Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-303

303. országos ülés márczjus 7 1871. 231 A jogtörténelem számtalan esete bizonyítja azt, hogy gyakran kévésébe jó és elviselhető tör­vények a rósz végrehajtás által váltak ezél­iránytalanná és elviselhetetlenekké. Nem akarom állítani, hogy ezen eset a honvédségről szóló törvényekre is alkalmazható; de bátor vagyok fölhíni a t. kormányt, miszerint jövőre nézve a honvédelmi erőről szóló törvény­nek végrehajtásában, jelesen a honvédkerületek és zászlóaljak keretei megállapítása és azok székhelyeinek elhelyezése körül és jelesen min­denekfölött a honvédség vezénylő közegei sze­mélyzetének szervezete tárgyában, az eddiginél több és oly előóvatossággal járjon el, nehogy az általam idézett azon jogtörténeti igazság, miszerint gyakran kevésbbé jó és elviselhető tör­vények a rósz végrehajtás által váltak elvisel­hetetlenekké : a honvédségről szóló törvényre is alkalmazható legyen. En tehát, t. ház, azon hitben, miszerint a kormány törekedni fog ezen irányban a honvéd­ség harezképességének emelése érdekében mindent elkövetni és jó végrehajtás által még jobbá és elviselhetőbbé tenni a törvényt; az e ezélra meg­kívántató költséget készséggel szavazom meg, és I ennélfogva a szőnyegen levő költségvetést a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobb felől) Várady Gábor: T. ház! Az előttünk fekvő költségvetést átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadni kész vagyok, mert bár j tudom, hogy mindazon költség, melyet a hadse- í regre, a honvédségre fordítunk: mindig holt tőke; de másrészt azt is tudom, hogy mig a fejedel­mek uralkodási, részben császárkodási viszketege fogja eldönteni a népek és a háborúk sorsát: (Halljuk!) addig ezen költséget háztartásunkban ugy tekintem, mint azon gazdáét, a kinek bir­tokai romboló, rohanó folyam mellett feküsznek és a ki kénytelen jövedelmének egy részét gátakra és töltésekre fordítani, hogy vagyonának egy részét a végpusztulástól megmentse. En tehát a költségvetést átalánosságban a részletes vita alapjául elfogadom, és midőn ezt teszem, engedje meg a t. ház, hogy nem ugyan ezen költségvetésben foglalt tételekre, hanem azok alapján néhány igénytelen észrevételt tegvek. (Halljuk!) Mindenekelőtt készséggel ismerem el, hogy már csak ezen költségvetésből is ítélve, a múlt év óta sok haladás történt e téren; bár nekem a költségvetés keretén kivül is több megnyug­tató tudomásom van e tekintetben. Örvendetes dolog pl. a katonai, tiszti, tiszt­képző altiszti iskolák fölállítása. Az is figyelmet érdemel ós nem ignorálható, hogy a ludovicea alap ezen költségvetésben legalább ki van mutatva, , habár még mindig csak papíron áll. A katonai ruharaktárak és fegyvergyárak fölállításáról sem lehet méltánylattal nem szólni. Atalában, t. ház, sok van ezen költségve­tésben, mi reám részben kielégitőleg, részben megnyugtatólag hat. De mint minden képnek az életben megvan árnyoldala, ugy megvan ennek is; azért, mert időgazdálkodás tekintetéből a fénypontokból csak néhányat emiitettem föl:—ugyancsak időkímélés szempontjából az árnyfoltokból is csak egynehá­nyat fogok fölmutatni. Ilyen egyik nagy árnyfolt, t. ház, a ludo­vicea akadémia. Ezen ludovicea akadémia oly tengeri kígyó, melyre néhány év óta vadászunk már, de sohasem tudjuk elfogni, mert mindig egy császári királyi közös kórházra bukkanunk. 1869-ben a magyar delegatio ezt határozta: „A. ludoviceumi alapra vonatkozólag az előbbi dele­gatio által kinyilatkoztatott jogmegóvást, mely szerint az elkülönítendő, és mint Magyarország tulajdona tekintendő, a bizottság megujitja és elvárja, hogy miután a hadügyértől azon bizto­sítást nyerte, miszerint ezen alap eredeti rendel­tetésére való átadása ellen semmi előleges aka­dály nem létezik : ez alap a közös alap közé többé föl nem vétetik." E határozatra a hadügyér előterjesztésében ezt válaszolja: „Ez alap mint önálló, elkülönítve kezeltetik ós vétetik számba. Egyébiránt ezen alapnak a m. k. kormány kezelésébe való át­adása végett a megfelelő tárgyalások folyamat­ban vannak." Három évi szivós, kitartó szorgalmazásnak elvégre 1869-ben az lett eredménye, hogy kije­lentették, miszerint a tárgyalások folyamatban vannak, a minek egyébiránt ezen költségvetésin­dokolásában is vannak nyomai. De mi történik az épülettel? 1870-ben de­ezember 3-kán a magyar delegatio albizottságá­ban a közös hadügyér a hozzá intézett kérdé­sekre következőleg válaszolt: „Hogy a ludovi­ceumi alapnak átadása ellen sem elvi, sem gya­korlati nehézségek fön nem forognak, s az a magyar honvédelmi miniszter által bármikor át­vehető. A Ludoviceum épületét illetőleg kijelenti, hogy mihelyt az abban jelenleg elhelyezett bete­gek áthelyezéséről gondoskodva Seend : ennek át­adását szintén eszközölni fogja ?" Az igen tisztelt honvédelmi miniszter ur pedig költségvetésének indokolásában azt mondja : „Födözet czime alatt 135,892 frt, 35 kr. azért vétetett föl, mert a Ludoviceum-alapnak a hon­védelmi minisztérium kezelése alá elrendelt át­adása iránti tárgyalások már megindittatván, az iskolákra fölmerülő költségek födözése az alap

Next

/
Thumbnails
Contents