Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-296
298. országos üiés február 27. 1871. 9 hogy maguk az ágyuk ellen nincs kifogás; nem az a kifogás, hogy Bécsben, vagy a mi kormányférfiaink nem akarnak a magyar nemzet kezébe ágyukat adni. Állítsunk föl önkéntes ágyukat, mint ez Angliában történik, és nem fog ez ellen kifogás lenni. Megvallom, hogy én ezen eszmét egészen elvetendőnek nem tartom, sőt inkább figyelemreméltónak találom azt. Angliában igenis : vannak az önkéntes hadseregnek ágyúi, és mellékesen jegyzem meg, hogy ezeket a kormány adja. Az önkéntesek csak a tüzérek. Én igenis, óhajtanám, hogy átessünk mindazon nehézségeken, melyek itt fölhozattak azon irányban, hogy mely oknál fogva nem lehet tüzérsége a honvédségnek. Azt hiszem, hogy ezen igen könnyen keresztül eshetnénk : ha nem az mondatnék, hogy minden zászlóaljnak, vagy bizonyos számú honvédeknek legyen ennyi meg ennyi ágyuja, hanem az ágyuk berendeztetnének oly helyeken, a hol az erre szükséges helyiségek feltalálhatók, t. i. városokban. Méltóztatnak emlékezni, hogy 1848. előtt Magyarország minden szabad királyi városában volt különös neme a nemzetőrségnek. Voltak lövészeik, vadászaik, sőt némely városoknak huszárjaik is. Kérdem : miért ne lehetne most ezen városoknak és más nagyobb városoknak is tüzérsége, a város nagyságához képest 2 — 4—6 — 8—10—12 ágyúval ellátva ahoz képest, a mily nagyok az ágyuk 1 Itt az elemek mindig föltalálhatók. Gyakorolhatnák magukat az ágyuk kezelésében ép ugy, mint gyakorolták magukat 1848. előtt a lövészek, kik a maguk költségén állítottak föl országszerte lövöldéket, melyek most is megvannak ugyan, de nem azon ezélra, a melyre akkor alapíttattak: hanem legnagyobbrészt tánczvigalmakra. hangversenyekre és ilynemű más czélokra. Lételük azonban bizton mutatja, hogy valamint lehetséges volt, és fölállították a város polgárai igaz, más ezélra : ugy lehetséges volna most is, hogy a városok állítsanak föl tüzérséget, mely épen azon szolgálatot tehetné és begyakorolhatná magát, mint begyakorolták magukat a polgárkatonák 1848. előtt. Hanem erre szükséges volna mindenesetre a kormány kezdeményezése és segélye; s ha ez megtörténnék, ha a kormány ezt meg fogná tenni : akkor én igen szívesen hozzájárulok a miniszterelnök urnák azon nézetéhez, hogy önkénytes ütegek állíttassanak föl, és annak idejében ezen önkénytes ütegekkel láttassák el a honvédség a szükség esetében. Amit a miniszterelnök ur mondott a múltkor , hogy az ellenzék mitsem tanult, mitsem felejtett: arra már megfeleltek előttem. Higyje XJíPV. H. s*prrt 181-1 XIV. el a miniszterelnök ur, hogy mi igen sokat tanultunk azóta, mióta a miniszterelnök ur a kormány élén van. Ha mind elősorolnám, maga is csodálkoznék rajta: mennyi tanulságot merítettünk mi kormányzatából. Hanem, t. ház, nem fogom igénybe venni idejét ezzel; egyet azonban mégis megemlítek : hogy tanultunk nem csupán a mai kormánytól, hanem az eseményekből is ; —és ezen tanulságot ajánlom a miniszter urnák különös figyelmébe: megtanultuk azt, hogy minden kormány akkor a leggyöngébb, mikor hatalma csupán szuronyokra támaszkodik. A vita folyamában a pénzügyminiszter ur felveti azon kérdést: vajon az országgyűlés, midőn a vódtörvényt alkotta, a honvédségben minő sereget akart alapítani? Azt mondja a szóló, azt kénytelen megengedni, hogy országos haderőt akar teremteni; de hogy e szándéklatnak jelen szerkezetében megfelel-e a honvédség vagy sem? azt csak azon előkérdés megoldása után mondhatni meg, hogy milyen országos haderőt volt czélja teremteni. Ha olyat, mely magában birjon a győzelem valószínűségével megállani az ellenséggel szemben: akkor Győrffynek, ki a külön véleményt beadta, igaza van; de ha olyat akar teremteni, mely a fegyveres erő másik részével, a közös hadsereggel, azt támogatva, van hivatja közreműködni a haza védelmében: akkor a külön véleménynek nincs igaza. Már t. ház, kérdem bárkitői, midőn e törvényhozás véderőt akar teremteni : vajon oly véderőt akar-e teremteni, mely magában semmit sem ér, mely csak másra támaszkodva ér valamit és hasznádiató fel ? Hiszen hány eset történik a háborúban. hogy a sereg egy része elvágatik a másiktól, ily esetben oly haderőt akart volna teremteni. mely tehetetlen legyen, mely nem fcehet egyebet, mint vagy elfutni vagy fegyverét lerakni: mert történetesen elválasztatott a másik résztől? ezt, méltóztassanak megengedni: feltenni a magyar törvényhozásról, hogy oly hadsereget akart volna teremteni, mely magában véve gyámoltalan legyen: nem lehet; én csak azt az egyet tehetem fel, hogy a törvényhozás oly országos haderőt akart teremteni, mely számához és erejéhez képest, képes legyen szembeszállani az ellenséggel. Erre tehát szükséges, hogy el legyen látva mindazon szerekkel és fegyverekkel, melyekkel ellenségei bírnak. Annak bebizonyításába bocsátkozni akár haditudományi szempontból, akármi más szempontból, hogy kellenek-e egy hadseregnek műszaki csapatok ? nem fogok, mert, méltóztassanak megengedni: nekem különbb fogalmam van a t. ház értelmiségéről, semhogy ezt bebizonyítani szükségesnek tartanám. (Helyeslés bal felől.) Azt mondja a pénzügyminiszter ur, hogy, ha a honvédség műszaki csapatokkal elláttatnék: oly hadsereget képezne, mint milye9
