Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-301

IQ^ 301. országos ülés márczius 4. 1871. mondva, — a milyen tudtommal nincs, legalább államut nincs,— s épen azért nem tudom, miért lenne ez kitörlendő az államutak sorából, mint azt Móricz Pál képviselő ur mondja. A budazágrábi és a buda-gráczi útvonalon van ezen hid. Már tavaly volt szerencsém a t. ház előtt fölemlíteni, hogy ennek fölépítése okvetlenül szükséges, mert életszükségét elégíti az úgynevezett göcsei vidéknek, mely nagyon szerény ugyanide fában igen gazdag, s e fát nem tudja értékesíteni azért, mert van ugyan államutja és vasútja, de hídja nincs. Oly időben, midőn a gazda embernek legtöbb ideje lenoe termékei elszállítására, tudniillik télen, a múlt évben 7 hétig nem lehetett közlekedni, r ez évben szintén karácsontói egész márcziusig. Én ugy gondolom, hogy az államut kiegészitetlen akkor, midőn rajta hid nincs. A mi Móricz képviselő ur azon megjegyzésétilleti, hogy hol történnek és kivel a kisajátítások, azt nem tudom; hanem azt képzelem, hogy nagyon csalódik e kérdésben, mert a hová ő czéloz, ottan ugy hiszem, csak akadályra találhatni, nem pedig beleegyezésre. Minket zalaiakat particularismussal senki nem vádolhat. Mióta az országgyűlés együtt ül, nem volt egy képviselőnk sem, ki particularis érdekeket kivánt vagy képviselt volna. Nem kívántunk sem vizszabályozást, sem ut- sem vasut-épitóst. Két nagy folyónk van: a Dráva és a Mura, nevezetes károkat tesznek ugyan, de mi nem kértünk semmit. Ezt is csak az állam és azon szegény vidék érdekében tettük, és kértük a t. házat, hogy ezen 40,000 forintot megszavazni méltóztassanak. Szapáry Gyula, gr. államtitkár: T. ház! Hogy ezen hid szükséges, nem vonta senki kétségbe, mert hogy hátrányos a közlekedésre nézve, ha államuton hid nincs: az bizonyos. Előttem szóló t. képviselő ur Móricz Pál megemlíti, hogy ezen hidnak vagy illetőleg a kompjognak átvétele iránt folynak a tárgyalások az illető tulajdonosokkal. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a hid építése iránt a tárgyalások folynak igen is, de nem a komp-jog megvétele iránt. Ugyanis a komp-birtokos föl lett szólítva, hogy miután ezen hídépítés szükséges, nyilatkozzék aziránt, hogy azon helyen, hol jelenleg a komp-jár, akar-e hidat fölállitani vagy nem ? Azon esetre, ha hajlandó lenne saját költségéből fölállitani, a kormánynak nincs semmi ellenvetése ; ha pedig a komp-tulajdonos ezen hidat bizonyos határidő alatt föl nem építi, illetőleg nem nyilatkozik : ezen esetben a hid a kormány részéről fog kiépíttetni minden kisajátítás és költség megtérítése nélkül. (Helyeslés.) Abban állanak a tárgyalások, és kérem a t. házat az előirányzott költségeket elfogadni. (Elfogadjuk !) Elnök: Elfogadja a t. ház a pénzügyi bizottság véleményét ? (Igen ! Nem /) Méltóztassanak azok, kik elfogadják, fölállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Petrovay Ákos: T. ház! Kérdést vagyok bátor a t. miniszter úrhoz intézni. 1867-ben a minisztérium elhatározta, hogy a tiszai hidat 1870-ig ki fogja építeni, és akkor még csak a helyi viszonyok tanulmányozását látta szükségesnek. Ez oly régen érzett szükség, hogy még a provisorium alatt is el volt határozva ezen tiszai hid kiépítése; fájdalom azonban a rendetlenség miatt, az ezrekre menő anyag elromlott és a hid nem épült föl. 1870ben, midőn a nyiregyház-ungvári vasút engedélyeztetett, azon indokból, hogy ezen vasúti hid a közlekedési hidat fölöslegessé teszi : ezen hid építése ismét elhalasztatott, nem történt intézkedés. Miután azonban itt a felvidék 3 megyéjének népsége ezen vonalon közlekedik és tavasztól egész késő őszig egész karavánok vonulnak el ott, kik élelmi szereket keresnek, — mert tudnivaló, hogy a felvidéken az emberek lovastól, szekerestől családostól mennek boldogabb vidékbe élelmet keresni: — ez oly szükség, hogy a vasut-hid ezt átalában kielégíteni nem fogja és a közlekedést ezen vidékre nézve épen nem teszi könnyűvé. Nem ritka dolog, hogy ezen átjáráton csak hetivásár alkalmával 4-—500 terhes szekér tolul össze és ott a nép ki van téve annak, hogy nemcsak a keresett élelmiszerek vesznek oda, de hogy szekerestől, marhástól a Tiszába dőlnek a rósz följárás miatt. Bátor vagyok tehát a t. minisztériumhoz azon kérdést intézni : miután a vasúti társulat hajlandó ezen hid kiépítését akként vállalni magára, hogy azon magán forgalomra való tekintettel is építené a maga hídját, ha némi segélyben is részesülne, hajlandó-e a t. minisztérium, — miután már előbbi határozatában, az 1867. májusban kelt leiratában ezen hid építésének szükségét elismerte, el is rendelte, — az illető vasúttársasággal akép szerződni, hogy ez a vasúti hidat oly módon épitse, hogy a magán közlekedésre is alkalmas legyen. Elnök: (leszáll és helyét Perczel Béla alelnök foglalja el.) Szapáry Gyula államtitkár: Kétséget nem szenved, hogy azon építése hid, melyet t. előttem szóló fölemlített, régibb időben el volt határozva, sőt már az építésre szükséges anyag is a Tisza partján feküdt. Később az országgyűlés elhatározta az átkelő vasútvonal építését, midőn ugy látszott, hogy ezen hid ki-