Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-302

302. orszáfes Ölés márczius 6. 1871 221 nézve a jelen viszonyok közt, már alkalmazható volna, annyival inkább; mert az ilyen transaetió a soliditás bélyegét viseli magán, biztosítván nemcsak a megrendelőt, hogy azon gabonát kapja, amire alkudott; hanem biztosítván egyszersmind a hazában levő közbenjáró kereskedőt is, hogy számítás alá nem vehető, mellékes- veszteségek, költségek alá esni nem fog. Hogy ez nem cse­kélység, azt gondolom; Pest városa 1848-ban tapasztalta, oly évben, midőn azt hittük és remél­tük, hogy az Pest városára kincseket fog hozni. És ha visszatekintünk, látjuk, hogy Pest város kereskedelme akkor majdnem elveszett, nem azért: mintha speculatiója nem lett volna alapos; hanem azért: mert azon költségre, veszteségre, és mulasztásokra nem számított, melyek közbe­jöttek. Én a t. házat ez ügyre nézve csak figyel­meztetni akarom és föntartom magamnak a jo­got : a netaláni ellenvetésekre válaszolni. Abból, amit eddig mondtam, gondolom, kivehető minden­esetre az, hogy a gabnakereskedés, mely Pes­ten íinanczialiter és szellemileg is fogna vezérel­tetni, a gabnakereskedés egyszersmind a vidéké is, és, hogy a vidék jogosítva van részesülni azon nyereségben és azon előnyökben, melyekből ^eddigelé a vidék ki volt zárva. A másik, a gabna­tömegek könnyebb mozdítása abból is látszik, mert tekintve, hogy a veszteségek és mellékes költségek megszűnnek, ezen árszaporodás egye­nesen a termelőé lesz, és nem fog elporlani, mint eddig. A harmadik az, hogy valamint azon áru­czikkek, melyek a közraktárakban léteznek, ugy a gabna is, mely hombárban létezik, azon percz­ben, a melyben lerakatnak, az illető birtokleve­lek által azonnal forgalomba jönnek, és igy éven­kint százmilliót representál, a mi a forgalom élénkítésére és gyorsítására tetemes hatást fog gyakorolni. Miután magam részéről meg vagyok győződve, hogy ezen határozati javaslatnak elfo­gadása mind hitelünkre, mind gazdászatunkra nézve igen üdvös befolyással lesz: kérem ennél­fogva, a t. házat, hogy pártolja azt, s mint ké­relmeztem : a t. miniszter urat méltóztassék oda utasítani, hogy javaslatot e tekintetben minél előbb terjeszszen a ház elé. (Helyeslés.) Gorove István közlekedési mi­niszter: T. ház! Semmi észrevettem nincs sem nekem, sem t. collegámnak a kereskedelmi miniszternek arra nézve, hogy a határozati ja­vaslatban fölkarolt eszme a valósításhoz közelebb vezettessék. Semmi észrevételem nincs azok irá­nyában, a mik fölhozattak ezen ügynek czélsze­rüségére és fontosságára nézve ; mindamellett azonban nem merném a t. háznak ajánlani, hogy a határozati javaslat teljesen, tökéletesen ugy, a mint benyujtátott, fogadtassák el, és csak egy kis változtatást fognék e tekintetben ajánlani, s hiszem, az előttem szóló képviselő ur meg­nyugvásával is találkozom. Ha e szó „határozati javaslat" benne foglaltatik, akkor ez annyit tesz, hogy a t. ház már most elvileg kimondja és elhatározza, hogy ily raktárak az ott megneve­zett pontokon csakugyan, egy vagy más utón az állam segélyezése, vagy biztosítása mellett fog­nának építtetni. Az én tudomásom szerint, a dolog még ezen fokra nem ért, és nagyon kérném a t. há­zat: méltóztassék óvakodni e tekintetben is azon ösvényre lépni, mely ösvényen különösen közle­kedési eszközök tekintetében megmaradni nem találta jónak, t. L, hogy oly kötelezettség mon­dassák ki, mely az államra talán milliónyi terhet fog ruházni, de melyeknek kivihetősége s részletei kellőleg még sem a kormány által nincs elismerve, sem pedig a tervezet eléggé tisztázva nincsen. (Igaz ! jobb felől.) En nemcsak hogy nem ellenzem, de óhajtom is, hogy ez ügygyei mind a kormány, mind a tör­vényhozás igenis foglalkozzék, és csak ugy akar­nám módosíttatni a határozati javaslatot, hogy a mi itt javasolva van, hogy a minisztérium, kötelességei közé sorozandó, soroztassék ugy, hogy ezen tárgy iránt előterjesztés történjék az országgyűlésnek. (FölkiáMs iáiról: Csak azt akar­juk! Be benne van a ,,javaslat" szó!) Kérem, ne méltóztassanak e szónak oly értelmet adni, amit én is érthetek és értek is alatta, hanem igenis mondassák ki az, hogy történjék előterjesztés a képviselőháznak e tekintetben, mely először ma­gáról az eszméről és ha azután az eszme elfo­gadhatónak találtatik, annak kiviteli módjáról is fog szólni; ellenkezőleg, ha jelenlegi viszo­nyaink közt ezen eszmének kivitele ez idő sze­rint ajánlható nem lenne, eziránt maradjon főn a kormánynak szabad keze, s a kormány tehát kezébe fogja venni azt, ami ezen határozati ja­vaslatban inditványoztatik; hanem — mint mon­dom — egy bizonyos fokig szabad kezet kivan a maga és az ország részéről föntartani. Simonyi Ernő: T. ház ! Én a miniszter urnák ezen nyilatkozatát ugy értem, hogy ö el­fogadja a határozati javaslatot oly föltétellel, hogy azután a minisztérium tegyen, a mit jónak lát. Akkor ugy hiszem, hogy a határozati javaslat tökéletesen felesleges. Gorove István közlekedési mi­niszter : Tegyen előterjesztést. Simonyi Ernő: Mert a minisztérium ugy is azt teszi, a mit jónak lát. Azon aggodal­mat, melyet a miniszter ur nyilvánított, mintha a határozati javaslat kötelezőleg kimondaná, hogy épen itt Pesten és a megnevezett pontokon

Next

/
Thumbnails
Contents