha a minisztérium és valamely megye, vagy Pest városa és a minisztérium között folynak tárgyalások ily ügyekre nézve : azok a legjobb szándék mellett is pár évig tartanak; mert az írásbeli észrevételek stb. bizonyos időt vesznek igénybe. Megengedem tehát, hogy ez ügy soká húzódott; de engedje a t. képviselő ur, ki ugy állítja oda a dolgot, mintha e kérdés megoldása csak a mostani kormány erélyének hiánya miatt húzódnék oly sokáig : hogy segítsek emlékező tehetségén. Az országgyűlés már 1805-ben megszavazta az intézetet és 1805-től 1867-ig beleértve a 48-ki időszakot is, a Ludoviceum ügye azon stádiumban maradt, melyben mi azt találtuk, és meg fogja engedni a t. képviselő ur, hogy 1805-től 1867-ig több idő folyt le, mint 1867-től 1870-ig. {Élénk derültség.) A mi az ügy mostani állását illeti, a képviselő ur azon kérdésére, vajon a kormány akar-e várni, mig a budai kórház föl fog építtetni? : márczius 7. 1870. 239 azt válaszolom, hogy: nem akar várni. A dolog azon stádiumban van, hogy a pénz — nem mint méltóztatott mondani— a papíron : hanem tényleg az átvételre minden perczben tökéletesen készen fekszik. A mi az intézetet magát illeti: lehetlenség, hogy az ott levő betegek az utezára dobassanak ki. A kormány tehát az írásbeli hosszú ut kikerülése végett abban állapodott meg, hogy most márczius 11-kén összeül egycommissio a honvédelmi és közös hadügyminisztérium részérő], mely a helyiségekről fog gondoskodni, vagyis Pesten annyi helyet fog kéretni, mennyi szükséges, hogy a most a Ludoviceumban levő betegek kellőleg elhelyeztessenek, és akkor a kormány rögtön át fogja venni az intézetet és azt í-endeltetési czéljára fogja fölhasználni. Azt gondolom tehát, hogy e tekintetben a kérdés teljesen meg van oldva s üehózség többé nincsen; ha volt: az a dolog természetéből folyt. A t. képviselő ur szólt továbbá a katonai büntetőtörvénykönyvről, s ezt is mint árnyfoltot emelte ki. A mi a katonai büntetőtörvénykönyvet illeti: arra emlékeztetem a t. képviselő urat, hogy az igazságügyminiszter ur egyszer e tekintetben előterjesztett egy törvényjavaslatot, mely a ház által el nem fogadtatván, visszautasittatott. E kérdés nehéz, mert mondhatom, némi előítélettel tekintetik, ugy az egyik mint a másik fél által, s igy ennek bevégzése természetesen bizonyos időt vesz igénybe. Ezen ügy is tárgyalás alatt van azonban, s az eredménye, a mint végmegállapodás történt, a ház elé fog kerülni. Addig pedig a kormány kénytelen arra kérni a t. házat, hogy miután kell hogy legyenek büntetőtörvényszékek a honvédségnél is, és hogy a büntető hatóság maga a honvédség által gyakoroltassák: méltóztassék az erre szükséges összeget megszavazni. A 3-dik, a mit a t. képviselő ur árnyoldalkép méltóztatott fölhozni, ama kérdés, a mely a napokban itt tárgyaltatott: tudniillik a műszaki csapatok. Erre nézve elmondottam határozottan nézetemet, melyet most nem fogok ismételni. Nem akarom ezzel a tárgyalásokat hosszabitani. Azt soha sem bánom, ha idézni méltóztatnak beszédeimből; azt az egyet azonban kérem : azt méltóztassék idézni, a mit mondottam, és nem a szónak más használata által más értelmet adni kifejezéseimnek. Azt állította a képviselő ur, hogy én lehetetlennek mondtam, a honvédségnek műszaki csapatokkal való ellátását. Én ezt ezen absolnt értelemben nem mondottam; sőt egyenesen kijelentettem, hogy közjogi akadály nem forogván fön: ha szükségesnek mutatkoznék, önkéntes utón lehetne ennek életbeléptetését eszközölni. Lehetetlennek tehát nem mondtam; de
