Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-296
16 296. országos ülés február 27. 1870. mondta a t. képviselő ur, hogy nagy hiba vvlna tőlünk, bűn volna mint magát kifejezte : tüzérséget akarni a magyar csapatoknál, és külön honvédtüzérséget alakítani akkor, midőn a mostani közös hadseregben alig van néhány tüzértiszt; tehát annyi sincs, a mennyi az ott alakíttatni szándékolt három magyar ezredhez elégséges volna; honnan vennők tehát még azt az anyagot, a mely nekünk hafc tüzérezredhez szükséges. Megvallom, hogy, ha az anyagot csak oly törvén}>-ek szerint, oly eljárás szerint akarjuk a tüzérséghez beszerezni, mint eddig ; ha azokra akarjuk bizni az anyagnak kiválogatását, a kik eddig kiválogatták ; hol a praxis szerint, fájdalom, világosan láthatjuk, hogy nem igen fogunk czélt érhetni, mert magyarok nem alkalmaztatnak : akkor hagyjunk föl az egész eszmével, mert így nem fogunk magyar tüzérséget alakítani. Hanem ha ugy járunk el, mint 1848-ban a czélszerüség bebizonyította, t. i. más, uj intézkedések behozatala által, nem az eddigiek alapján ; hanem oly törvények hozaíala által, melyek szerint minden művelt és a tüzérségre képes ifjú kénytelen és köteles legyen beáhani. Mert, ha csak ott maradunk, a hol eddig voltunk, magam is hiszem, hogy nehezen fogunk boldogulni, sőt még az önkéntes rendszer szerint is bajosan jutunk eredméuyhez; azonban némi eredményt mégis képesek leszünk fölmutatni, mely a semminél jobb lesz. Nekem oly törvények kellenek most, — és azt, a mi e törvénybe a kisebbség előadója által betétetni inditványoztatik, csakis elv gyanánt tekintem: — a mely lehetővé teszi, hogy vagy a nélkül, hogy a közös hadseregből ide vonjuk az oltani erőket, vagy azokkal együtt, de mindenesetre valósáccos anyagot kéjesek legyünk teremteni. Hogy anyag van Magyarországban: az kétségbevonhatlan, mert 1848-ban rögtönözve volt, és azóta sem tűnt el sehova, sőt talán sokszorozódott is. Tehát anyag van, csak tőlünk függ akkép intézkedni, hogy fölhasználható is legyen. Atalában fölhozatott t. ház! Gyorny módositványa ellen legelőször is a financziális szempont. Én ezt az érvet nem fogadhatom el. Kétségtelen az; már I. Napóleon Sz.-Ilona szigetén, midőn Monthoiónnak diktálta a hadsereg szervezetét, kimondá, hogy bizonyos számú sereghez bizonyos számú tüzérség kell. 0 akkor hatodrészt állapított meg. JE szám némileg változott, talán valamivel több lett; de az kétségtelen, hogy bizonyos számú sereghez bizonyos számú tüzérség kell ma is; — és így kétségtelen, hogy bizonyos számú honvédséghez is a megfelelő tüzérség kell. Már most akár a közös hadseregből állittassék a tüzérség ; akár külön a honvédségben ; sem több, sem kevesebb nem lesz az, mint mennyi szükséges, s a költség is annyi lesz öszszesen, a mennyi annak kiállítására szükséges. Mert ha a közös hadseregben állítjuk föl, igaz, ott csak 30%-aljárulunk a mi honvédségünknek megfelelő mennyiséghez; de járulunk az egészhez, és a Lajtán túli honvédségéhez is; itt pedig, hogyha külön állítjuk föl a tüzérséget: ' annak költségeit egészen magunk viseljük; de I hasonlókép a Lajtán túli tüzérség költségeit is j azok viselik, és mi oly csekély összeggel fizetünk j többet, hogy azt ily nagy érv gyanánt hangsúlyozni nem lehet, sőt ha kellőleg ellenőrizzük, még gazdálkodunk is mellette ; ha t. i. akkép járunk el, mint 1848-ban, a midőn 62 millió forintba került nekünk az egész hadjárat, pedig semmink sem volt: míg az osztrákoknak 200 millió forintjukba került, pedig mindenük volt. Második érvül hozatott föl az, hogy a véderőről szóló törvény szerint azon szolgálati időkkel, melyeket az megállapít : nem lehet czélszerüen szervezni a honvéd tüzérséget. Én e-z.1 elismerem, de hát mit csinálunk mi most? Épen a véderőről szóló törvényt módosítjuk a szerint, a mint azt szükségesnek tartjuk. Eu megvallom: szerettem volna, ha e tőrvény változtatása egy törvényben történt volna; azaz: hogy változtassuk meg az akkor elméletileg alkotott törvényt a gyakorlat kívánalmaihoz képest. Ha így jártunk volna el: akkor kénytelenek leszünk vala behozni a tüzérséget is ; és én azt hiszem: nem tévedek, midőn állítom, hogy ezen apró törvényeket azért osztották annyi felé, mert ha egyben, együtt tárgyaljuk vala a véderő ügyét: e tüzérségi kérdés jobban szembe tűnt volna. De mivel igy változtatjuk a véderőről szóló törvényt ; változtassuk meg ugy, hegy többé azon érv föl ne bozattassék, ós hozzunk be oly szolgálati időt a tüzérségre nézve, mely arra nézve szükséges, hogy a kiképeztetés teljes legyen. Ez ellen semmi akadály fön nem forog, ezt tenni jogunk van, és ha elfogadtatik a kisebbség indítványa : tenni is fogjuk. Az egyének hiánya volt a 3-ik érv; erre nézve már megfeleltem föntebb, erre nem terjeszkedem ki. De kénytelen vagyok kifejteni azt: miért kívánom én, hogy a honvédség tüzérséggel láttassák el. Szemére vettetett pártunknak az, hogy a közös hadsereget depopularisálja, hogy atalában oda működik, hogy a közös hadsereg ne legyen népszerű, holott kötelességünk volna oda működni, hogy azt népszerűsítsük, testvéreinknek tekintsük, s hogy az iránt bizalommal viseltessünk. Én azt hiszem, hogy e szemrehányás akkor volna helyén : ha a hadsereg valaha népszerű lett volna, és mi tettük volna népszerűtlenné; de hiszen a hadsereg soha sem volt népszerű,
