Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-303
303. országos ülés márczius 7. I8SI. 099 szélynek; hogy teheti föl azt épen maga a miniszterelnök ur, hogy ezen nép barátjával, igazi barátjával összeütköznék? Én nem hallottam azt más szövetségesekről, hogy a helyett, hogy egymás mellett legyenek, egymás ellen vannak. Ez nem egyeztethető össze amazzal. De ha csakugyan fél a miniszterelnök ur és fölteszi annak lehetőségót, a mint föltette, hogy eljöhetne egy oly nap, melyen azon hadsereg, mely ma még igen jó barátságban áll egymással : a körülmények által sodortatva egymás ellen áll; ha ennek a lehetőségót nem tagadja : akkor én nagyon kérem a miniszterelnök urat, magyarázza meg nekem, miként véli őegy ily beállható veszély ellen Magyarországot biztosithatni? Kérdem : jobb-e, hogy mi ki vagyunk téve azon lehetőségnek, hogy a magyar hadsereg összeütközzék az osztrákkal; vagy pedig, hogy ki legyünk téve annak, hogy az osztrák hadsereg ránk jöjjön, s nekünk ne legyen mivel megütközni ? Ha ennek lehetőségét a miniszterelnök ur föl nem teszi, miért nem akarja az önálló hadsereget? Ha ez lehetséges : lehetséges mindenesetre nem a mi részünkről, mert én legalább nem tudok példát arra, hogy a magyar megtámadta volna az osztrákot; — mig az ellenkezőre van példa. (Igazi ugy van! a szélső hal felől; zaj jobbról.) Ezek tények, melyeket eltagadni nem lehet. Ezek voltak azon főbb megjegyzések, melyeket megtenni akartam. En, t. ház, azt mondom . térjen vissza a kormány a tisztán nemzeti politikához, és lesz honvédünk, a mennyi kell, térjen vissza a kormány a tisztán nemzeti polikához, és meg lehet győződve, hogy mi leszünk az elsők, kik buzdítani, lelkesíteni fogjuk honfitársainkat, hogy álljanak be honvédnek. Térjünk vissza már egyszer a szavak igazi értelmére, valljuk be, hogy mi egy idő óta fölforgattuk a szavak értelmét: csináltunk 1867-et és azt mondtuk, hogy csináltunk 1848-at; teremtettünk egy nagy osztrák hadserget és azt mondjuk, hogy megalkottuk a honvédséget. Adjuk meg a szavaknak igazi értelmüket, és meglesz a dolog is. Éber Nándor barátom ezt mondotta a minapában, hogy ne a csillagokra, hanem a földre tekintsünk. En pedig arra kérem a kormányt, hogy ne nézzen a monarchiára, hanem nézzen azon földre, melyen kivül „nincs számodra hely." (^Helyeslés a szélső bal oldalon.) Benedek Gyula: Én nem fogom az előttem szóló képviselő urat követni és nem fogok oly dolgokat fölhozni, melyek egy egészen más tárgyban már a házban elmondattak, megezáfoltattak, s a melyek fölött a ház már határozott is; hanem ragaszkodni fogok szigorúan a szőnyegen levő tárgyhoz. T. ház! Én is azon nézetben vagyok, miszerint jelen állami helyzetünkben szükségessé vált az állami vódrendszernek a legtökéletesebb iránybani szervezése. Az európai államok történetének az utóbbi évtizedben fölmerült eseményei mindenkit meggyőzhettek arról, miszerint az európai államok jelen viszonyaiban merőben hiányzik a nemzetközi consolidatio, és hogy az egyes államok ugy kül- mint beléletében mutatkozó különböző irányú politikai forrongások méltán tekinthetők nagy és az európai viszonyokat megrázkódtatással fenyegető események előjelének. Én részemről, tisztelt ház, ezen politikailag igen fontos jelenségeknek kulcsát abban vélem föltalálhatni, miszerint két európai nagyhatalmi állam elérkezettnek hiszi az időt, melyben állami nagyhatalmi állásának hagyományos eszméit — habár más államok rovására is, — megvalósíthatja. Ezen nagyhatalmi államok egyike épen nagyhatalmi állásának hagyományos eszméi és tervei megvalósítását fejezte be, és azt oly irányban hajtotta végre, hogy az által nemcsak megtámadta az emberiség legszentebb ügyét, a polgári közszabadságot; de megtámadta mindenekfölött a kor uralkodó eszméit. Megengedem, hogy ezen tényével fegyvereinek fényét emelte, de meghomályositotta a 19-ik század történetének lapjait, azon századéit, melyet a történetírók szeretnek a haladás és felvilágosodás századának nevezni. T. ház! Ezen, Európa legéletképesebb két népe kőzött kifejlett élet-halálharcznak politikai következményét jelenleg megjósolni nem lehet ; de bárminő eredményekhez vezessen is az : én az iránt teljesen meg vagyok győződve, hogy az ezen oldalról állami létérdekünket fenyegető veszély nem oly nagy. Nem ugy állanak a dolgok t. ház, a másik nagyhatalmi állam törekvéseivel és terveivel szemben a keleten, melynek kitörését közeljövőbe helyezik. Az ezen oldalról jövő politikai actiók már közelről érdeklik és közvetlenül érinteni fogják Magyarországot és előreláthatólag háborúba fogják sodorni. Az most már szerintem a mélyen megfontolandó kérdés : ha vajon ily állami helyzetünkben bírunk-e oly állami védrendszerrel és hadászati szervezettel, hogy annak alapján állami létérdekeinket minden irányban és bármely oldalról jövő megtámadások ellen teljesen biztosíthatnék ? Én t. ház, szerzett tapasztalataim alapján fölhiva érzem magamat, a legnagyobb határoÍ 0