Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-300

300. országos ülés Kétséget nem szenved, hogy a legközelebbi időben sok minden történt közlekedési viszonyaink javítására; mindamellett is, ha végig tekintünk közlekedési viszonyainkon : igen szomorú kép tárul elénk. Sok minden történt félszegül, egyoldalúkig, és némely esetben még visszaesést is lehet constatálni. Országgyűlés és kormány egyaránt, legtöbb figyelmet eddigelé a nagy vasúti összeköttetésekre fordított. Tudom, hogy vannak sokan, kik borzadva számítják azon sok milliót, mondhatom : sok százmilliót, melyeknek jövedelmét, miután vasutakba bele építtettek, az ország garantirozta. Eo ezeknek fölfogását s okoskodását értem; de aggodalmaikban — megvallom — nem osztozom. Följogosít engem erre nemcsak más államok közlekedési viszonyainak fejlődése, de már azon adatok is, melyek e tekintetben nálunk szemlélhetek. Azt is tudom pedig, hogy vasutaink legnagyobbrészt nem olcsó pénzből épültek, 7 — 8 perczentesek; tudom, hogy nem mindenütt tartatott meg a kellő egymásután a vonalok építésében. Építtettek olyan vonalok, melyek még elmaradhattak volna, és nem építtettek ki mások, melyek sürgetősen szükségesek lettek volna. Mindamellett is, mondom, — azon aggodalmakat, melyekkel némelyek azon nagy összegeknek az állam általi garantiroztatását tekintik : én nem osztom. Ha tekintjük például az úgynevezett első erdélyi vasutat, — melyről közbevetőleg megjegyezhetem, hogy lehetne azt máskép is nevezni, miután második erdélyi vasút nincs, s Isten után nem is lesz, s ez nem annyira Erdély érdekében, hanem egyéb okok miatt építtetett, mondhatni megnevezhető emberek kívánságára, s nem ipari és kereskedelmi czélok előmozdítására : — minden esetre mondom, ez oly vasút jelenleg már, mely nevezetes kőszén- és vas-telepeket tevén hozzáférhetőkké, igen nevezetes jövedelmi emelkedést tüntet föl, s a legközelebbi időben máikilátásba teszi azt , hogy egyátalában nem fog rászorulni az országos segélyre. Ha megfontolom azt, hogy a tiszai vasútnak körülbelöi egyharmad rész ben az állam a tulajdonosa, és ennek máris jelentékeny jövedelmei vannak, és miután hivatva van az aradtemesvári, s az úgynevezett első erdélyi vasútnak, melyről épen szólottam, a keleti, az északkeleti, északi magyar vasútnak, vagy is az úgynevezett magyar állampályának, egyszersmind az osztrák állampályának közlekedését közvetíteni: — ez által azon idomtalanságokból, és alaktaianságokból, mondhatnám mint közvetítő tag kilépvén, még nagyobb mértékben fog jövedelmezni és az államnak igen jelentékeny összeget fog rendelkezésére adni. Ha tekintem azt, hogy a magyar állam-vasmárcziüs 3. 187!. ] ] * utak nagyobb része, melyek eddig már ki vannak építve, t. i. a pest-tarjáni, vagy a hatvan-miskolczi, már eddig is jelentékeny jövedelmeket hajtanák ; ha figyelembe veszem, hogy az osztrák állam-vaspálya, s a déli pálya igen nagy jövedelmet hajt, akkorát, minőt csak hajtani képes, miután annyi szállítandó tömege van, melyet nem is képes elszállítani, és a tariffákat mondhatom, nem igen véve tekintetbe az ország s a határos vidékek érdekeit, igen magasan hagyják : ezen nagy jövedelmekből pedig az állam sok adót kap — mindazáltal olyan összegeket adnak az állam rendelkezésére, hogy az ebből képes egy és más helyen mutatkozó deficiteket födözni. Nem is említem azt, hogy ahol vasutak mennek, az ipar és kereskedelem rendkívül emelkedik, hasonlag a vidék adóképessége. A földadót magát itt tekinteten kivül hagyom; merb mig a katastralis munkákon változás nem történik: a földadó jövedelme nem emelkedhetik. Ha mindazokat figyelembe veszszük : azon meggyőződésre jövünk, hogy az újonnan megnyitott vasutak némi átmeneti terhet okoznak az államnak. De az később meg fog térülni, s ón ezeket annyival szívesebben vélem elviselendőnek; mert nagy vasut-forgalom nélkül nem lehet iparunk : pedig ennek kell kétségkívül az egyik főczélnak lenni. Mindezeket én itt nem tagadom, hogy sok vasút épült, sok vasutat garantirozott az ország, és miután máskép nem lehetett: drágán kellett garantirozni, mindezeket hibának nem tartom; de igenis hiányokat látok másutt. Hiánynak, hibának tartom azt, hogy a nagy vasutak meUett a közlekedési eszközök más nemei csaknem merőben figyelmen kivül hagyattak. Ilyenek az országutak, a töltött utak, minők voltak a Dunán túl a felföldön, legtöbb volt Erdélyben. Azt hiszem, hogy a vasutak mellett a töltött utak nem mellőzhetők, és a vasutakkal egy völgyben levő töltött utak is föntartandók, ha egyéb fontos okok nem kívánnák is, már csupán strategicai okokból is; és különben is mindenesetre meglevő vagyont -képeznek, és így annak elhanyagolása közvagyon elfecsérlése lenne,miért is minden országnak , vidéknek, megyének, hatóságnak kötelessége azokat föntartani; de hogy ezek közelebbről a mostoha viszonyok közt rendkívül nagyon visszamentek: kétségkívül nagy hiba. A másik hiba az, hogy igen kevéssé honosíttattak meg a lóvaspályák. Ezek nagyobb kereskedelem közvetítésére nem igen valók; de tudom, hogy egyes localis viszonyok kielégítésére igenis fontosak, és sok helyi viszony kielégítése által országos szükséget képesek pótolni. Különösen az alföldön egy-egy nagyobb város néhány tehetős birtokosa saját és vidéki használatra állithatná föl ilyeneket, melyek mint erek ágaznának ki a gőzmozclonyu vas-