Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-283
283. országos ülés február II. 1671. 61 Simay Gergely: Én ezeo. rovatra nézve pénzügyi tekintetből kivánok egy átalános észrevételt tenni. Csak egy utópillantás is, az országos fegyintézetek iránti előterjesztésre, meggyőzhet mindenkit a felől: mily csekély azon jövedelem, mely az azon intézetekben fönálló gyári és dolgozó intézetek után fölmutatható. Nem szükséges e tekintetben hosszasabb érveléshez folyamodni, elegendőnek tartom hivatkozni szárazan a számokra, melyek elég világosan szólnak. Országos fegyintézeteinkben,mint az előterjesztésből kitetszik, összesen 3350 fegyencz létezik. Ezeknek munkája után az állam 30,000 frtot húz. Hogy ez szerfölött csekély összeg : azt első tekintetre mindenki átláthatja. Átlagosan ezen összegből — nem ugyan egészen uoy, mint Máriássy képviselő ur számította, talán az én számitásom kissé máskép \an — egy évre egyegy személyre esik 9 írt, egy napra 2 1 j 2 krajczár. Talán nem csalódom, ha azt hiszem, hogy ezen baj leginkább a most alkalmazásban levő haszonbérleti rendszerben fekszik; mert nem képzelem azt, hogy bármily rósz házi kezelés mellett is, ennél legalább két-káromszorta nagyobb jövedelmet a fegyenczek munkaerejének értékesítéséből ki ne lehessen hozni. Elismerem, hogy a házi kezelés berendezésének első szükségletei tetemes nehézséggel járnának, különösen ellenőrzés tekintetében. De másfelől bátran merem állítani, hogy azon összeg, házi kezelés mellett, igen jelentékeny jövedelemmé szaporittathatik ; főleg miután ugy tudom, hogy némely fegyintézetnél léteznek a gyári ipari szükségletekre megkívántató eszközök is, és talán azok is a haszonbérlet tárgyát képezik, minélfogva a haszonbérlő szedi el azon hasznot, melyet házi kezelés mellett az állam kapna meg. Nem vonom kétségbe azt sem, hogy mindenesetre a házi kezelés nagyobb fölügyeletet igényel, de ez mindenesetre megérdemli, hogy ezen jövedelem az állam számára biztosittassék. En tehát, miután maga a t. miniszter ur is előterjesztésében elismeri azon kedvező eredményt, mely Váczon mutatkozik, hol már 1869. január 1-től fogva a házi kezelés van életbeléptetve, — bevallja ő maga, hogy a kezdet nehézségeivel szemben is igen kedvező sikert mutat ezen kezelés ; — tehát az ezen rovat alá tartozó költségeket egész készséggel megszavazván, csakis azon óhajtásomnak kivánok ez alkalommal kifejezést adni: méltóztassék az igen t. miniszter ur a káros haszonbérleti rendszer félretételével mindenütt, hol lehetséges, t. i. ott, hol az eddig kötött bérleti szerződések lassankint lejárnak, a fegyintézeteknél a sokkal előnyösebb házi kezelést alkalmazásba venni ez által ezen csekély összeg jelentékenyre fogván növekedni, igen hasznos szolgálatot fog tenni az államnak, különösen mostan úgyis kedvezőtlen pénzügyi viszonyaink közt. Ajánlom ezt az igazságügyminiszter ur figyelmébe. Irányi Dániel: T. ház! A fegyintézetek hazánkban kétfélék: országosak és törvényhatóságiak. A törvényhatóságiakban, mint tudjuk, azon egyének őriztetnek, kik részint vizsgálat, részint fölebbvitel alatt állanak, és olyanok, kik egy évnél hosszabb időre nincsenek elítélve; az államiakban olyanok, kik egy évnél hosszabb időre szóló Ítéletet kapnak. A törvényhatóságiak közvetlenül a törvényhatóság, közvetve véleményem szerint, az igazságügyminiszter fölügyelete alatt állanak. Az államiakban közvetlenül intézkedik maga az igazságügyminiszter. Ezekre nézve az igazságagy miniszter ur egy házi rendszabályt bocsátott ki, és azt szives volt a képviselőház tagjaival is közölni. Ezen rendszabályban, melyet most, legközelebb el sem olvasván, minden részletére nem emlékszem, találtatik egy pont, a melyre a t. miniszter urr.akés illetőleg a t. háznak becses figyelmét fölhívni kényszerítve érzem magam; és ez: az, mely a fegyenczeknek mindössze egy félórai sétaidőt enged naponként. Hogy ez az egészség föntartására elégtelen: az kétséget nem szenved, annyival inkább; mert a napnak egész részét sokadmagukkal és többnyire munkában töltvén, a fris levegőre és mozgásra másoknál is több szükségök van, és ennélfogva bátor vagyok fölkérni a tisztelt miniszter urat, hogy e részben a bajon segíteni méltóztassék, annyival inkább, mert hiszen a megyei és városi börtönök közt egy sincs, a hol ennél több sétaidő ne engedtetnék. A mi azon kifogásokat illeti, melyeket előttem szólott képviselőtársaim részint az élelmezés drágasága, részint a munka értékének csekélysége ellen tettek, ezekhez részemről is járulok: nem ugyan mintha az élelmezést, a mi az adagokat illeti, sokalnám, amint erről később fogok szólani; hanem sokallom az árát, mely az élelmezésért fizettetik ; valamint keveslem a munkát és illetőleg a munkának értékét, mely az államfogházakból kikerül. De ha ezúttal csak ezen észrevételeimet terjesztem elő, annál több mondanivalóm van, a mi a törvényhatósági börtönöket illeti. Ezekben, miként már a tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmával is mondani, alkalmam volt. azonkívül, hogy azokban nem az elkülönítés elve követtetik, és hogy a vizsgálat alatt levők bűntársaiktól el nem különittetnek és az elitéltekkel kevertetnek össze: semmi egyéb osztályozás nem történik, sem korra, sem a bünösségi fo-
