Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-303
303. országos ülés márczias 7. 1S7Í 227 ségvetésében a rendes kiadásokat .... 4.883,023 frt 73 krral, nyugdijakat .... 10,000 írttal, és a rendkívüli szükségletet 30,000 frttal hozza előirányzatba. Ezen összegek a lefolyt évben engedélyezett összeggel összehasonlítva a rendes kiadásoknál . 557,513 frt 43 kr., a nyugdijaknál . . . 6,000 frt többletet mutatnak föl, a rendkívüli kiadások folyó évre 905,900 frttal kise6b összegben vannak fölvéve. A rendes kiadások ezen tetemes növekedése főleg a honvédcsapatok szaporításában ieli indokolását, és megelégedéssel eonstatálja a pénzügyi bizottság, hogy midőn az 1870-ik évben a gyalog-honvédség 79,376 legényből, mellette lóállomány 1,394 drbból, lovas-honvéd 5312 legényből, és a lóállomány 4500 dbból állott. A folyó évi költségvetés szerint : 122,310 gyalog honvéd és 1640 ló, 5472 lovas honvéd és 4800 ló ellátásáról kellend gondoskodni. Helffy Ignácz: T. ház! A vita, mely a múlt héten néhány honvédelmi törvényjavaslat fölött e teremben folyt, tetemesen megkönynyebbité föladatomat, midőn a jelen költségvetés fölött egyéni nézeteimet elmondom; mert mint igen helyesen és költőileg megjegyzé a t. előadó ur, a tárgy nem egyéb, mint egy újból fölelevenedett phönix. Nem szükséges, hogy a kormány magyarázatát e tárgyra bevárjam: mert azok után, miket a kormány a múlt alkalommal elmondott, azt hiszem, uj dolgot nem mondhat többé. A kormány, különösen a miniszterelnök ur, igen világosan szólt, elannyira világosan, hogy jelenleg a vita csaknem feleslegessé válik : miután már mindenki bizonyosan tájékozhatja magát a kormány ebbeli nézetére nézve ; s épen ezért, engedje meg a t. ház, hogy épen csak annyit mondjak, a mennyi szükséges egyrészről, hogy indokolhassam azt, hogy miért nem szavazom én meg a költségvetést; másrészről kimutassam azon világos ellenmondásokat, melyekben állanak a kormány múltkori nyilatkozatai azon politikai iránynyal, melyet követ. Azt mondotta a miniszterelnök ur, hogy kényes kérdéseket csak ugy lehet megoldani, ha mindnyájan őszintén szólunk, és ő azt megtette. Én a magam részéről, mert lelkiismeretem parancsolja, hogy kövessem példáját, szólok én is őszintén. A honvédelmi miniszter ur súlyos vádat emelt minap az ellenzék ellen, mely magában véve nem lett volna egészen alaptalan, ha jobban jelezte volna, hogy az ellenzéknek mely részét érti; más részről, ha nem élt volna öly drasticus kifejezéssel, mint a minővel élt. Azt mondta a miniszterelnök ur, hogy az ellenzék sárral dobálta a honvédség intézményét. Határozottan tiltakozom ez ellen; tisztelettel viseltetünk mindazok iránt, a kik a hazai törvények értelmében életüket föláldozni készek, tiszteljük őket ezért; bár ezen törvények jóságáról nem vagyunk meggyőződve. Tiszteljük mi és óhajtjuk a honvédséget; de épen, mert a honvédséget óhajtjuk: nem helyeselhetjük az ilyen honvédsereget, a mely a közös-ügyes hadsereg kiegészítő része. Ebben áll a lényeg. A honvédelmi miniszter ur határozottan visszautasitotta azon vádat, mintha vagy a pesti vagy a bécsi kormány bizalmatlansággal viseltetnék ezen intézmény iránt. Én tökéletesen elhiszem és igazán csodálkozom, hogy ilyeneket állit. Nincsen semmi oka a kormánynak bizalmatlankodni, még kevésbbé van oka a bécsi kormánynak ily törvényekkel szemben, minők alapján a honvédség meg van alapítva, mert az rá nézve biztosíték. Itt nincs bizalmatlan ságnak helye, mert ez utó-végre nem jelent egyebet, mint hogy a helyett, hogy van 800 egynehány ezer rendes hadsereg, ez háború idején még növeltetik Magyarország részéről néhány 100 ezer honvéddel. Itt bizalmatlanságra főn nincsen ok ; de igenis, ha van bizalmatlanság: az nem főn van, hanem lenn a bizalmatlanságnak helye. Azt mondják, mégis van jó ez intézményben ; mert van jelenleg körülbelül 100 ezer, s később lesz néhány 100 ezer honvéd a hazában. Hiszen a hazában van! mit kívánsz többet? Kivibetik ugyan s törvény szerint alkalmazhatják a ha'áron kivül is ; de ez csak háború idején történhetik meg. Ez eszembe juttatja egyik régi iskolatársamat, ki nagyon sokkal tartozott a gyógyszerésznek. A gyógyszerész elment a tanárhoz, bepanaszolta, hogy nem fizet, holott már 3 év óta szolgáltat neki gyógyszert. Micsoda, 3 év 1 felelt a tanuló Hiszen én csak akkor megyek oda, mikor beteg vagyok. Természetes, hogy a gyógyszert akkor használja az ember, mikor beteg ; a honvéd is csak arra való, hogy háború id' jén életét föláldozza; csakhogy akkor is a közösügyes hadsereghez csatoltatik. És még akkor is, midőn a | közösügyes hadsereg magyar része itt lesz, mint | elóbb már a minapi alkalommal az államtitkár | ur helyesen jelezte, hogy akkor a «üzérség, ! mely a honvédséget ki fogja egészíteni : termé' szetesen egy testületet fog képezni emezekkel; köI vetkező'eg ugyanazon parancsnok alatt keli áí29*
