Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-303

232 303. országos űlét márczius 7. 1171. rendeltetésének azonossága mellett, ennek kamatából volna eszközlendő. * Az épületről egy szó említés téve nincs ; és kérdem az igen t. miniszterelnök urat, ki köteles a közös hadseregbeli betegek elhelyezéséről gondoskodni 1 ki más, mint a közös hadügyér ? (Miniszterelnök : Mi!) Annál roszabb, ha az igen t. miniszter ur köteles aziránt intézkedni. Mi történt 1869-ben? 1869-ben egy szerződés köttetett, hogy Budán egy nagy katonai kórház állittassék. A szerződés szerint 1872-ik októberben kellene ezen kórháznak átadatni, azonban mert az épület lassan készül, és ment katonai kórház helyett palota épül: azt hiszem, hogy ^1873-ban sem fog az átadatni rendeltetésének. És én kérdem az igen t. miniszterelnök urat: be akarja-e várni, mig ezen kórház átadatik rendeltetésének ? be akarja várni, „dum defluit amnis?" Azt hiszem : nem köteles ezt bevárni; mert hisz az alapnak, az épületnek már több évvel ezelőtt át kellett volna adatni rendeltetésének. Hisz ha a közös hadügyminiszter Pesten kivánja elhelyezni betegeit : nagyon könnyen megteheti, először ha akarja, másodszor ha fizetni akar. A miniszterelnök ur intéséből azt veszem ki, hogy ő köteles intézkedni, tehát annál jobb. És igy a mit a közös hadügyminiszterre nézve mondottam és mondok: méltóztassék magára venni; harmadszor mondom, ha azt nem akarja a közös hadügyér, hogy ez intézet még soká ne adassék át rendeltetésének. Igaza volt az igen t. miniszterelnök urnák akkor, (Halljuk!) midőn a honvédségnek tüzérséggel és műszaki csapatokkal ellátása akadályairól szólván, többek között a szellemi erő hiányát emiitette föl. Csak ugy látszik, hogy midőn ezt moudta, kikerülte a miniszterelnök ur figyelmét, hogy ez által épen vádat emelt önmaga ellen, nem ugyan saját akaratát illetőleg, a melynek őszinteségét, tisztaságát soha sem vontam kétségbe, de a kifejtendő erólyt és az akadályokat illetőleg. Mások talán élhetnének azon védelemmel, hogy : „a hydra fejét levágtam és minden csepp vérből uj hydra-fó nőtt ki: az ellen-állásnak és reaetiónak hydra feje", de midőn valaki önként és szabad akarattal fogadott el egy alapot, sőt azon alap létesítésére tevékenyen közreműködött: az ily akadályokkal, melyek az alap természetszerű következményei, nem igen védheti magát. Ha 1868-ban adatik át a ludovicea akadémia a maga rendeltetésének: ugy már három év óta a magasabb katonai tudományokban kiképzett ifjaink vannak, és a miniszter urnák a szellemi erő hiánya miatt emelt panasza legnagyobb részben már elvesztette volna súlyát. A három év visszaszerezhetlenül elveszett. Nem tudom mennyi fog még elveszni. Az igaz, hogy sok hiányt pótol a tisztképző és altiszti iskolák fölállítása, de azon ürt, melyet a ludovicea akadémia van hivatva betölteni: nem pótolhatja részint azon rövid idő miatt, mely alatt ezen iskolák működnek — a jelentésből tudjuk ugyanis, hogy évenkint csak hat hónapig működnek, — részint pedig azért, mert rendeltetésűknél fogva a magasabb katonai tudományok teljes rendszerét nem karolhatják föl. Amerikában, t. ház, nincsen oly keretrendszer, mint nálunk: de van e helyett egy rakás katonai iskola, vannak akadémiák. Nálunk megfordítva áll a dolog. Nekünk van keretrendszerünk, de annak legfőbb támasza és legbiztosabb alapja az akadémia most is kórházban sinylik, és nem tudjuk, hogy mikor fog reconvalescálni. (Derültség.) Látjuk ugyan a költségvetésből, t. ház, hogy a ludovicea alap kizárólag katonai nevelési czélokra fordittatik a közös hadügyminisztérium által. Azonban tudjuk, hogy azon ifjak, a kik a közös hadügyminisztérium vezetése alatt álló katonai növeldékből kerülnek ki: nemes kivételekkel természetesen, megtanulnak osztrák fogalmak szerint katonák lenni, de cserébe e helyett elfeledik igen sokszor azt, a mi szép és nemes, igen sokan elfeledik közülők, nemes kivételekkel mondom, a hazát, és példát tudok fölhozni, sokan elfeledik édes anyai nyelvöket is. Nem ismernek az ily katonai intézetből kikerült ifjak, a kivételeket nem értve ide, nem ismernek nagyobb urat, mint a commandanst, és nem ismernek más uralkodót, mint az ausztriai császárt. Ez azon kovász, t. képviselőház, melylyel a ludovicea alapból a közős hadügyminiszter szolgál nekünk a magyar hadsereg és a, magyar honvédség számára. r Én arra kérem a t. miniszterelnök urat: törölje ki ezen árnyfoltot a költségvetésből mielőbb, és higye el, hogy azon hely,ahonnan ezt kitörüli, oly fényponttá válik, hogy annak fényénél szívesen elfeledjük azon háromévi veszteséget, melyet a mulasztás e téren okozott. Egy másik árnyfolt, t. képviselőház az, hogy a költségvetésben katonai törvényekről, perrendtartásról tétetik említés. Mi természetesebb, mint hogy osztrák katonai törvényekről és osztrák perrendtartásról van azokban szó. Már az 1867-iki XII. törvényezikk 14-dik §-a elrendelte, hogy a katonák polgári jogviszonyaira és kötelezettségeire nézve — a szorosan vett katonai szolgálatot ide nem értve — a magyar törvényhozás fog intézkedni; ennek folytán az 1868-iki XL. törvényezikk 54-ik §-a világosan elrendelte, hogy a katonai büntető tör-