Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-300

300. országos építettek, hanem alválalkozókkal szerződtek, még pedig igen előnyösen. így például az egyik alvállalkozóval, ki körülbelül a vonal felén a földmunkálatokat végezte : oly előnyös szerződós történt, amint erről tudomásom volt, hogy 50 százalék leengedést ajánlott. Szintoly, sőt még ennél is előnyösb szerződések történtek más vállalkozókkal is. Azonban itt sem volt megállapodás; ezen alvállalkozók a nekik jutott részt ismét kisebb részletekben, másod- és harmadrendű alvállalkozóknak adták ki. Ezen minuendo licitatio scalajáti lemenve, a legkisebb részt a társulat által megállapított egységi árakból épen azok kapták meg, kik a munkát tulajdonképen végezték ; a nagy nyereséget pedig láblógázva azok tették zsebre, kik mint szeretik mondani, a megfelelő speeulativ szellemmel bírnak. Azon vaspályákat kivéve, melyek közvetlenül állami felügyelet alatt építtetnek, ugy tudom, hogy a társulatoknál, az építkezésre nézve, a modus proeedendi, ma is ugyanez, a mi a nemzetnek vajmi kevés vigaszt nyújthat pénzének úgynevezett hasznos befektetése iránt. Mert igen csekély számítási képesség és adomány mellett is könnyű lesz rájönni, hogy ilyképen a vasúti vállalkozások tulajdonképen csak az egyesek gyors meggazdagodására, a speeulansok és üzérek vagyonának gyarapítására szolgál; mig tulajdonkópen a vasutakba fektetett tömérdek tőkék mellett, azon elv alkalmazását vévén tekintetbe, hogy a munka megfelelőleg dijaztassék és közvetlenül azokkal köttessék a szerződés, kik a munkát egyszersmind végzik: Magyarországon talán kétannyi vasutat lehetett volna építeni. Mily vagyoni gyarapodást, a szorgalom és iparnak mily lendületét lehetett volna máig, ezen elv alkalmazása mellett, észlelnünk, ha valamely vidéken, melyen a vasút keresztül vonul: azon vidéknek iparos-, és földmivelő osztálya szintén érdekbe vonatván, a munkában és így a megfelelő jutalomban is részesittetett volna, ami hogy nem lett volna eszközölhető, nékem senki se állítsa, — mert tapasztalásból tudom, hogy történt, csakhogy nem a társulatok és fővállalkozók, hanem azok részéről, kik mint másod- és harmadrendű alvállalkozók szerepeltek s így a reájok jutott már csekélyebb nyereségből keveset is nyújthattak. Ezen elvnek, vagyis a végzett munka megfelelő díjazásának nemcsak nemzetgazdászati, de komoly politikai hordereje is van; mert azon elv, hogy a munka nyerje meg megfelelő diját : mindenek fölött az alsóbb rétegekre fog kedvezően hatni, és elismerésre fog találni; mig a munka nélküli gyors meggazdagodás vonzó példája az, mi a csekély miveltséggel biró, henye ülés raírcrfus 3. 1371. J j t emberek tömegét az üzérkedés sikamlós pályájára viszi, mert a nép látja, hogy a munka a speculatiohoz aránylag jutalmát nem nyeri. Hogy a munka ily körülmények közt megvetett keresetmóddá sülyedt, s ilyen körülmények között nem csoda, hogyha megszűnik minden munkássági ösztön, megszűnik minden haladás. A törvényhozásnak, szerintem, egyik főhivatása a társadalom kórjelenségét is észlelni, azok gyógyítása vagy megelőzésére a maga részéről mindent elkövetni, nehogy az ország fölvirágzása helyett előbb-utóbb bekövetkezzék a társadalom felbomlása és ezzel együtt a nemzet halála A helyzet komoly és alapos felismerését tanúsította a jelenlegi közlekedési miniszter ur akkor, midőn a beszédem elején jelzettekre nézve mintegy uj munkakörének beavatása gyanánt a Buda-Pest közti Dunarész szabályozásának tervezetét és jelentését már régebben a t. képviselőház elé terjesztette, mit különben a vasúti engedélyezéseknél minél szélesebb körű nyilvánosság és verseny alkalmazása is megelőzött. Hogy azonban a kamat-biztositási rendszerre nézve gyökeres átalakításnak kell még történni : arról engemet meggyőzött a legközelebbi napokban a munkács-stryi vasút tárgyában történt offert-tárgyalás, a mely szerint lehetséges volt, mint a lapokban közölve olvastam, — mert magam nem voltam szerencsés ott lehetni, — hogy oly feltűnő különbséggel tétethetnek ajánlatok ugyanegy mathematikai kiszámítási terv alapján, mint az történt, hogy mig az osztrák központi bank csak 49,400 frtért ajánlkozott: az osztrák Unio-bank 77,200 frtot merészelt ugyanazon objectumra ajánlani. Éppen ezért meg vagyok győződve, hogy a t. miniszter urnák reformátora hivatási ösztöne itt nem fog megállapodni, hanem termékeny leleményességének sikerülni fog találni oly expedienst, mikép a vasúti vállalatokra engedélyeket adni és azokat netalán kamatbiztosittással is ellátni csak azon esetben lesz hajlandó : ha biztosítékot és kezességet nyújtanak az iránt, miként szédelgő pónzbeszerzósi fonds-perdues felszámítása nélkül, a milyenek állítólag, az ez előtti vasúti vállalatoknál nevezetes szerepet játszottak, a megfelelő polgári nyereségbeu íőleg a hazai ipart, industriát és munkaerőt fogják részeltetni. Ennyit a kamatbiztositási rendszerről átalában. És most engedje meg a t. ház, hogy áttérjek az üzletre, mely nem egyéb a már fölépített vasutaknak a társadalmi és politikai szükségekhez mért alkalmazásánál. Igen természetes, hogy a fönebb ecsetelt körülmények között létrejött vasutak eredendő bün gyanánt magukkal fogják vonszolni egyik főhibájokat: a drágaságot. Ezt a fönálló engedély-okmányok