Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-300

128 300. országos Ölés márczius 3 1871. véseit más utón érvényesítse. A kormány ide irányuló törekvésének ott és annyiban, amenynyiben lehetett, szerzett is érvényt az uj concessiókban, melyek maximál-tariffákat meg nem állapítanak; (Helyeslés) hanem e helyett azon határozatot tartalmazzák, hogy mindaddig, míg az illető pálya az állambiztositékot tettlegesen igénybe veszi : a kormány a tarifíák megállapítására döntő befolyást gyakorol. (IIelyesUs jobb felől.) Itt tehát már nevezetes eredményt létesített a kormány. Ami pedig a tariffák leszállítására, és pedig a gyakorlati téren még nagyobb befolyást gyakorol : ez a kormánynak és az országgyűlésnek a vasutak körül követett átalános politikája , jelesül az uj pályák engedélyezése és az ezáltal létesített eoncurrentia. T. képviselőház! A eonenrrentia az, mi a tarifa leszállítását a legnagyobb mérvben mozdítja elő és e tekintetben lehetetlen, hogy a közvélemény nekünk igazságot ne szolgáltasson, hogy el ne ismerje : miszerint a kormánynak az engedélyokmányok határozatainak megállapítása és a vasutak szaporítása körül követett eljárása a kereskedelemre és iparra máris jótékony hatást gyakorol. (Helyeslés jobb felől) Ott, hol a kormánynak alkalma volt teljes szabadsággal eljárni: megtett minden lehetőt, jelesen a magyar állampályákon a. vitelbért alászállitotta annyira, a mennyire csak az ország pénzügyi érdekei megengedték. Óhajtja, hogy ez irányban tovább és tovább mehessen, és kétséget nem szenved, hogy ha e tekintetben az ország pénzügyi helyzete ezt megtiltani nem fogja; a kormány ez utón nemcsak megállapodni nem fog, desőt azon tovább haladni kötelességének fogja ismerni. Hogy mindezek daczára a tariffák rendezése körül még sok nehézség marad fön, hogy különösen az ország főbb vonalai, milyen az osztrák államvaspálya és a déli vaspálya: még sok kérdés marad megoldatlan, ezt egész őszinteséggel elismerem ; dé ki kell jelentenem azt is, hogy e megoldás nemcsak a végrehajtás, hanem a törvényhozás teendőihőz is tartozik. A törvényhozás van hivatva e tekintetben dőntőleg határozni; de ha e tekintetben czélszerüen kívánunk eljárni: hosszasabb tapasztalások eredményéből kell kiindulnunk; mert semmiben sem könnyebb a tévedés, mint oly törvényhozási intézkedésekben, melyek mellett az elmélet szól ugyan, de melyek a gyakorlat által kifejtve még nincsenek. Óhajtom részemről, hogy ez minélelőbb megtörténjék, A kormány, mint már szerencsém volt kinyilatkoztatni, ezen törekvéseknek, útjába állni bizonyára nem fog. Ezek után t. ház áttérek azokra,, mik több oldalról, jelesül Simonyi Ernő t. képviselő ur által is tegnap előadattak. Az első, mire nézve választ adni kívánok, a Béga-csatorna ügye. E csatorna, az ország egy nagy és termékeny részének kereskedelmi érdekét szolgálja, sőt ha czélszerüen átalakittatik, a vidék szabályozási érdekeit is előmozdítja. Az én t. elődöm a Béga-csatorna ügyét nem hagyta figyelmen kívül. Az országgyűlés fölhatalmazása alapján egyezkedett egy társulattal ezen csatorna átalakítására nézve, meg történtek az előleges lépések; de nem adatott ki az engedélyokmány: mert a társulat a kívánt biztosítékot ismételt fölszólitások daczára le nem tette. Az utolsó határidő lejárt október közepén, és a kormány e pillanattól az előleges egyezményt érvényen kívül állónak tekinti. Ezen hajózási csatornához azonban annyi érdek van kötve, a csatorna eoneeptiója maga oly merész, de egyszersmind oly szerenesés, hogy nem merném soha az országgyűlésnek javaslatba hozni: miszerint azt végpusztulásnak menni engedje ; sőt jelentésemben föl méltóztatik találni, miszerint ezen csatorna ügyének rendezését "föladataim közé tartozónak tekintem és a szükséges előterjesztéseket ennek alapján az országgyűlésnek be fogom mutatni. Meglehet, hogy a kormány az országgyűléstől ez ügyben is áldozatot fog kívánni ; de tekintve ezen víziút fontosságát: azon reményben vagyok, hogy a képviselőház ezen áldozatokat készséggel meg fogja hozni. (Helyeslés jobb felöl.) Szólott a t. képviselő ur a hatvan-miskolczi vasút hiányairól, kérdezte különösen azt: vajon a kormány azou mérnököket, kik ezen vasutat építették, felelősségre vonta-e ? Ezen vasutat, t. ház, épen ugy mint a zákány-zágrábit egy fővállalkozó építette, s a kormány föladata volt a vállalat befejezése után az úgynevezett fölülvizsgálatot a collaudirozást eszközölni. A t. képviselő ur azon meggyőződósben van, hogy ezen pályának jelenleg is vannak hiányai : a kormány kötelességének tekinti, hogy ezen hiányokat éber figyelemmel kisérje. E hiányok pótlására, jótállási kötelezettségénél fogva, a vállalkozó köteles; jótállási kötelezettsége — a falazatok és a földmunkák kivételével — minden egyéb munkára nézve 2 évig, sínekre nézve pedig 3 évig tart, s mindaddig, mig ezen határidők le nem járnak: tetemes biztositéka visszatartatik. Ha ezen idő leforgása alatt hiányok constatáltatni fognak, a kormány a biztosítékból meg fogja magának szerezni a kielégítést. (Helyeslés.) A t. képviselő ur a zákásry-zágrábi vasút dolgát je fölemiitette. Szerencsém volt előbbi nyilatkozatomban eire is kiterjeszkedni.