Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-300
300. országos U!és márczíus 3. 1871. 129 Föltűnt a t. képviselő urnák, hogy a hatvanszolnoki vonal drágább, mint a zólyom-beszterezei vonal, a mennyiben nagyobb összeggel van a költségvetésbe fölvóve. T. ház ! meg vagyok róla győződve, hogy a t. képviselő ur maga restelni fogja, hogy ezen kérdést intézte hozzám, ha figyelembe veszi, hogy a jászberény-hatvani vonal elsőrendű pálya, a besztereze-zólyomi pedig másodrendű szárnyvasut. A hatvan-szolnoki vonalnak teljes berendezéssel kell elláttatni, a zólyom-beszterezeinek csak az ily szárny vasútnak megfelelővel; a hatvan-szolnoki vonalnak nevezetes sőt internationalis forgalmat kell és fog is közvetíteni, mig a zólyom-beszterczei vonal egy kis helyi érdeknek fog — megengedem igen méltányosan — kielégítésére szolgálni, melyek következtében a besztereze-zólyomi vonal mérföldenkint 270,00 frtba, a hatvan-szolnoki ellenben — bele nem értve az üzleti berendzést — 372.000 frtba fog kerülni mérföldenként. E tekintetben tehát azt hiszem, a kétely el van oszlatva. Kérdezte továbbá at. képviselő ur : miért nem terjesztette elő a kormány a károlyváros-fiumei vasút kiépítését biztosító szerződést ? (Halljuk!) Nem éreztem magamat t. ház e tekintetben — kötelezve azért, mert, ha jól vagyok értesülve — a ház a múlt évi, költségvetés tárgyalásakor ezen kérdés felett határozott, és a t. képviselő urnák csak azon téves értesülését vagyok kénytelen helyreigazítani, hogy ezen vasút kiépítése nem engedélyokmány, hanem szerződés tárgya, mely a kormány és a vállalkozó között köttetett. Az országgyűlés egy múlt alkalommal azt határozta, hogy ezen szerződés elő nem terjesztendő és én nem tartottam föladatomnak, hogy egy megoldott kérdés továbbfüzéséhez hozzájáruljak. A t. képviselő ur fölvilágosítást kivánt tőlem a keleti vasút jelenlegi állapotáról is. (Halljuk!) Ugyan e tárgyban szólalt föl gr. Bethlen János t. képviselő ur és kedves barátom is. Azon helyzetben vagyok, hogy ezen kérdésben fölvilágosítást adhatok. (Halljuk!) A kormány előtt tudva van, hogy a társulat és a vállalkozók közt utolsó időkben az építésre, de sőt az egész üzletre nézve nehézségek támadtak. Amint e nehézségek a kormánynak hivatalosan tudomására jutottak: elkövetett mindent, hogy a törvény- és engedélyokmány határozatai végrehajtassanak , fölszólította a társulat igazgató közegét, hogy a meglassított vagy fönakadt munkát egész erélylyel indítsa meg és folytassa; fölszólította az igazgató-tanácsot, hogy helyezze magát azon jogkörbe, melyet neki az engedélyokmány és a társulat alapszabályai biztosítanak, s egyszersmind készségét nyilvánította arra, hogy az igazgató-tanácsnak ezen kötelessége teljesítésében KÉPV. H. NAPLÓ XIV. 181| segédkezet fog nyújtani. Ma ugy vagyok értesítve, hogy az igazgató-tanács minden lehetőt el fog követni ezen kötelességének teljesítésére, és hogy el van határozva egész erélylyel fölvenni az építkezést. E czélból a társulat igazgatója és építészeti szakemberei a helyszínére le is mentek. Nincsen semmi okom, hogy ezen eljárás sikeréről kételkedjem. Én azt hiszem, hogy az igazgatótanács mindent el fog követni, hogy ezen ügy, mely jelenleg sok nehézséggel küzd : szerencsés megoldást nyerjen, s a kormány hasonlóképen azon Jesz, hogy a sikert biztosítsa. — Azon kérdést intézte még ez ügyben a t. képviselő ur hozzám: igaz-e, hogy az építkezési vállalkozók, a Waring testvérek több pénzt vettek föl, mint a mennyi őket a teljesített munkálatokért megillette volna ? Én ugy tudom t. képviselőház, hogy a vasut-társulat és a fővállalkozók közt egy oly szerződés létezik, mely az összes vonalok kiegészítésére vonatkozik, nem pedig egyes munkákra vagy egyes részletekre. Annak szüksége tehát, hogy mérleg vagy leszámolás készíttessék, melyből kivehető legyen, hogy a vállalkozó több vagy kevesebb pénzt vett-e föl, mint a mennyi őt megillette: a munka folyama alatt elő nem állott. Igenis, jelenleg az építési vállalkozók ós a társulat közt nehézségek forognak fön; de azt hiszem t. képviselőház, hogy a társulat- és az igazgató tanács annyi, s oly eszközökkel rendelkeznek, melyek elegendők lesznek arra, hogy a nehészségeket leküzdhessék, valamint leküzdeni képes leend az északkeleti vasut-társulat is. E vállalatnál is merültek föl a fővállalkozó s igazgatótanács közt nehézségek, és miután a t. képviselő ur erre nézve is intézett hozzám kérdést: kinyilatkoztatom, hogy jogosítva vagyok alapos reményt táplálni arra nézve, mikép az északkeleti vasuttársulat igazgatótanácsa és fővállalkozója között fölmerült nehézségek szerencsésen le fognak küzdetni. Végre a t. képviselő ur egy határozati javaslatot adott be a vasúthálózat tervének az országgyűlés által leendő megállapítására vonatkozólag. Ezen eszme, t. ház! nem uj; theoriában elméletileg oly tökételes, hogy lehetetlen volna hozzá nem járulni, ha az az eszme gyakorlati valósítása esetére már a parlamentáris formáknak is, melyek közt mozogni szerencsések vagyunk, alig leküzdhető nehézségeket nem okoznának. Méltóztassék az igen t. képviselő ur megfontolni azt, hogy maga egy ily bizottság összeállítása nem a könnyebb föladatok közé tartozik. De ha a bizottság összeállittatott, a tanácskozás alapjául bizonyos programúinak kell szolgálni; meg kellene hivatni műszaki egyéneket is, meg kellene tétetni a szükséges tanulmányokat, és el kellene készíttetni ezen tanulmányok eredményét: a költ17
