Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-301
301. országos Blés márczitis 4. 1S7J. 155 nek, akkor közel 500 mfldnyi bajózható utat nyerünk; továbbá, ha fölszámítom, hogy még azonkívül majdnem 10 másodrendű folyónk van, melyéket szintén megnyerhetünk a hajózási közlekedésre, kisebb-nagyobb áldozatokkal: azt kell hinnem, miszerint vagy önfeledkezési hiba, vagy épen mulasztási bűn forog fön abban, hogy még eddig a vasutak és csatornák építésére fölvett kölcsönből csakis vasutak építtettek. Igaz, hogy a csatornákra nézve az államgazdászok azt mondják, miszerint azoK építése a jelen korban nem igen fizeti ki magát, miután az egész év folytán különben sem használhatók, és fölötte költséges azoknak mind kiépítése, mind folytonos gondozása, föntartása. Én ezen elveket hajlandó volnék elfogadni, mindenütt inkább, mint Magyarországban; itt pedig azért nem, mivel azon tereken a hazában, hol leginkább alkalmazást találna a csatornák építése a közlekedés ezéljaira: végzetszerűen nagyon mostoha körülmények forognak fön a közlekedésre nézve; azaz: még sokkal nagyobb föladat volna rendesen járható kőutakat építeni s föntartani. Továbbá, tisztelt ház, nem mondok uj dolgot, csak emlékezetbe idézem azoknál, kik ezen tárgygyal foglalkoznak, mely csatorna-tervek forogtak már szóban, és nem létesültek maig sem. Ilyenek a pest-csongrádi, melyről még némelyek azt is remélik, hogy ha elhárittatnak az akadályok, előbb-utóbb létre fog jönni. Ilyen a tisza-ujlak-szatmár-gyomai, a mely még a Körös folyók szabályozásával és hajózhatóvá tételével is összeköttetésbe hozatott. Továbbá ilyen a tiszalök-gyomai csatorna, melynél már a földöntözési czélokra is figyelem lett volna fordítandó; és az imént általam említett, Széchenyi gróf javaslatában oly lelkesen ajánltatott a haza közönsége figyelmébe a Sió csatorna, mely a Balatont a Dunával kötné össze. Ezeknél, t. ház, én csak arra kívánok még reflectálni, miszerint ha a törvény kívánalmainak megfelelőlega már létrejött vasúthálózattal párhuzamosan kell történnie a csatornarendszer kiépitésénekis, melynél a folyamok szabályozása tényleg a legközelebbi rokontárgy: kérdésbe tenni óhajtom, hogyan értelmezendő ezen viz-szabályozás és csatornaépítés 1 ? mit foglaljon magában ezen eszme? Mert nálunk ekkoráig a vizszabályozás alatt nem értenek egyebet, mint a veszélylyel fenyegető árviz minél gyorsabb eltávolítását az veszélyezett vidékről. Ez értelemben roppant milliókat tevő költségek vannak már befektetve egyes folyóinknál, és, mint a legújabb tapasztalatok igazolják: a czél elérve még nincsen; több és több áldozat kívántatik, és még akkor is kérdés: vajon az a czél lesz-e elérve, mely hazánk közgazdászati boldogulására nézve egyedül kívánatos volna. Azok után, miket elmondani szerencsém volt, részemről igy fogom föl a csatornaépités, a vizszabályozás eszméjét, hogy arra nézve első czél az ármentesítés, a termő talaj, adóalap megnyerése, miszerint ne mondathassák az, a mit mostanáig hallunk említtetni, és megezáfolni alig vagyunk képesek : hogy mig a haza némely vidékein 50, majdnem 60 százalékig terhelve van az adózó földbirtok, ugyanakkor más vidéken 5 —10 százalékot tesz a földadó, egyedül azon oknál fogva, mert majdnem minden évben kérdés alá helyezi az árviz azon földek hasznavehetőségét. A második czél. melyet én ezzel eléretni kívánnék, az: hogy a hajózás által a magyar alföld nagy medenczéjének közlekedési viszonyai mindinkább javuljanak. A külföldről nálunk átutazó művelt ember nem győz azon csodálkozni, hogy ama vizeknek előnyeit még föl nem használta, ki nem zsákmányolta a magyar. Többek közt érdekes adat az. melyet Ditz Henrik fölemiit, mely szerint az 1863-ik évi nagy szárazság alkalmával a magyar sikföld. mely nem csak hazánk, de Európa éléskar,rajának is szokott neveztetni, az ő íölfogása és számítása szerint közel 126 milliót veszített, részint közvetlenül, részint közvetve az inség folytán ; és ezzel szemközt állítja azon másik adatot, mely szerint az egész Tisza-völgynek öntözési csatornákkal hehálózási költsége mintegy 50 millió írtra tehető. És igy, amint ő hozza ki a következtetést: egy szárazsági csapással látogatott évnek vesztesége 2-szer vagy többszörösen meghaladja azon összeget, melylyel azon csapáson segíteni, vagy azt épen elhárítani lehetne. Ez, mindenesetre t. ház, oly szempont, melyet a törvényhozás nem hagyhat figyelmen kivül akkor, midőn milliókra menő kölcsönöket ruház be közlekedési ügyünk emelésére, és ugyanannyi milliók igényeltetnek ismét azon másik érdekből, hogy adó alapjául a termelő talaj megmentethessék. íme tehát, midőn a vizek szabályozásáról, vagyis a vizópiteszetről szólunk, nem mellőzhetjük kimondani azt, hogy kívánatos lett volna, ha a t. kormány az élőnkbe terjesztett jelentésben, a folyóknak szabályozása tekintetéből, nemcsak az osztályozást : hanem azon alapelveket is kijelölte volna, melyek szerint ezen osztályozásnál eljárni kíván; miként értelmezi t. i. ezen szabályozási tervezet keresztülvitelénél ? miként óhajtja alkalmaztatni a közlekedésre, az ármentesitésre és a földöntözésre vonatkozó nézeteket ? 20*
