Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-300

128 300. országos Ölés márczius 3 1871. véseit más utón érvényesítse. A kormány ide irányuló törekvésének ott és annyiban, ameny­nyiben lehetett, szerzett is érvényt az uj concessiókban, melyek maximál-tariffákat meg nem állapítanak; (Helyeslés) hanem e he­lyett azon határozatot tartalmazzák, hogy mind­addig, míg az illető pálya az állambiztositékot tettlegesen igénybe veszi : a kormány a tarifíák megállapítására döntő befolyást gyakorol. (IIe­lyesUs jobb felől.) Itt tehát már nevezetes eredményt létesí­tett a kormány. Ami pedig a tariffák leszállítására, és pedig a gyakorlati téren még nagyobb befolyást gya­korol : ez a kormánynak és az országgyűlésnek a vasutak körül követett átalános politikája , jele­sül az uj pályák engedélyezése és az ezáltal léte­sített eoncurrentia. T. képviselőház! A eon­enrrentia az, mi a tarifa leszállítását a legna­gyobb mérvben mozdítja elő és e tekintetben le­hetetlen, hogy a közvélemény nekünk igazságot ne szolgáltasson, hogy el ne ismerje : miszerint a kormánynak az engedélyokmányok határoza­tainak megállapítása és a vasutak szaporítása körül követett eljárása a kereskedelemre és iparra máris jótékony hatást gyakorol. (Helyeslés jobb felől) Ott, hol a kormánynak alkalma volt teljes szabadsággal eljárni: megtett minden lehetőt, je­lesen a magyar állampályákon a. vitelbért alá­szállitotta annyira, a mennyire csak az ország pénzügyi érdekei megengedték. Óhajtja, hogy ez irányban tovább és tovább mehessen, és kétsé­get nem szenved, hogy ha e tekintetben az or­szág pénzügyi helyzete ezt megtiltani nem fogja; a kormány ez utón nemcsak megállapodni nem fog, desőt azon tovább haladni kötelességének fogja ismerni. Hogy mindezek daczára a tariffák rendezése körül még sok nehézség marad fön, hogy különösen az ország főbb vonalai, milyen az osztrák államvaspálya és a déli vaspálya: még sok kérdés marad megoldatlan, ezt egész őszinteséggel elis­merem ; dé ki kell jelentenem azt is, hogy e megoldás nemcsak a végrehajtás, hanem a tör­vényhozás teendőihőz is tartozik. A törvény­hozás van hivatva e tekintetben dőntőleg hatá­rozni; de ha e tekintetben czélszerüen kívánunk eljárni: hosszasabb tapasztalások eredményéből kell kiindulnunk; mert semmiben sem könnyebb a tévedés, mint oly törvényhozási intézkedések­ben, melyek mellett az elmélet szól ugyan, de melyek a gyakorlat által kifejtve még nincsenek. Óhajtom részemről, hogy ez minélelőbb megtör­ténjék, A kormány, mint már szerencsém volt kinyilatkoztatni, ezen törekvéseknek, útjába állni bizonyára nem fog. Ezek után t. ház áttérek azokra,, mik több oldalról, jelesül Simonyi Ernő t. képviselő ur által is tegnap előadattak. Az első, mire nézve választ adni kívánok, a Béga-csatorna ügye. E csa­torna, az ország egy nagy és termékeny részé­nek kereskedelmi érdekét szolgálja, sőt ha czél­szerüen átalakittatik, a vidék szabályozási érde­keit is előmozdítja. Az én t. elődöm a Béga-csatorna ügyét nem hagyta figyelmen kívül. Az országgyűlés fölhatalmazása alapján egyez­kedett egy társulattal ezen csatorna átalakítá­sára nézve, meg történtek az előleges lépések; de nem adatott ki az engedélyokmány: mert a tár­sulat a kívánt biztosítékot ismételt fölszólitá­sok daczára le nem tette. Az utolsó határidő lejárt október közepén, és a kormány e pillanat­tól az előleges egyezményt érvényen kívül álló­nak tekinti. Ezen hajózási csatornához azonban annyi érdek van kötve, a csatorna eoneeptiója maga oly merész, de egyszersmind oly szerenesés, hogy nem merném soha az országgyűlésnek javas­latba hozni: miszerint azt végpusztulásnak menni engedje ; sőt jelentésemben föl méltóztatik találni, miszerint ezen csatorna ügyének rendezését "föl­adataim közé tartozónak tekintem és a szüksé­ges előterjesztéseket ennek alapján az országgyű­lésnek be fogom mutatni. Meglehet, hogy a kormány az országgyű­léstől ez ügyben is áldozatot fog kívánni ; de te­kintve ezen víziút fontosságát: azon reményben vagyok, hogy a képviselőház ezen áldozatokat készséggel meg fogja hozni. (Helyeslés jobb felöl.) Szólott a t. képviselő ur a hatvan-miskolczi va­sút hiányairól, kérdezte különösen azt: vajon a kormány azou mérnököket, kik ezen vasutat építették, felelősségre vonta-e ? Ezen vasutat, t. ház, épen ugy mint a zákány-zágrábit egy fő­vállalkozó építette, s a kormány föladata volt a vállalat befejezése után az úgynevezett fölülvizs­gálatot a collaudirozást eszközölni. A t. képviselő ur azon meggyőződósben van, hogy ezen pályá­nak jelenleg is vannak hiányai : a kormány kö­telességének tekinti, hogy ezen hiányokat éber figyelemmel kisérje. E hiányok pótlására, jótállási kötelezettsé­génél fogva, a vállalkozó köteles; jótállási köte­lezettsége — a falazatok és a földmunkák kivéte­lével — minden egyéb munkára nézve 2 évig, sínekre nézve pedig 3 évig tart, s mindaddig, mig ezen határidők le nem járnak: tetemes biz­tositéka visszatartatik. Ha ezen idő leforgása alatt hiányok consta­táltatni fognak, a kormány a biztosítékból meg fogja magának szerezni a kielégítést. (Helyeslés.) A t. képviselő ur a zákásry-zágrábi vasút dol­gát je fölemiitette. Szerencsém volt előbbi nyi­latkozatomban eire is kiterjeszkedni.

Next

/
Thumbnails
Contents