Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-283

g2 283 országos ülés február II. 1871. kozatra nézve. Ott, a ki először követett el igen gyakran csekély vétséget: összezáratik régi gonosztevőkkel, a kik ötödik, talán hatodik izben rablásért, vagy gyilkosságért kerültek a megyeházhoz. Gyermekek, 14 — 15 éves suhanczok, a kik valami verekedés miatt fogattak el: szintén kitanult, elvetemedett régi gonosztevőkkel egy szobába záratnak; azonkívül igen sok helyütt semmi munka sem található a börtönökben, sem tanitás, úgyszólván egyátalában sehol nincs. Arról sincs gondoskodva, de még az állami fogházaknál sem, hogy azok, kik a börtönből kikerülnek: bizonyos óvásban részesittessenek, legalább bizonyos ideig; nehogy úgyszólván kényszeríttessenek a bűn útjára térni. Elégtelennek tartom továbbá a törvényhatóságok börtöneiben az élelmezést. Tgy az állami fogházakban, különösen Vácion, melyet tavaly meglátogattam, háromszor kapnak hetenkint húst a fegyenczek, mindannyiszor 1

U fontot, vagyis 8 latot, a többi fogházakban csak kétszer és félannyit; vagyis 4 latot, a mi hetenkint 8 lat vagyis 7

4 font. Kenyeret Váczon lVs fontot kapnak, levest 1V

2 meszelyt; délben két tál ételt, és jiedig akkor, mikor hus van, húst és vastag ételt, mikor hus nincs 1 'A meszely levest és ugyanannyi vastag ételt. Hogy ez olyan embernek, a ki munkával foglalkozik : nem túlságos élelmezés; azt, mint a miniszteri előterjesztésből látjuk, az egészségügyi tanács is igy állítja. Ezzel szemben a többi börtönökben csak kétszer kapnak hetenkint, és pedig csak 4 lat húst, kivéve egy börtönt, a czeglédit, a hol egy napon, t. i. vasárnap, 6 latot kapnak 4 lat helyett ; a kenyéradag is mindenütt sokkal kisebb, valamint a leves és vastagétel is, mert ÍV* meszely helyett csak egy meszely levest kapnak. így tehát e részben is hiány van a törvényhatósági börtönökben. De ha még más különböző vidékein az országnak igen sok hiányt lehet felfedezni: a legnagyobb hiányt épen az ország központjában, Pest városának börtönében találtam. Itt oly annyira nincs tekintet sem az erkölcsiségre, sem az egészségre, hogy vannak börtönök, jelesül azon három börtön közül, melyeket meglátogattam, olyanok, hol egy szobában 39 ember összezsúfolva van, ugy, hogy midőn az ember benyit, visszariad azon bűztől, a mely onnan kiömlik. A városházi börtönben van 50 szalmazsák, következőleg 50 emberre ágy s még akkor, midőn meglátogattam a börtönt, 105 ember volt benne, ugy hogy minden két embernek alig egy ágy, egy szalmazsák jutott: de volt ott már 130 fogoly is elhelyezve, ugy, hogy többen a puszta földön voltak kénytelenek hálni. A dologházban 130 férfira van hely, és midőn ott megjelentem: 19 8-at találtam; de találtam még azt is, hogy egy ágyba 2 beteget fektettek, a mi világosan az egészség, az élet koczkáztatásával jár. E sötét börtönök oly anynyira ellene vannak a humanitásnak, hogy ott még csak padló sincs, hanem deszkával van befödve, és alig lehet egyenesen állni, mert az pinczehelyiség és nem kapnak még szalmazsákot sem, hanem csak pokróczot, ugy, hogy, — mert természetesen a pinczehelyiségben hideg van — lehetetlen, hogy egészségüket el ne veszítsék. Ezek történnek Pest városában. Midőn tavaly e hiányokra, e bajok egynémelyikére figyelmeztettem az igazságügyminiszter urat: azt méltóztatott ellenvetni, hogy azon nem segíthet, mert hiszen a törvényhatóságoknak önkormányzatuk, autonómiájuk van. En nekem akkor —• nem lehetvén a t. miniszter ur után szólani, — nem volt alkalmam e kifogását a miniszter urnák megczáfolni; pedig megmondhattam volna, hogy a megyék és törvényhatóságokönkormányzata soha sem terjedhet oda, hogy a rajok őrzés végett bizott fegyenczek egészségét, talán életét koczkáztassák; azt nem követelték a megyék sem 48 előtt, sem azóta, sőt nincs a közigazgatásnak azon ága, melyre a kormánynak fölügyelete ki ne terjedne. Ha a t. miniszter ur nem akarván önkényesen, nem akarván önhatalmúlag rendelkezni, fölszólítja például a megyéket, hogy tegyenek jelentést a börtönök állapotáról : mennyi a fegyenczek száma, mennyi a helyiség és azok térfogata és milyen az élelmezés, — a megyék kétségkívül szívesen szolgáltak volna fölvilágositással, jelentéssel és a miniszter ur megítélhette volna, vajon a humanitásnak, vajon a büntetés czéljának elég van-e téve: igen vagy sem? és ha ennélfogva figyelmezteti a megyéket a teendőkre : nem hiszem, hogy találkozott volna törvényhatóság, mely magától visszautasítsa pl., hogy ha azon házszabályokat, melyeket az államfegyenezekre kidolgozott, megküldené a megyéknek, azt hiszem, hogy a megyék ezt olyannak vennék, hogy a maguk speciális jogukra nézve azokból azt, a mi alkalmazható, alkalmazták volna. De hogy maga a miniszter ur is osztozik ezen nézetemben, bebizonyította az által, hogy midőn, a hírlapi czikkek folytán, figyelmeztetve levén a Pest városi börtönök iszonyatosságára, azon börtönöket megvizsgálta és előadásomat alaposnak találta : a törvényhatóságot fölszólította, hogy ezen bajon segítsen; tehát hitte, érezte, hogy van joga azokat nem tűrni, hogy van joga a törvényhatóságot ezek orvoslására fölszólítani.