Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-303
a»6 303 országos ülés márczius 7. 1871. t. bal oldal egy képviselője mondotta: mintha mi valami önkívületi állapotban szavaznánk meg mindent. Ennek folytán én szintén inkább az előttünk fekvő költségvetés alapján, mint annak tételeire kivánok pár megjegyzést tenni, különösen azon tárgyakhoz, melyekre nézve az előttem szólott képviselők megjegyzéseket tettek. Itt áll előttünk mindenek előtt a Ludoviceum ügye. A mi az ügy anyagi oldalát illeti, földeri ttetett az tavaly a honvédelmi minisztérium által ós föl lesz az deritve kétségtelenül az idén is. Azonban megvallom, hogy a törekvést, melyet &% előttem szólott szónokok kifejtettek : nem látom egyátalában azonosnak és egyezőnek azzal, mi a ludoviceumi alapnak természetét képezi. Azt mondta a kéjjviselő ur, legalább szavaiból azt lehet következtetni, hogy ha a ludoviceumi alap, sőt nemesak az alap, hanem az épület, teljesen a maga rendeltetésére fordittatik: azáltal a magyar tiszti contingens a közös hadsereg részére szaporittatni fog. (Várady Gábor közbe szól: Azt egy szóval sem mondtam:) Legalább azt lehet szavaiból következtetni. (Várady Gábor közbeszól: Én nem mondtam, nem is akartam azt mondani.) Ha azt nem mondta, kíváncsi vagyok tudni mit akart azzal mondani? (Derültség a bal oldalon.) mert a honvédséghez directe jövőbe fiatal tisztek alig juthatnak, miután mindenkinek, ki a honvédséghez jut, mint tisztnek előbb a közös hadseregnél kell hadkötelezettségeinek eleget tennie ; arra nézve pedig, hogy közös hadseregbeli tisztjutalék a magyar hazafiakból kikerüljön: nem elég, hogy csupán a Ludoviceum tiszt-képző iskola föláilittassek, hanem szükséges azt olykepen fölállítani, hogv abból a közös hadsereghez kerüljenek a tisztek. Mindenesetre ez kívánatos, ez mindenesetre egyike azon föladatoknak, melyeket a honvédelmi minisztériumnak meg kell oldania. Kétségtelenül áll az, hogy eddig nem jutott elegendő magyar tiszt a közös hadsereghez. Áll az, hogy kikópeztetésöknek nincsen elég alkalma jelenleg. így kétségtelen, hogy e föladat megoldása által nagy szolgálatot fog tenni ugy Magyarországnak mint a közös hadseregnek a magyar honvédelmi miniszter. De erre épen nem elég, hogy a Ludoviceum-alap, a Ludoviceumépület eredeti rendeltetésének visszaadassék : de az is szükséges, hogy ugy adassék vissza, oly intézet állittassék föl, melyből a közös hadsereg számára a kellő számú tisztek kikerülhessenek ; illetőleg, hogy a tanrend a közös hadügyminiszterrel együtt állapíttassák meg, és hogy annak költsége részben legalább a közös hadsereg alapjaiból fedeztessenek. (Ellenmondás bal felől.) Egyébiránt, e tekintetben ezen oldalról is egy előttem szólott t. képviselő társamnak volt egy megjegyzése: az t. i., hogy a törvény szerint a magyar ezredekhez csak magyar tisztek volnának kinevezendők, — ós ez eddig meg nem történt. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy ha a tőrvényben benne lett volna is azon határozmány, hogy a magyar ezredekbe csak magyar tisztek neveztethetnek ki: mielőtt ezen határozat tényleg kivihetőnek bizonyult volna, azt teljesíteni nem lehetett volna; mert arra mindenesetre szükséges lett volna az, hogy meglegyen a magyar tiszteknek azon kellő száma, mely ezen tiszti állomások betöltésére szükséges lett volna. De a törvény ezen §-a épen nem foglalja magában ezen határozmányt; hanem igenis magában foglalja azt, hogy a magyar ujonczok csakis magyar csapatokba soroztassanak be: de azt épen nem mondja, hogy ezeknek csakis magyar tisztjeik legyenek. Erről a törvény egy szót sem szól, mert ez összefügg az előléptetés rendszerével. Hiszem azon kívánat, hogy a magyar ezredekbe csakis magyar tisztek neveztetehesseaek ki: csak ugy volna teljesíthető, ha vissza térnénk ama rendszerre, a mely évek előtt Ausztriában divott: hogy t. i. minden tiszt csak saját ezredében neveztethetett ki; és ha eltérnénk az ujabb rendszertől, melyet Európa minden állama elfogadott, mely elfogadtatott minden fönálló hadseregben, hogy az előléptetés az összes hadseregben, vagy legalább az összes egy tegyvernembeli csapatok keretén belül eszközöltessék. Ezen szerintem legalább is liberálisabb rendszer, levén most elfogadva; nem hiszem, hogy vissza akarjunk térni az előbbi elavult rendszerre, a mely szerint valaki csupán azért, mert ezredében lassabb az előléptetés, annyiben talán az ezredben a fölsőbb tisztek esetleg sokáig maradnak szolgálatban: — visszatartatik a legképzettebb és legszorgalmasabb tiszt is az előléptetéstől, mig más ezredben, talán mivel mások a körülmények, a kevésbbé kitűnőek foglalják el gyorsabban a magasabb állomásokat. Egyébiránt az avancement-t illetőleg történt egy másik fölszólalás is: t. i. azt monda egy t. képviselő ur, hogy kívánatos volna, hogy arra szigorú szabály ne is állapíttassák meg; de rögtön s mindjárt ezt követte azon kívánat, hogy ily szabályok minő szellemben állapíttassanak meg a törvényhozás által. Én ez állítás elsejét teljes készséggel elfogadom : azt t. i., hogy igen nehéz határozottan megállapítani az előléptetési rendszert; legalább nehéz megállapítani ugy, hogy azt későbben a kor változó igényei és a körülmények változatai szerint ismét változtatni ne legyen szükség, és épen azért kívánom, hogy az előléptetés ne a képviselőház által állapitassék meg, hanem állapitassék meg a minisztérium által, tartassák szem előtt a minisztérium által
