Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-296

6 296. országos ülés február 27. 1871. szág hadseregének nyelve felett, (ügy van! a szélső bal felől) Ez képtelenség uraim; mi azonban ezt nem kívánjuk, hanem kívánjuk igenis azt, hogy egyenlőség szerint a magyar állam hadseregénél legyen a nyelv magyar, a németnél német. (Helyeslés a ssélső bal felől.) A Gellérthegyen ásítozó fellegvárra akarok néhány szóval visszatérni. Kevés ember lehet köztünk, ki azt állítaná, hogy azon fellegvár hazánk fővárosának megvédésére szolgálna az ellenség ellen. Ez nem egyéb, mint egy fenyegető kéz, ez mindig azt kiáltja nekünk: mementó móri, ne mozdulj hazádjavára, hanem hunyászkodjál meg és cselekedjél ugy, amint Bécsből parancsolják, (ügyvan! a szélső bal felől.) Én legalább ugy fogom föl mindaddig, mig ezen fellegvár onnét eltávolítva nem lesz. Ennél eszembe jut még oda utalni, t. ház, hogy Francziaországban igen nagy várak vannak, és azokat egy jól szervezett hadsereg mégis elfoglalta. És ha valaki azt hinni tudná, hogy ezen citadella csakugyan védelmünkre szolgál : azt nagyon nevetségesnek kellene tartanom. Edzeni kell az ifjúságot. A kormány elmulasztotta a tanítást, a hadgyakorlatot, elmulasztotta, a mi kevésbe, majd semmibe sem kerül: fölfegyverezni az ifjúságot, ha csak üres puskákkal is; csak azt kellene meghagyni, hogy körülbelül egyenlő ruhát öltsenek, a mit akkor is használhatnának, ha hirtelenül, váratlanul harezba kellene menni, és ezáltal fölriasztatnék az ifjúság a puha vánkosok közül; mert mindig 1?észen kellene lenniök arra, hogy váratlanul hadgyakorlatra hivja föl a parancs. Ha ez történnék : lassankint meg lehetne szüntetni a sülyedést, el lehetne hárítani a zsibbadtságot, és ez fogná majd megvédeni a hazát, s nem a gellérthegyi citadella. A múlt alkalommal azon erős hitemet fejeztem ki, hogy a magyar nemzetnek ezután még szebb lesz jövője, mint eddig, mert minden viszontagságokat le fog győzni. Ha valaki, én nem esem kétségbe azon nyomorúság fölött, a mely jelenleg uralkodik. De t. ház! ezt nem lehet rögtön kivinni. A kormány most mindjárt megkezdhetné, és erélyesen lépne fel, lehetne valamit tenni, de én erre most nem számithatok, erre csak akkor lehet számítani, ha már a hivatalok be lesznek töltve, mert akkor a nemzet más irányt vévén, és nem fogván ásítozni a hivatalokra : nem fogja vakon követni a kormány és pártja minden intézkedését. Ezek azok, amiket elmondani akartam. Egyébiránt a kisebbség módosítására szavazok. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Bobory Károly: T. ház! (Fölkiáltásoka jobb oldalon: Röviden! Röviden !) Amit röviden szólani akarok, vonatkozik a miniszterelnök urnák azon szavaira, melyeket már előbb, t. i. az ujonczozási törvény tárgyalásánál itt ejtett, és amelyeket e napokban is ismételt. Oly szavai: ezek, melyek a miniszterelnök ajkairól hangoztatva, igen nagy horderővel birnak, és a melyeket itt e házban elhallgatni tökéletesen lehetlennek tartok. A miniszterelnök ur szavai röviden azok voltak, hogy: egy speciális magyar hadsereg ellenkezik a törvénynyel és a fejedelem jogaival. A szőnyegen levő tárgyra nézve a t. miniszterelnök urnák nézete oda vonatkozik, hogy: a hadsereg csak egy lehet, t. i. a közös hadsereg, és a magyar honvédség nem egyéb, mint annak függeléke, a mely hivatva van annak támogatására és a belbéke föntartására. Azon értelemben, melyet én igen röviden kifejeztem: a miniszterelnök ur nézete szerint, a honvédségnél a nemzeti színű zászló nem egyéb, mint humbug , nem egyéb, mint a mit kifejeznek magyarul ezen szavak : „Vakulj magyar." A honvédség neve nem egyéb, mint gúny. Ennek ellenében elvbarátaim, a kik eddig szóllottak e tárgyhoz: a honvédségből egy speciális magyar hadsereg kifejlődését kívánják, a mely biztosítsa nemzetünknek és országunknak önállóságát és függetlenségét, és ezen czélnál üdvözlöm őket. Szándékuk t. i. fölállítani egy független nemzeti sereget, a közösügyes sereg mellett. Én pedig erre azt mondom, t. ház, egy ily nemzeti külön sereg azon kormánynak és kormányférfiúnak vezetése alatt, a kik magát a nemzeti seregnek eszméjét lehetetlennek tartják: lehetetlen, hogy elérje czélját. En röviden a miniszterelnök ur szavai ellenében azt mondom: igenis jogilag van, kell magyar seregnek lenni, nem csak honvédségnek, ugy nevezett függeléknek, hanem kell lenni egy valódi magyar hadseregnek. Es ennek bebizonyítására alkalmazom a dologra az észjognak átalános törvényeit, melyeket senki kétségbe nem vonhat, hacsak eszét és józan értelmét meg nem tagadja. Államnak épen ugy, mint egyes embernek az önvédelem elidegenithetlen joga, oly attribútum, mely szorosan összefügg az állam értelmével. Mert hiszen mi az államnak czélja, nemde a védelemi Tehát állam-e az, melynek védelmi ereje nincs? Ha tehát valamely országnak, valamely népnek védelmi ereje nincs : az nem állam; azon nép és azon ország, a mely csak egy másikkal összeköttetésben, közösen egymással bír védelmi