Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-283

fO 283, országos ülés kérem a rendszeres bűnügyi és börtön-statisztikának közrebocsátásával. Ugyanis , a most elénk adott tételeket, melyek, mint igen helyesen jegyzé meg Zlinszky György tisztelt képviselőtársam, a.z adózó népnek terhét képezik, hogy a népképviselő megszavazhassa : okvetlenül szükséges, minél tisztábban, minél részletesebben ismerni ezen ügynek minden egyes kívánalmát. Kevés az, mit eddig tudhatunk; legfölebb az, ki az ide vonatkozó kútfőket elolvasni vagy ráér, vagy fáradságot vesz magának : tudja, hogy az igazságügyminiszteri költségvetés 1870—1871 -ki előterjesztéseiben az állami fegyintézetekben levő rabok száma már kijelölve van. A statisztikai tanfolyamban az igazságszolgáltatásra vonatkozólag tartott előadásból azt is tudjuk, bogy a fegyintézetek befogadási képessége hogy áll a rabok létszámához. így például a munkácsi 670 személyre van berendezve, a váezi 900 pótvári 1000-re, az illavai 634-re, a szamosujvári 1028, a mária-nostrai 600, a nagy-enyedi 200-ra. Összesen 5042 helyiség, melyben az 1870-i költségvetés szerint 2850 fegyencz van, mig 1869-ben volt 2798. Ezen adatoknak összevetése, tiszt, ház, bár eléggé szükkörü (Halljuk!), de épen azért kívánok részletes bűnügyi és börtönügyi statisztikát: ez azt mutatná, miszerint vagy a közerköl•siség áll kedvezőbb lábon hazánkban, mint azelőtt, vagy talán a büntető igazságszolgáltatás karjai gyengültek meg; mert, a mit már előttem szólók közül többen fölemiitettek: ezen meglehetősen alantos létszámot szomorúan czáfolja meg a szegedi bünkrónika. Azonban még több mit ez alkalomból az igazságügyminiszteriumtól kívánok, ez alkalomból én, a ki a kért költség megszavazásánál nagyon szívesen óhajtanám, hogy elfogadtatnának t. képviselőtársaim Máriássy Béla és Irányi Dániel határozati javaslataik. Egy további indokom arra nézve, hogy kívánjak többet, kívánjak részletesebb kimutatást az igazságügy minisztériumtól: az, hogy az országos fegyintézetek sorát, az államfogházak egyzékét a váczi államfogda zárja be. Egy lapon, egy czim alatt, ugyanazon rovatban van ez a többivel. Erről lehetetlen néhány szót nem szólnom, a mennyiben mindjárt eleinte feltűnik az embernek: miszerint itt — szomorú ugyan, de egymással összeköttetésbe hozatnak, és egy lapon, egy rovat alatt tárgyaltatnak a társadalom elleni és politika elleni bűnök, azon nevezetes különbséggel, hogy mig 1870-ben a váczi államfogdában vagy csapdában volt foglyok száma húszra előirányoztatik, már a f. évre kegyelmesen csak 16 van előirányozva. Kegyelmesnek tchruár II. 1871. kell mondani e számot, de igazságosnak mondani nem lehet. Ez a kegyelem az, mely fölött még majd az idő folyama fog dönteni: hogy mennyiben állhat ez fön, és mennyiben nem. Ez a kegyelem mindig a jognak ellenmondása, és én az ide vonatkozó egypár adat fölemlitésével azt kívánom kimutatni, miszerint a váczi államfogháznál még a kegyelem is nagyon szűken van mérve ; ha ugyan igaz az, a mit olvastak a statisztikai tanfolyamban: miszerint „alkotmányunk terén az uj törvények alkotása s a régiek megszüntetése az országgyűlést és ő felségét, a törvény magyarázata az igazságügyminisztert illeti." Ajánlom figyelmébe a tiszt, háznak ezen nyomdahibát, a mely egy második kiadásnál körülbelül ki fog javíttatni. De továbbá ha nézzük, mily okok vezethetnek valakit az államíogházba: a kegyelemnek az is meglehetősen ellene mond, és a jog fogalmával nehezenkibékithető. Ilyenek az esküdtszék hatásköréhez tartozó, és a sajtó által elkövetett büntettek : 1. Izgatás a magyar állam egysége, a birodalmi kapcsolat és örökösödési rend ellen. 2. Izgatás az alkotmánynak erőszakos fölbontására. 3. Izgatás a törvényes felsőbbség elleni engedetlenségre. 4. Felségsértés. 5. Az uralkodóház tagjainak sértése. 6. A vallás és közerkölesiség sértése. 7. Lázítás a közbéke és rend erőszakos megzavarására. 8. Törvényes hatóság vagy testület rágalmazása. 9. Köztisztviselőnek hivatalos tetteire vonatkozó rágalmazás. Ezek, t. ház, mintegy azon horgok, melyek az eszméknek, gondolatoknak többé kevésbé tiszta vizében úszkáló halacskáit megfogni vannak hivatva. Ezekre én csak azt jegyzem meg, hogy mindenkor volt a világon, és mindig lesz fátyol borogatásnak, és fátyol-szellőztetésnek különböző politikai pártja ; s ez az, amit a jog fogalmával meg nem békéltethetek, hogy azok kölcsönösen egymás ellenébea oly argumentumokkal éljenek, a mik közül egyik épen a váczi fogház is. Különösen magyar hazáíikban, ahol még a mai időkig is fön van emlékezete, ha nem is az uralkodó politikában, de bizonyosan a történelemben azoknak, amik Pozsonyban, Bécsújhelyen, Lőcsén, Eperjesen vagy az uj épület falai közt és Aradon annak idejében történtek; továbbá vannak, akik még tudnak emlékezni a Belgiojozsó, Básta, Buchheim, Souches, Kopp, Leslie, Spankau, Caraffa, Heister, Haynau nevekre, és akik tudják