Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-283
283. országos l!14s fobruár II. 1871. 71 azt, hogy hazánk politikában és a kultúrai kérdésekben legjelesebb fiai többnyire az államfogházafiban kezdték tanulmányaikat, akiknek megnevezését itt mellőzni kivánom; — azok mindenesetre aggodalmat érezhetnek, mikor az állami fegyintézeteket ugyanegy rovatban találják az állami fogházzal; tehát a társadalmi bűnösökkel együtt az úgynevezett politikai bűnösöket. Amiket tehát itt e házban egyes képviselőtársaim részint a kir. közvádló hivatali állására, részint a sajtóbiróságok jelenlegi tökéletlenségére nézve elmondottak, s a miket én teljes mértékben pártolok: nagyon kívánatos volna, ha előbb meg tudná, meg akarná ezáfolni az igazságügyminiszter ur, s azután szólana a képviselő a költségvetés e tételéhez. Azért is kívánatosnak tartom, hogy minél inkább részletes bűnügyi és börtön-statistikát birjon a törvényhozás e rovat költségvetésének megszavazásánál. El kell jönni az időnek, amikor a politikai és a társadalmi bűnök és azok büntetési módjai szigorúan el fognak különittetni egymástól, és ha sejtelmem valósul: a politikai büntettek talán nem is fognak szerepelni a bűnök lajstromában. Ezek után még csak egy-két számtani hibát kívánok fölemlíteni ezen költségvetésnél, miket a rendelkezésemre álló adatokból tisztán kivenni képes nem voltam. Ilyen pl. a szamosujvári államfegyintézetben az 1870-ik évi költségvetésnél vallásoktatás ezime alatt fölvett 4280 frt a f. évre 8960 frtra emelten van előirányozva. r Es ez az, a mit sem az igazságügyi előterjesztés, sem a pénzügyi bizottság meg nem magyaráz, hogy: rniképen eshetik, avagy másképen magyaráz, mint ahogy én értem. Szintén ilyen differentia forog főn a Mária-Nostrai fegyháznál, hol a múlt évben 1220 frt volt fölvóve vallásoktatás czim alatt, a folyó évre pedig 1070 frt, tehát kevesebb, és a miniszteri jelentésben mégis az mondatik, hogy 150 frttal több vétetett föl. Éhez még csak azt teszem, hogy a 9-ik ezim, az „egyéb" kiadások czime, előttem ugy tűnik föl, mint valamely algebrai íöladvány, melynek megoldási kulcsa nincs kezemnél. Ily láthatatlan és nem értett ezimet, mely 3000 frtot kíván : az adózó nép érdekében nem szavazhatok meg. Bevégzem ezzel beszédemet, hozzátévén, hogy elismerést kívántam szavazni a kezünkben levő füzet kiadásaért, amennyiben e fontos ügyre nézve a tisztánlátás politikáját kezdeményezi. De bátor leszek egyszersmind kérni annak tovább folytatását, minelelőbb részletes és teljesen megnyugtató bűn- és börtönügyi statistika által egészíteni ki. Szilády Áron: T. ház! Én nem akarok észrevételt tenni azokra, miket Zlinszky György képviselőtársam mondott, csak azon ötletemet fejezem ki, hogy szerencsésnek tartom azon szervezendő királyi törvényszéket, melynek nem a tisztelt képviselő ur lesz elnöke. (Helyeslés.) Ami az igazságügyminiszter urnák Kiss Miklós képviselőtársam beszédére adott feleletét és egyebekre is kiterjedő válaszát illeti, ezekre nézve, t. ház, csak egyet fogok megjegyezni: azt nevezetesen, hogy a miniszter ur a munkácsi fegyintézetre vonatkozólag azt állitá, hogy ott a jó utak miatt minden olcsóbb áron állíthatók elő, és mondhatni, a takarékosságot a legnagyobb mértékben lehet érvényesíteni. Épen kezemnél van egy levél, mely a munkácsi fegyintézet némi dolgairól szól, melyben a többiek közt ez foglaltatik • „A múlt évben a fegyintézet épületén semmi uj nem történt, némi részletes apró kijavítás, vakolás és hallatlan drága karfákon és hidakon kivül. Nevezetes a fegyintézetbe vezető utkarfának kiállítása, melynek öle 2 forint 50 krba került. Hallatlan megcsalása az államnak!" En nem tudom, t. ház, hogyha a helyi körülmények ismerése után ott az illetők igy gondolkoznak: akkor helyes-e — nem mondom, hogy szándékosan történik — helyes alapon nyugszik-e méltánylása a munkácsi fegyintézet körül előforduló olcsóságnak és takarékosságnak. Többet is olvashatnék föl, de mind csak ezt fogná igazolni. Fölemiitek azonban még egy passust, mely igy hangzik : „a morális végezel szempontjából az eredmény nullának mondható." Itt hát, t. ház, én azt látom, hogy a két czél, először — a takarékosság, másodszor a mi még talán annál is főbb czél : a fegyenczek javítása— egyátalában nem azon utón halad, melyen kívánatos czélt lehetne elérni. A t. miniszter ur, igaz, azt monda, hogy várja a törvényhozás intézkedését a gyökeres reform behozatalára nézve a fegyintézetek körül, és e miatt kénytelennek látta magát tartózkodni minden gyökeresebb újítás behozatalától. Nem tudom, t. ház, hogy mennyiben hangzik össze ezen nyilatkozat az állandó pénzügyi bizottságnak az igazságügyminiszter ur tavalyi 1870-ki budgettére adott jelentésének azon szavaival, hol a többlet azzal igazoltatik, hogy az „a fegyintézetek körül czélba vett korszerű reformokban találja meg a maga okát. Hogy egészen a törvényhozásra bizza a t. miniszter ur ezen gyökeres reformok mielőbbi megindítását: azt én el hiszem, ha mondja; de ismét nagyon jól emlékszem azon hírlapi közleményekre, melyek az
