Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-296

296. országos Bléí tebuár 27. ÍS71. 1"? és most sem az; nem is képzelhetem azt az esetet, hogy népszerüsitni lehessen, mert bármit csináljunk is: jelen szervezetéhen azt népszerűvé tenni lehetetlen. (Helyeslés bal felől.) Én csak egyet vagyok bátor ajánlani a t. kormánynak, és ez az : nagy hiba volna, ha mi itt a törvényhozó testületben utópiákkal ringatnék magunkat ; és én azt hiszem, hogy még ha mi itt a bal oldalon táplálnánk utópiát: az még megjárná; de ha a kormány maga oly tényezőkkel számit^, melyek nincsenek meg, melyeknek, nézete szerint is, csak meg kellene lenni: ez megbocsáthatatlan tévedés. Kétségbevonhatatlan az, hogy a hadsereg nem népszerű; kétségbe vonhatatlan az is, hogy soha sem lesz népszerűvé, olyanná, melylyel együtt érez, együtt küzd a nemzet; és azun hadsereg, melylyel a nemzeu együtt nem vív, győz és vészit: győzelemre nem vezethető; és mert oly hadsereggel, melylyel a nemzet együtt nem érez, lehetetlen az országot védeni: épen azért kívánom a honvédséget tüzérséggel elláttatni; mert abból kívánok olyat, mely a nemzet reménye, bizalma, öröme legyen. Mi nem vonunk le oly következtetéseket a franczia háborúból, milyeneket a miniszterelnök ur levont, hogy t. i. a kokárda még nem hadsereg ; de levonjuk azon következtetést, hogy bármily czifra legyen valamely hadsereg és bármily kitűnő: ha a nemzet nem érez vele együtt, nem győzhet az. Ott van a példa Francziaországban, ott volt a legezifrábban és legnagyszerűbben kiállított hadsereg, és mivel vele a nemzet nem érzett együtt: semmivé lett három csatában igen rövid idó alatt, ugy a mint a világtörténet még soha föl nem mutatta; 100,000-nyi csapatokban levén kénytelen magát megadni. E példán akarok én tanulni s azért akarom: hogy a magyar honvédség olyan hadsereg legyen, melylyel a nemzet együtt érezzen, melyben a nemzetnek bizalma legyen, és a mely minden fegyvernemmel tökéletesen el legyen látva. De, t. ház, maga a honvédség niikép legyen bizalommal maga iránt: ha a legnagyobb, a legdöntőbb fegyvernemmel nincsen ellátva ?! már pedig ha maga maga iránt bizalommal nem viseltetik, hogy érezzen iránta bizalmat más? Azt mondják : a honvédséget fejleszteni kell, mert ennek szükségét belátják. Igen, de mikor! Akkor, ha a háború itt lesz, mikor máisemmivé fog lenni ? Késő akkor abrakolni, mikor a csatába kell menni, azt mondja a régi magyar példabeszéd. — A tüzérség szükségét már a hadgyakorlatokból beláthatják, hol póznákkal, szalmacsutakokkal pótolják az ágyukat. Már azt hallottam, t. ház, hogy a kapanyél is elsülhet; de azt, hogy a szalmacsutak elsült volna — TSÉPV. H. SAMÍ 18*|- XIV. sohasem hallottam. Hogyan lehetne a nemzetnek olyan hadsereghez bizalma, hogy az meg fogja védeni, melynél az ágyukat szalmacsutakok képviselik ? Az ilyen hadsereget egy másik, mely mindennel el van látva, a mi szükséges: bizonyosan semmivé fogja tenni. Vigasztalásul azt mondják, hogy majd adatik hozzá., mikor szükség lesz rá: osztrák tüzérség. Hát a hadgj^akor1 átokra miért nem adatik, hogy láthassa a nemzet, hogy valóban együtt működnek. Uraim, ha most nem adatik; bizonyára szűken fog ez méretni akkor is : mikor valóban szükség lesz rá. Óhajtom még, hogy a honvédség tüzérséggel láttassék el azért is, mert ez a nemzet óhajtása. Én előttem nagy súlyú dolog az, hogy az a nemzet óhajtása. Az igen t. pénzügyminiszter ur azt mondotta beszédében, hogy mikor a véderő-törvény alkottatott is : akkor is az volt a nemzet óhajtása, hogy nemzeti hadsereg teremtessék; mégis ő ez óhajtást igen könnyen átugorhatónak vélte azáltal, hogy a törvény nem olyan, mely tekintetbe vette volna a nemzet ez óhajHogy helyes-e az, hogy a nemzet óhajtása e véderő törvény által nem teljesült-: a/t nem fejtegetem ; de előttem, a nemzet óhajtása mindig nagyobb súlyú, s ha semmi egyéb nem volna is e kérdésnél, már az is képes volna engem gondolkozóvá tenni aziránt : hova. adjam szavazatomat. Én tehát, mivel ezt igen nagy súlyú oknak tartom, kívánom, hogy a honvédség tüzérséggel láttassék el. Nem tagadom azt, mit Éber Nándor képviselőtársam rósz néven vette pártunknak, hogy bennem is ól azon kívánság, él azon reméuy, hogy a nemzet valóságos nemzeti hadsereggel láttassék el. Nem utópia, ez bennem, nem lehet addig nyugodt a nemzet, s nem lehet védelemben győzelemre kilátása: mig ilyen hadserege nem lesz. Láttuk a legközelebb lefolyt háborúk alatt, hogy nemcsak a rendes hadseregre, nemcsak a honvédségre kell súlyt fektetni : szükségesek a gueriiiák és szabadvadász csapatok is. Óhajtanám, hogy ezek is szervezve legyenek, nem akkor, mikor a szűkség beköszönt : mert akkor késő; hanem előbb. A guerillacsapatok szervezésére akkor gondolni, mikor az ellenség bennvan : nem sokat ér; kell, hogy azok is előre legyenek betanítva arra, a miket tudniok kell, és okvetlenül igen nagy hasznot teendnek a rendeshadseregnek. Mindezeket tanácsolnám lassan-lassan egymás után béke idején megtenni, midőn idő van rá, és legalább a honvédséget olyanná alakítani, hogv a nemzetnek hozzá bizalma legyen. 3