Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-299

102 298. orszáflos Síét márczius 2. 1871. mértföldenkint 700 ezer forintba került. Már akármilyen makadámmal méltóztatnak is a közutakat építtetni : nem hiszem, hogy mértföldenkint 700 ezer forintba kerüljenek. Tehát arról, hogy a közutak közel oly sokba kerülnének, mint a vasutak, szó sem lehet. Hanem az igaz, hogy a közlekedési minisztériumnál a közúti osztályban igen nagy lépésekkel haladnak előre a közutak építésének drágaságát illetőleg. így az általok 1868-ban előterjesztett kimutatásban egy mértföldnyi kőut, az ő számításuk szerint, belekerült 60 ezer frtba, mostani számításuk szerint már belekerül 80—120—125 ezer forintba. Ezt igen soknak tartom ; de így átalánosságban ós mellékesen ennek hiányát vagy orvoslását felmutatni képes nem volnék. Hanem ami mindenesetre áll, nézetem szerint az, hogy e tekintetben radikális vizsgálatra, radikális enquetre van szükség. Azt mondja még a minisztérium, hogy a kőut a kereskedelem mai kívánalmainak, a szállítás gyors és biztos fölvételeinek nem felel meg. Nem is arra való; nem az a hivatása.. Hivatása az — miután minden ember udvarában, vagy minden helységben vasutat építeni nem lehet, — hogy a helységekből a vasúthoz könnyítsék a szállítást. Mert hiszen méltóztatnak igen jól tudni, most vagyunk az évnek azon szakában, midőn Magyarországban a közutak rendesen és legnagyobb részben járhatlanok. Mi haszna van most a vasútnak, midőn a vasúthoz a tálukból elérni nem lehet; (Igás! Igaz! a szélső bal felől.) midőn azon utat, me lyet nyári időben egy óra alatt meg lehet tenni, most ugyanannyi vonómarhával csaknem egy egész nap alatt meg nem lehet tenni j Mi haszna, hogy a vasutak olcsó pénzen elszállítják a gabonát, ha drága pénzen vagyok kénytelen, vagy pedig épen nem vagyok képes a gabonát a vasúthoz vitetni? Itt tehát azon nézetek, a melyek mondom, a minisztérium indokolásában az utak építése és ezéljára nézve foglaltatnak, az én nézetemtől egészen eltérők. Egyébiránt, — miután maga a minisztérium is beismerte azt, hogy a jelen utak roszak, tehát annak bebizonyításába bocsátkoznom nemis szükséges. Hanem a miniszierium, részben legalább, a képviselőházat és a törvényhozást okozza azáltal, azt mondván, hogy nem szavaz meg neki több pénzt. Ezen argumentuma itt több ízben fölhozatott, — nem ugyan az indokolásban, hanem méltóztatott azt a miniszter ur a minap itt a bázban fölhozni. Itt már többször mondatott, hogy ez nem argumentum a miniszter részéről; a miniszternek ezzel élnie nem szabad : a miniszter jót áll érette, hogy azon költséggel, a melyet ő elfogadott, azon czélt el fogja érni, melyet a költségvetésben előirányzott. Ha tehát ez nem éretett el, annak nem a képviselőház, hanem a miniszter az oka. Miért fogadta el a költségvetést, ha kevés. (Helyeslés bal felől.) De t. ház, az én panaszom nem az, hogy a minisztérium nem kért több pénzt; hanem az, hogy a minisztérium azon pénzzel, melyet elköltött : nem tartotta az utakat oly karban, mint tartotta az előbbi kormány sokkal kevesebb pénzzel. Ez az, a miből én kiindulok és ezért alaptalannak tartom azon vádat, hogy a parlament nem szavazott meg elég költséget. A kezelésb?n, az eljárásban van a hiba : mert az előbbi kormány sokkal kevesebb költséggel, sokkal jobb állapotban tartotta az utakat, mint a mostani. 1852-től 1867-igbezárólag, — mert még 1867-ben ugy kezeltetett, mint az előbbi kormány vetette ki, — tehát 16 évig az állam költött az utak építésére, kezelésére és föntartására évenkint 2 millió 61,725 frtot. Ezen pénzzel föntartott évenkint és nagyrészben kiépített 606 mértföldet; tehát az építésre, föntartásra és kezelésre költött mérföldenkint 3402 forintot. Most a minisztérium kér az építésre, föntartásra és kezelésre összesen 5 millió frtot; tehát ugyanezen czélra 7000 frtot mértföldenként, tehát épen 2-szer annyit, mint a mennyit az előbbi kormány költött. De csupán a föntartásra és kezelésre 5555 frtot kivan most a minisztérium; holott az előbbi kormány 34,000 írttal teljesítette azt mértföldenkint. Tehát nem áll az, hogy az országgyűlés által megszavazott pénz nem elég, mert mikor országgyűlés nem volt és mikor minisztérium nem volt; kevesebb költséggel és — hivatkozom az általános tapasztalásra, — jobb karban tartattak fön az államutak, mint most föntartatnak. A mi t. ház, az uj utak építését illeti, azokra nézve én megvallom, hogy igen drágáknak tartom. Igen drágának tartom például, hogy az apahid-szászrégeni államutnak fontartása két mértföldje 2500 frtba kerül, drágának tartom azt is, hogy a somogyi kongó ut 90,813 frtba kerül. Én mindezeket igen drágáknak tartom; de mondom, nem vagyok jelenleg képes kimutatni, mert módomban nincs : hogy hol van a hiány, hol vau a hiba; hanem ismétlem azt, hogy bárhol legyen is a hiba : azt földeríteni kell. És erre nézve legalkalmasabbnak tartom azt, hogy az országgyűlés küldjön ki egy országos enquettet, a mely ezen kérdést minden tekintetben megvizsgálja, a mely szakférfiakat meghallgasson és meghallgassa különösen azokat, a kik mostanáig oly sok mellőzésben, — hogy egyebet