Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-303

303. országos ülés márczjus 7 1871. 231 A jogtörténelem számtalan esete bizonyítja azt, hogy gyakran kévésébe jó és elviselhető törvények a rósz végrehajtás által váltak ezéliránytalanná és elviselhetetlenekké. Nem akarom állítani, hogy ezen eset a honvédségről szóló törvényekre is alkalmazható; de bátor vagyok fölhíni a t. kormányt, miszerint jövőre nézve a honvédelmi erőről szóló törvénynek végrehajtásában, jelesen a honvédkerületek és zászlóaljak keretei megállapítása és azok székhelyeinek elhelyezése körül és jelesen mindenekfölött a honvédség vezénylő közegei személyzetének szervezete tárgyában, az eddiginél több és oly előóvatossággal járjon el, nehogy az általam idézett azon jogtörténeti igazság, miszerint gyakran kevésbbé jó és elviselhető törvények a rósz végrehajtás által váltak elviselhetetlenekké : a honvédségről szóló törvényre is alkalmazható legyen. En tehát, t. ház, azon hitben, miszerint a kormány törekedni fog ezen irányban a honvédség harezképességének emelése érdekében mindent elkövetni és jó végrehajtás által még jobbá és elviselhetőbbé tenni a törvényt; az e ezélra megkívántató költséget készséggel szavazom meg, és I ennélfogva a szőnyegen levő költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobb felől) Várady Gábor: T. ház! Az előttünk fekvő költségvetést átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadni kész vagyok, mert bár j tudom, hogy mindazon költség, melyet a hadse- í regre, a honvédségre fordítunk: mindig holt tőke; de másrészt azt is tudom, hogy mig a fejedelmek uralkodási, részben császárkodási viszketege fogja eldönteni a népek és a háborúk sorsát: (Halljuk!) addig ezen költséget háztartásunkban ugy tekintem, mint azon gazdáét, a kinek birtokai romboló, rohanó folyam mellett feküsznek és a ki kénytelen jövedelmének egy részét gátakra és töltésekre fordítani, hogy vagyonának egy részét a végpusztulástól megmentse. En tehát a költségvetést átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadom, és midőn ezt teszem, engedje meg a t. ház, hogy nem ugyan ezen költségvetésben foglalt tételekre, hanem azok alapján néhány igénytelen észrevételt tegvek. (Halljuk!) Mindenekelőtt készséggel ismerem el, hogy már csak ezen költségvetésből is ítélve, a múlt év óta sok haladás történt e téren; bár nekem a költségvetés keretén kivül is több megnyugtató tudomásom van e tekintetben. Örvendetes dolog pl. a katonai, tiszti, tisztképző altiszti iskolák fölállítása. Az is figyelmet érdemel ós nem ignorálható, hogy a ludovicea alap ezen költségvetésben legalább ki van mutatva, , habár még mindig csak papíron áll. A katonai ruharaktárak és fegyvergyárak fölállításáról sem lehet méltánylattal nem szólni. Atalában, t. ház, sok van ezen költségvetésben, mi reám részben kielégitőleg, részben megnyugtatólag hat. De mint minden képnek az életben megvan árnyoldala, ugy megvan ennek is; azért, mert időgazdálkodás tekintetéből a fénypontokból csak néhányat emiitettem föl:—ugyancsak időkímélés szempontjából az árnyfoltokból is csak egynehányat fogok fölmutatni. Ilyen egyik nagy árnyfolt, t. ház, a ludovicea akadémia. Ezen ludovicea akadémia oly tengeri kígyó, melyre néhány év óta vadászunk már, de sohasem tudjuk elfogni, mert mindig egy császári királyi közös kórházra bukkanunk. 1869-ben a magyar delegatio ezt határozta: „A. ludoviceumi alapra vonatkozólag az előbbi delegatio által kinyilatkoztatott jogmegóvást, mely szerint az elkülönítendő, és mint Magyarország tulajdona tekintendő, a bizottság megujitja és elvárja, hogy miután a hadügyértől azon biztosítást nyerte, miszerint ezen alap eredeti rendeltetésére való átadása ellen semmi előleges akadály nem létezik : ez alap a közös alap közé többé föl nem vétetik." E határozatra a hadügyér előterjesztésében ezt válaszolja: „Ez alap mint önálló, elkülönítve kezeltetik ós vétetik számba. Egyébiránt ezen alapnak a m. k. kormány kezelésébe való átadása végett a megfelelő tárgyalások folyamatban vannak." Három évi szivós, kitartó szorgalmazásnak elvégre 1869-ben az lett eredménye, hogy kijelentették, miszerint a tárgyalások folyamatban vannak, a minek egyébiránt ezen költségvetésindokolásában is vannak nyomai. De mi történik az épülettel? 1870-ben deezember 3-kán a magyar delegatio albizottságában a közös hadügyér a hozzá intézett kérdésekre következőleg válaszolt: „Hogy a ludoviceumi alapnak átadása ellen sem elvi, sem gyakorlati nehézségek fön nem forognak, s az a magyar honvédelmi miniszter által bármikor átvehető. A Ludoviceum épületét illetőleg kijelenti, hogy mihelyt az abban jelenleg elhelyezett betegek áthelyezéséről gondoskodva Seend : ennek átadását szintén eszközölni fogja ?" Az igen tisztelt honvédelmi miniszter ur pedig költségvetésének indokolásában azt mondja : „Födözet czime alatt 135,892 frt, 35 kr. azért vétetett föl, mert a Ludoviceum-alapnak a honvédelmi minisztérium kezelése alá elrendelt átadása iránti tárgyalások már megindittatván, az iskolákra fölmerülő költségek födözése az alap