Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-301

154: 301. országos ülés Pulszky Ferencz előadó: Nincs észrevétel. Gonda László: Azon czimnél, mely vízépítésnek neveztetik, bátorkodom kijelenteni, hogy én együvé foglalom azt, a mi a rendes és a rendkívüli rovat alatt foglaltatik, és együttesen kívánok azokra néhány észrevételt tenni. Ezen rovat az eddigiekhez képest mindenesetre emelkedőben van, és igy azt kellene mondanom, hogy örvendetes jelenség, miszerint a hazai i kormány, a haza egyik legfontosabb nemzetgazdasági ügyére, mely némely vidékekre nézve valóban életkérdés is: ily figyelmet fordit. De ha tekintetbe veszem azon nagy emelkedését a költségeknek, és azt az eddig elért nagyon csekély eredményekkel párhuzamba állitom : óhajtanom kell, hogy a törvényhozás figyelembe vegye azt is, hogy folytonosan emelkedik népünkön a közadózási teher; és ha megfelelő be- I ruhazasoknak haszna nem háramlik a közönségre : bizony nem sokára elbirhatatlanná válik azon teher. Különben is a közhangulat a nép körében az, miszerint a szabadságnak azon értelmezést adja, hogy az ő terhei könnyittetni fognak. Továbbá tekintetbe vétetni óhajtom azt is, hogy a nyíltan bevallott deficit az országos gazdálkodásban megközelíti a 20 milliót, és nem tudni: hogy hol fog végződni ezen év végével; itt csakugyan áll ez: nyugtával dicsérd a napot. Kérdés: vajon dicsérni fogjuk-e ezen év utolsó napját? Tekintetbe veendőnek találom ezen kérdés eldöntésénél azt is, hogy jelesen hazánkban, s fájdalom, ki kell mondanom : Európában is, oly békeállapot lép be, melynek nemcsak a múlt évről átszármazott nagy terhei szinte elviselhetetlenek a pusztító háború folytan , de a mely a folytonos nagymérvű fegyverkezés által szintén egy hadjárat pusztításához arányban sulyosodik a népre. Es hogy közelebb érjek tárgyamhoz : tekintetbe veendőnek óhajtom a közelebbi és múlt évi árvizek által okozott károkat, ós az ország több vidékén mutatkozó azon körülményt, melyszerint egyes vidékeknek helyviszonyi fekvésöknél fogva mármár tarthatatlanná válik helyzetök; és ha egy pár, vagy legfölebb öt évi időköz alatt gyorsan nem segítünk a bajon : isten tudja, hány milliót érő adóalapot vészit az állami háztartás. Ezek folytán t. ház, midőn e kérdéshez szólam kívánok, legelőször is kijelentem az a fölött való örömemet és megnyugvásomat, miszerint a törvényhozásnak most egy éve ez érdemben hozott határozatai a multakhoz képest mindenesetre javuló állapotot jeleznek, amenynyiben a t. kormány ntm tett ugyan eleget mindazon határozatoknak, melyeket idevonatkozókig hozott a törvényhozás, s melyeket a pénziárc7ius 4. 1871. ügyi bizottság négy pontban összeállítva bemutat; de mindenesetre van előttünk a miniszteri előterjesztésben körülbelől tájékozást nyújtó tervezet arra nézve, miként kell átalános, minden érdeket lehetőleg fölkaroló és összhangzatos rendszerré alkotni hazánkban a vizek szabályozásának ügyét. Széchenyi István gróf azt mondta 1848-ban kibocsátott javaslatában, miszerint ezen ügy az, mely a foltozást nem tűri, s melyet összhangzatos rendszerben kell átvinni, és különösen összpontosítani a kormány kezében. Nálunk épen kérdés alatt van az: mily mértékben alkalmaztassák ez összpontosítás a kormányban, mennyit képes ez teljesíteni saját erejéből közegei által, és mily mértékben vegyenek abban részt a hatóságok, s az érdeklett magántulajdonosok 1 Egész halmaza van előttünk t. ház, már a múlt évtizedekből azon törvényeknek, melyek a vizek szabályozását és a közlekedési ügyek emelését körülbelül összefüggésben látták, és együttesen kívánták előmozdítani. Nem kívánom a figyelmet terhelni azoknak fölidézésé vei, hanem egyszerűen utalok az 1867diki XIII-ik törvényezikkre, mely az előbbi években volt oly sok szent és jámbor óhajtásnak már egyszer testbeöltöztetését határozta el, az iránt rendelkezvén, hogy 60 millió kölcsön vétessék föl vasutak és csatornák építésére. Van össze véve az 1867-ik és 1868-ik évekről 4—5 törvényünk, mely folyton együtt emlegeti a vasutak és csatornák építését, ama 60 milliónyi kölcsönnel öszszeköttetésben. Igaz, hogy még ezekből mai napig sincs egyéb, mint a vasutak építése; s igaz, hogy a vasutak építéséről hozott törvényeink száma 1868-tól a folyó évig már elérte a 16-ot és ez mindenesetre aránytalan a fönemlitett 4 — 5 törvényhez képest. Ha egy müépitészeti remeket látunk, amelynek eredeti terve az volt, hogy két szöglet-torony fog kiépíttetni, de az idők viszontagságai, vagy talán a költségerő mérvei nem engedték meg csak az egyik torony kiépítését: ily esetben legfölebb a szépészet veszít valamit az arányosság tekintetében. Hiány mutatkozik itt a jeleu esetben, melyről én szólok. A vasutak és csatornák építésénél be fogja ismerni mindenki, hogy a dolognak egyik ága, t. i. a vasutak építése, meglehetősen kinőtte magát, s majdnem azt mondhatni: túltengett; mig ugyanaz alatt a másikról, mely nem kevésbbé fontos : a csatornák építéséről csak beszélhetünk, de tényeket föl nem mutathatunk. Es ez azon körülmény, mely engem a fölszólalásra indított. Ugyanis miközben hazánknak már eddig hajózható folyói mintegy 464 míldnyi közlekedési utat képviselnek, sőt ha J a Ferencz- és Béga-csatornák is hajózhatók lesz-