Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-300

no 300. országot ülés mározius 3. (871. gasra emelkedett áradata hangosan hallatta intő szavát, mely szerint mindenekelőtt a nélkülözhetetlent eszközöljük, s csak azután a hasznost, és végre a jót és kellemest. A részrehajlatlan szemlélő sajnosán tapasztalhatta, az utóbbi évek során, hogy az érdekeltség leginkább azon válalatok felé irányul, melyek gyors és nagy nyereséggel kecsegtetnek: mig azok iránt, melyek inkább a közérdek által vannak indokolva, az érdekeltség mindinkább csökken. Azt hiszem, a törvényhozásnak egyátalán nem hivatása és föladata: a közhajlamot ez irányban fejleszteni, növelni, vagy azt talán épen e térre követni. Például nem helyeselhetem azt, hogy a közéletben — ugy szólván — tökéletesen leszorult a folyam-szabályozások ügye, és az olcsó vizbkőzlekedést egyedül alkalmasan eszközlő csatorna-tervek tárgyalása a fölösszámu osztalékot kilátásba helyező vasúti vállalatok előtt. E szomoritóan kifejlődött iránynak lehet köszönni azt, hogy a Dunát a Tiszával összekötő, vagy az országot Fiúménál a világkereskedelemmel kapcsolatba hozó, egy a Dunát a Szávával összekötő csatorna létesítése, és a Kulpa szabályozása által ma már szóba sincsenek ; pedig ezeknek olcsóságát, kivihetőségét, czélszerüségét már ezelőtt 27 évvel, 1844-ben, a törvényhozás megbízásából, Vásárhelyi Pál, akkori kitűnő mérnök hazánkfia a legbehatóbb számitások, és a legrészletesebb tervezetek alapján constatálta volt. Ez oka annak, hogy 1838 óta a Luna szabályozást illetőleg, úgyszólván, még a főváros védelmére sem történt semmi említésre méltó, azon intézkedéseken kivül, melyeket felejthetlen emlékezetű, boldogult József főherczeg nádor bölcs és előrelátó gondoskodása kegyéből birunk. A Tisza - szabályozásnak Széchényi gr. által nagy lendülettel megindított műve ma már érdekeltségéből tetemesen vesztett, és annak az Alföldre nézve oly égetőn szükséges rétöntözési csatornákkal együttes végrehajtása iránt alig itt-ott emelkedik egy-egy félénk óhajtás. Az országos közutak iránt sem vádolhatni a törvényhozást az első gondoskodásnak valami fölötte nagy túlságával, mert nemesak egy országos úthálózatnak, melynek utóvégre is életbe kell lépni, megállapításáról vagy foganatosításáról, ez idő szerint, szó sincsen; de sőt még 1 8fi 9-ben, a fönlevő utakra praeliminált összegből is épen felét törli a t. ház. Minek folytán ugy 1870-re,mint 187l-re a közutak föntartására előirányzott összeg alig hetedét teszi annak, a mi vasúti vállalatokra nézve kilátásba van helyezve és előirányozva. Azt hiszem: alig csalódom, hogy, ha ezen szomorú irány okát épen a íönállott kamat-biztositási rendszerben, és még a Bach-rendszerből hagyománykép átvett azon engedélyezési módozatokban keresem, mely módozatok az országot, ha nem épen helyes irányban és jól épített, de mindenesetre számos és drága vasúttal ellátták. Engedje meg a t. ház, hogy a kamatbiztositást illetőleg saját tapasztalataimból merített egyes adatokkal bevilágítsam, s egy concret esettel és példával ülustráljam. (Halljuk!) Történt, hogy még a jelen minisztérium megalakulása előtt valamely társulat egy tetemes természeti nehézséget és akadályokat kilátásba helyező vasútvonal építésére nyert engedélyt : és ezen vasutat azon időben tetemes politikai és pénzügyi nehézségek közt föl is építette. Az illető társulat, mint akkor is, most is divatban van; e vonalat nem maga, hanem főválalkozó által építtette ki. A végleszámolásnál, melynek később fölhozandó adatait a társulat egy vezető főmérnökével együtt volt szerencsém öszszeállitani : kitűnt, hogy ama vasútvonal egy mértföldje 345, 400 írtba került. Az egyes tételeket, miután a szakbirálatot kiállják, a t. ház engedelmével, a következőkben közlöm. Ezen összegből ugyanis mértföldenkint repartiálva: A kisajátításra fordíttatott . . 10,600 frt. Földmunkára ....... 100,900 „ Telepitményekre ...... 30,000 „ Hidakra és átereszekre . . . . 12,000 „ Állomás-épületekre és őrházakra . 34,000 „ Vizállomási berendezésre . . . 3,450 „ Átjáratokra és csinált utakra . . 10,600 „ Vizállomási berendezésre . . . 3,450 „ Távírókra és jelzőkre .... 2,450 „ Csatornákra és vízvezetékre az állomásokon • 600 „ Kavicsolásra ....... 48,000 „ Sínekre, lerakással együtt . . . 90,300 „ Korlátokra és mértföldmutat

ókra . 2,500 , Összesen . 345,400 frt. Ezen összeg magában véve egyátalán nem volt azon időben sem nagynak vehető, kivált ha tekintetbe veszszük, hogy azaz előtt még tiz évvel létesült tiszai vaspálya egy mértföldje 400,000 frtba került, és a tiszai pályáról állítják, miszerint az a legolcsóbban épült. Tekintve azonban a fönforgó körülményeket, ezen vasút mégis drágának volt mondható; mert magára a vasútépítésre tulajdonkép mégis csak valamivel 200,000 frton fölül fordíttatott, mig a többi nyereségként oszolt fel az engedélyesek, fővállalkozó és alválalkozók közt. A társulat ugyanis, amint érintettem, a vonalat nem maga, hanem vállalkozók által építtette ki; ezen fővállalkozók szinte nem maguk