Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-296

10 296. ortzágos ilét február 27. 1871. nek a hajdani megyei gyűlések voltak az országgyűléssel szemben. Erre csak azt jegyzem meg, hogy a hajdani megyegyülések nem arrogálták maguknak azon állást, hogy ők országgyűlések, nem is oly szempontból működtek; de abban az állapotban, melyben voltak : nagy szolgálatokat tettek ; s midőn az országgyűlés paralizálva volt, s össze nem hivatott: akkor a megyék voltak azok, amelyek kifejezést adván a nemzet kívánalmának, visszaszerezték annak elvesztett alkotmányát. Epén ilyen seregnek kivánom a honvédséget, kívánom t. L, hogy, midőn a rendes hadsereg az ellenség által elvágatik: akkor is harczképes legyen és képes legyen megóvni azon területet, melyet a sorbadi csapatok önmagukban megóvni nem képesek. {Helyeslés bal felől.) Nem szükséges messzire visszamennünk. Ott vannak az 1866-iki események. Méltóztassék fölvenni: mikor a győzelmes porosz hadseregek bejöttek Magyarországba, az osztrák hadsereg Bécs városának fedezetére volt fölállítva. Nyitva volt tehát a poroszok előtt egész Magyarország, itt nem volt honvédség, mely ezen porosz hadsereget megakadályozhatta volna abban, hogy itt diadalmenetben egész Orsováig besétáljon. De ha lett volna Magyarországnak háromszázezer jól fölfegyverkezett honvédje : akkor a közös hadsereg ott állhatott volna Bécsnek védelmére, és lett volna háromszázezer magyar katona, mely képes lett volna útját állani a porosznak. T. ház! Nem áll tehát az: hogy nekünk elegendő oly honvédség , amely csupán a rendes hadseregre támaszkodva: harczképes; nekünk oly honvédség kell, ha annak hasznát akarjuk venni, amely önmagában harczképes legyen, és azért szükséges, hogy minden kellékekkel, fegyverekkel és műszaki csapatokkal legyen ellátva. Mert azt, amit a pénzügyminiszter ur itt mondott: megvallom, sajnálattal hallottam, hogy egy miniszter szájából az országgyűlésen mondatott, midőn t. i. Várady Gábor képviselő urnák felelvén, azt monda: az ellen, hogy a mostani honvédség oly módon kapjon ágyút mint 1848ban: senkinek sem lehet kifogása; puszta kézzel szabad lesz elfoglalni az ellenség fegyverét. Ezt alig lehet komolyan venni, mert gúny volna a honvédekre, azt mondani nekik: rohanjatok nekik az ágyuknak és vegyétek el. Minisztertől igen szegény vigasztalás, midőn azt mondja : eredj neki a halálnak, nincs ugyan fegyvered, hanem vedd el az ellenségtől azon fegyvert, melylyelte nem bírsz. A pénzügyminiszter ur panaszkodott, hogy sok időt vesztünk el a beszédben. En nem vonom kétségbe, hogy sokszor többet beszélünk, mint a mennyit okvetlenül szükséges volna beszélnünk; hanem a t. pénzügyminiszter ur megengedi, hogy ebből maga is, de magam is kiveszszük az oroszlánrészt: tehát nekünk azért panaszra okunk nincs. Azt monda, hogy október közepén adatott be a budget és a tárgyalásnak még most sincs vége: ebben egy kis tévedés van. A budget, az igaz, október közepén adatott be; de a ház rögtön tárgyalás alá nem vette, hanem szabályaink nyomán, melyek, nézetem szerint, hiányosak: a pénzügyi bizottsághoz tétetett át, és innen csak január vége felé — mindenesetre közepe után — került a ház elé ; igy tehát a vita egy hónap óta tart, nem pedig négy hónap óta, a mint a miniszter ur monda. A mi azt illeti, hogy veszély fenyeget bennünket, ha igy haladunk, nemcsak arra nézve, hogy a magyar kormány eszméjét depopularizálja, hanem depopularizáljamagát a parlamentarismust is : nagyon sajnálom, de kénytelen vagyok kimondani, hogy én is attól félek; de nem azzal népszerütlenitjük el, hogy napokat, sőt, ha tetszik, beteket töltünk nagy fontosságú kérdések vitatásával; hanem az által, hogy ha oly jelenetek fognak ismétlődni, milyenek közelebbről mentek végbe, tudniillik, ha azt látja az ország, hogy a törvény nem azért alkottatik, hogy megtartassák: hanem csak addig törvény, inig a többség ezéljainak megfelel; mig, hogyha a törvény ezéljaival összeütközésbe jön: a saját maga által alkotott törvényt nem becsüli. Az országgyűlési többségnek igen nagy hatalma van; de azon hatalma nincsen, hogy a meghozott törvényeket meg ne tartsa: mig azok, mint törvények fönállanak s a rendes utón megváltoztatva nincsenek. Ha ily dolgok fognak ismétlődni; ha azt látja az ország, hogy azon parlamentális ellenőrködés, melyet az administratió minden ága fölött gyakorolni kellene : semmi; mert a többség miuden tagját pártfogása alá veszi, bármely oldalról támadtassék is meg : akkor mi is azt hiszszük, hogy népszerűtlenné lesz a parlamentális intézmény; és nem is sajnálom, mert igy maga is fölöslegessé válik. Nem akarok, mondom, ennek bővebb fejtegetésébe bocsátkozni; kellenek-e, szükségesek-e a műszaki csapatok a honvédségnél: erre nézve azt vélem, hogy a ház minden tagja egyetért velem és óhajtottam volna, ha a kormány e részben is ugy tett volna, mint más fontos kérdéseknél, midőn nem voltak érvei, melyeket fölhozhatott volna; akkor t. i. nem vitatkozott, hanem engedte, hogy kibeszéljük magunkat és szavazott. Igy legalább nem lettünk volna kénytelenek hallani azon szomorú argumentumokat. En nem fogom vitatni, — mert fölteszem, hogy mindenki elismeri; — hogy jobb lenne és szükségesek lennének a műszaki csapatok; ennél-