Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-303

303. országot ülésmárczius 7. 187!, 233 vénykönyv az átalános védkötelezettség elvének toegfelelőleg átdolgoztassék. És kérdem : mi tőrtént e téren ? Előttünk láthatólag, semmi. A jelentés szól ugyan e tárgyban bizonyos tárgyalás alatt levő törvényjavaslatokról ; de én nem tudom, hol vannak e törvényjavaslatok tárgyalás alatt, mert előttünk nincsenek. Meglehet, hogy miniszteri körökben vannak, s meghiszem, hogy előbb-utóbb elénk fognak ezek terjesztetni; hanem attól tartok, hogy " ugy járunk, mint már több esetben történt, hogy midőn a mi kormányunk a közös hadügyminisztériummal az utolsó vonalig megállapította a tételeket és szerkezetet: itt a tárgyalás alatt megint kötve lesznek a kormány kezei, mint erre már többször volt példa, és csak egy szó megváltoztatásába sem fog a kormány beleegyezhetni Bécsből nyerendő engedély nélkül. Tudjuk, t. képviselőház, hogy a Mária Terézia alatt alkotott regulamentum militare és az 1865-ki büntető törvénykönyv képezi a katonai büntető jog codexének legkiválóbb részét. De az ezen katonai büntető törvénykönyvben fölsorolt vétségek legnagyobb része polgári természetű levén: a honvédségre nem alkalmazható, és ebből következik, hogy a véderőröl szóló törvény végrehajtásánál és a katonai büntető törvénykönyv alkalmazásánál gyakoriak — mert csaknem kikerülhetlenek — az összeütközések. Messze vezethetne az e téren tapasztalható balmagyarázatok és az ezekből származó visszaélések és anomáliák fölsorolása, csak egyszerűen arra kérem az igen t. miniszterelnök urat: igyekezzék mielőbb ezen árnvfoltot is kitörölni, és terjeszsze az emiitett törvényjavaslatot mielőbb a ház elé. Legyen ugy a sorkatona, mint a honvéd, a szorosan vett szolgálatra vonatkozó ügyek kivételével, mielőbb ós teljesen átadva a polgári jogkörnek ugy, mint a polgári társadalomnak. Egy másik árnyfolt, t. képviselőház, a mi itt a közelebbi napokban nagyon bőven volt megvitatva: a honvédségnél a tüzérség és a műszaki csapatok hiánya. Én nem akarok e tárgyra tüzetesen visszatérni, s főleg miután az igen t. miniszterelnök ur kimondotta azon nagy szót, hogy a honvédségnek tüzérséggel és műszaki csapatokkal ellátása, a fönálló viszonyok között lehetetlen: időpazarlásnak tartanám e vitát újra föleleveníteni; csak engedje meg az igen t. miniszterelnök ur azon megjegyzést tennem, hogy hát a „lehetetlen" nagy ur, de mert ez rendesen csak relatív fogalom az életben ; van nála még nagyobb ur is, és ez a „muszáj", a „meg kell lenni.* Ez a muszáj, t. képviselőház, igen sok esetben lehetővé teszi holnap azt, a mi ma még lehetetlennek látszott. Meg vagyok győződve, hogy a t. miniszter K.BPV. H. SAPLÓ 18*| XIV. ur is meg fog hajolni egyszer ezen nagy ur, ezen nagy hatalom előtt; csak kívánom neki 3 kívánom mindnyájunknak azon szerencsét, hogy az ne későn történjék. Es kívánom azon jó uraknak, kik oda túl az ordre de battaillról beszéltek, melyet talán papiroson sem láttak, de a harcztéren bizonynyal nem : hogy sohase kelljen a saját kárukkal ós a magunk kárán tapasztalniuk azt, hogy az „ordre de battaille", melyet készítenek a papiroson, minden pillanatban megváltozik a harczmezőn, midőn a hadvezér lángeszére van szükség, hogy a megváltozott viszonyokhoz képest máskép tegye rendelkezéseit, és hogy igy pontosan végrehajtassák, akkor a csapatok egybevágó működésére, egymás ismerésére, összeszokására, a helyek és térek gépies megtartására van szükség. Ugyanezért szükséges, hogy a magyar kerületi divisiók tervének létesítésekor azok magyar tüzérséggel és műszaki csapatokkal láttassanak el s ezek szervezése a honvédség szervezésével szoros összhangzásba hozassák. Akik ezt nem akarják vagy tagadják; azok kihagyták számításaikból a katonai hősiesség, a vitézség egyik legfőbb tényezőjét, az ambítiót. Állítsunk egy pontra, t. ház, magyar honvédet, jól begyakorolt német lovast, kitűnő cseh tüzért, és állítsunk egy másik pontra ugyananynyi magyar honvédet, rögtönözve begyakorolt huszárt és középszerűen kiképzett magyar tüzérséget, és fogadni lehet rá, hogy ezen pont, ha nem is jobban, de ugy bizonynyal meglesz védve, mint amaz, {Helyeslés bal felől) minfc ezt a tapasztalás számtalanszor bebizonyította. Bs miért ? mert nem kell megosztozniok a hadi dicsőségben. A kivívott győzelem a magyar hadnak győzelme lesz, a szenvedett veszteség a magyar fegyverek fényét fogja elhomályosítani. Es ki azt mondja: nem ez képezi a hadi vitézségnek, bátorságnak legfőbb tényezőjét, az olyan tényeket tagad, melyeket a legutolsó közkatona is tud. (Helyeslés bal felől.) Vegye be számításába a miniszterelnök ur, mint egyik legfőbb tényezőt, a hazafiúi lelkesedést és a katonai ambitiót : és higye el, hogy hazánknak ugy síkjain, mint bérezem, a haza minden talpalatnyi földén, miként a birnami erdők fáiból, ugy fognak kikelni a vitéz, bátor honvédharezosok. Nagy súlyt fektetek e szóra, e névre: honvéd ; mert én hazánk véderejének sarkkövét, egész jövőjét főleg ebben látom. Nem akarok parallelákot húzni, mint történt ez most, egy előttem szólott képviselőtársam által is; ezen parallelák többnyire nem parallelák, hanem görbe vonalak: csak megjegyzem, hogy mi jelenleg 300 ezerét meghaladó katonát adunk a közös hadsereghez. És Amerikában miként áll a hadsereg? Tudom, hogy nem állithatjuk magunkat Amerikával pár30