Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-296

206. országos ülés ttbruár 27. 1871. 7 erővel : az nem önálló, hanem csak része egy közös államnak. Én azt mondom, t. képviselőház, hogy a ki állítani akarja, hogy Magyarországnak nincs saját hadseregéhez joga: az tagadná Magyarországnak államiságát. Azt sem lehet állítani, hogy e jog föladatott; mert e jogot sem a kormány, sem pedig a képviselőház nem adhatja föl, {Helyeslés a szélső hal oldalon.) mert ez által a megbízó nemzet ellen oly bűnt követne el, melyet én senkire kimondani nem akarok. {Ugy van! ugy van! a szélső bal felől.) • De alkalmazzuk a miniszterelnök urnák szavait, hogy: nem egyezik meg a törvénynyel a magyar külön hadseregnek eszméje, alkalmazzuk azon törvényre, mely a mostani közjognak alapját képezi, az 186?. XH-ik törvényczikkre. Itt én mindenekelőtt azt olvasom, hogy Magyarországnak önálló törvényhozási és kormányzati függetlensége biztosíttatik, hogy lényegében a jövőre sértetlenül föntartatik. Itt föltételül tekintetik, hogy Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati önállósága sértetlenül föntartassék. Ez mondatik a 3-ik szakaszban. A 11-ik szakaszban mondatik, hogy Magyarország hadseregének, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére vezényletére és belszervezetére vonatkozik ő felségének joga. A 12-ik szakasz ismét kimondja, hogy van magyar hadsereg, és kimondja annak időnkénti kiegészítését stb. A 14-ik szakasz ismét a magyar hadseregről szól. Tehát van magyar hadsereg. És így felszólítom a t. kormányt, és felszólítom a kormánynak minden tagjait: mutassanak egyetlen egy helyet a törvényben, hol a közös hadsereg volna jelezve. Egyetlen egy helyen sincs megemlítve a közös hadsereg a törvényben; de nemcsak ezen törvényben nincs, hanem abban sincs egyetlen egy szó sem a közös hadseregről, mely a véderőről szól. De nem is lehet, mert ha Magyarország állam akar maradni: kell, hogy saját védereje legyen. Megemlittetik ugyan a közös hadügy ; de a közös hadügyre vonatkozólag határozottan kifejezi a il-ik szakasz, hogy mindaz, a mi az összes, t. i. az ő felsége kormánya alatt lévő seregnek egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik: ő felsége által intézendőnek ismertetik el. De a hadsereg nem ő felségéé, hanem mindig csak magáé a nemzeté, magáé az országé, nem a fejedelemé: mert a fejedelem van az országért, nem az ország a fejedelemért, (Bal felől helyeslés.) ós alkotmányos fejedelmet képzelni sem lehet másképen, mint ugy, hogy az az alkotmányos államban a törvény szerint cselekszik. (Helyeslés.) A mi a vezérletet illeti, elég sajnos, hogy mindannyiszor, valahányszor például I. Ulászló, II. Lajos személyesen vitték a vezényletet — nem akarok ujabb tapasztalatokról szólni, nem akarom említeni Napóleon vezérletét —• mondom: mindannyiszor szomorú tapasztalásokat láttunk; midőn az mondatik, hogy ő felségéé a hadsereg: akkoi ezen kifejezésnek nincs sajátlagos, hanem csak átvitt értelme; mert a hadsereg mindenkor az országot, a nemzetet illeti. {Helyeslés a szélső hal oldalon.) A hadsereg tulajdona mindenkor az országé, a nemzeté; a nemzeté, mely szülte a hadsereg fiait ; az országé, a mely tartja a hadsereget, habár csak közvetlenül is: ós én azt mondom, hogy nincs azon becstelen fiu a magyar seregben, ki azon anyát, mely őt szülte, és mely őt mindig tartja, megtagadja és attól elszakadni akarna. Midőn a hadsereg ujonczait megszavazzuk; ennek nem az az értelme, mint például midőn a dahomei király eladja a maga alattvalóit. Ezt nem teszi, nem teheti a magyar nemzet: mert ez a hadsereg fiait mindenkor saját fiainak vallja, és azokat soha meg nem tagadja. Ez azon eszme, mely a magyar harczost lelkesíti\ hogy ő a hazát szolgálja, szülő anyját az országot, a nemzetet, az ő nemzetét, és az ő nemzetének, az ő országának érdekében a fejedelmet. {Helyeslés a szélső hal oldalon.) Ha valaki azt állítja, hogy azon hadsereg, mely közősnek mondatik, — minek azonban, mint mondám, a törvényben semmi alakja nincs: — a birodalomé; mi következik ebből? Az, hogy van tehát birodalom, mely elnyelte a magyar nemzetet, Magyarországot, ezt pedig egyetlen egy becsületes magyar sem fogja elismerni. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Ha azt mondja valaki, hogy azon hadsereg ő felségéé: azt mondom, igenis azon értelemben, melyben például mondatik, hogy ez Eadeczky ezrede, ez pedig Isten tudja kinek ezrede. Mert például, ha ő felségétől netalán tán, — mi igen valószínű, — elszakadnának a német-ausztriai tartományok, kérdem: vajon ő felsége a német ausztriai tartományokból származó katonaságot magával hozná-e hozzánk? (Tetszés a ssélsS hal oldalon.) Nem! Avagy, hogyha például Csehország elszakadna Ausztriától: vajon azon cseh fiak hozzánk jönnének-e ő felségével? Nem! Annálfogva, t. képviselőház, a honvédség igenis része a hadseregnek, és része akar lenni a hadseregnek, de a magyar hadseregnek, mely most ugyan nem viseli a magyar jelleget; de én csak a jelenlegi kormányt kárhoztatom azért, hogy nem viseli. (Ugy van! a szélső bal ol'lalon.) Hogy a törvény nem átalános rendelkezést enged akár ő felségének, akár a delegatiónak, akárkinek a hadsereget illetőleg; ezt kimondja a 12. §.,mely föntartja a magyar törvényhozásnak: mindazokat,