Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-282

52 282. országos Ülés február 10. 187!. fönállottak már 1870. évben is, és hasonló di­jakkal voltak ellátva. Az 1870. évi költségve­tés tehát a tényleges állapotot teljesen föl nem tüntette. Ennek oka abban áll : hogy a kor­mányszék utján fölterjesztett megyei törvény­széki költségek előirányzata hibás alapokon lett összeállítva. Á bizottság az előterjesztésből meggyőződvén, hogy e két tétel az 1871-ik évi költségvetésben már a tényleges állapotnak meg­íelelőleg lett fölvéve, s a valódi szükségletnek felel meg : helybenhagyását ajánlja; de sajnálat­tal látja, hogy az adatok hiányossága miatt a tényleges állapot a költségvetésben csak most találhatott teljes kifejezésre, s ennélfogva kény­telennek érzi magát jelentésében kiemelni azon hatóság, vagy hatósági közeg eljárásának hely­telenségét, mely több éven át a valódi szükség­letnek teljes fölismerését lehetetlenné tette. A 3. tétel : 1 bányabiró 1200 frt fizetés­sel először fordul elő az 1871. évi költségve­tésben. A bizottság nem ajánlhatja, hogy a bá­nyabiró magasabb fizetéssel legyen rendszeresítve mint a többi ülnökök. Tekintetbe véve azon­ban, hogy a bányabirónak az átalános birói qualificatión kívül, még bánya-szakképzettséggel is kell birnia, s hogy a miniszter nr megjegyzé­se szerint, ily szakképzettséggel biró egyének megnyerése, a törvényszéki ülnökök rendes fize­tése mellett, a íönálló viszonyok közt sok ne­hézségbe ütközik : a bizottság a bányabirónak 800 írtban megállapítandó rendes fizetésen kí­vül, még 400 frt tiszti pótlékkal leendő ellátását ajánlja. Tisza László : T. ház ! Megérkeztünk ismét egy, rám nézve legalább, igen fájdalmas ponthoz, mely jelzi, hogy egy és ugyanazon or­szágnak, melynek egysége törvényben meghatá­rozva, és feiedelmi eskü által szentesítve van : külön részeiben bizonyos dolgok máig is külön módon kezeltetnek. Ezen költségvetésben látjuk ugyanis főlvéve az erdélyi megyei törvényszé­ket. Ámbár helyeslem, t. ház, azon eljárást, melyet a hajdani országgyűléseken eg}?" ritka je­lességü hazafi Deák Antal követett, hogy midőn oly kérdések fordultak elő, melyekhez ő részle­tesen szólni nem akart, például, ha az általa rendesen nem tárgyalt vallási kérdések vitatása közben egyik másik akkori követtársa páten­sekre hivatkozott, mindannyiszor fölállva egysze­rűen elmondott annyit : „Magyarország törvé­nyek, nem pedig pátensek által igazgattatik." Ez esetben ily forma rövid nyilatkozattal be nem érhetem : mert, ha talán elég lett volna különben nekem is csak annyit mondanom, hogy követelem, miszerint az erdélyi unió fönállván, Erdély viszonyai, (Halljuk!) az 5-ik kerület vi­szonyai (Zaj. Halljuk!) már valahára a többi négy kerület viszonyaival egyformán traktál­tassanak: ezt most nem tehetem, t. ház; miután az ellenkező eljárásra hivott föl engem a t. igazságügyminiszter ur, midőn Dietrich képviselő társamnak, ki beszédét némileg Erdélyre is ki­terjesztette, azt monda, hogy a képviselő ur megmondja ugyan, hogy ez igy és amúgy tán nem is helyesen van Erdélyben; de nem mond­hatná meg azt, hogy mivel cseréltessék föl az ottani jelen helyzet. Én, t. ház, nem akarok most utalni az er­délyi törvénykezési viszonyok másnemű abnor­mitásaira, nem akarom említeni, hogy a t. igaz­ságügyminiszter ur többször ünnepélyesen tett ígérete daczára a legközelebbi napokban is a sajtóval szemben - mint ezt épen egy jobboldali lapból tudom — olynemü eljárás követtetett, hogy Brassóban egy oly czikkből, mely már az­előtt egész kiterjedésében megjelent a „Pester Lloydban", a neveket a sajtóhatóság vagyis a cen­sura utólagosan mind kivakartatta, és csak kivakart nevekkel juthatott Brassóban a nyil­vánosság elé az, a mi már azelőtt Pesten a „Pester Lloydban" megjelent volt. Hogy az ily eljárás nem jogosít föl engem azon kérésre, hogy Erdélylyel is bánjanak végre már ugy, mint bánnak Magyarországgal, az 5-ik kerület­tel ugy, mint a többi 4 kerülettel, erre a fele­letet egész tisztelettel a t. háztól kérem. Nem akarok most ezen és más hasonló ab­normitásokról bővebbeu szólani. Csak magára a szőnyegen levő azon kérdésre térek át: mi lett volna Erdélyben teendő a íönálló osztrák törvények megszüntetése után. Nem akartam, t. ház, eddig a magam vé­leményét elmondani, mindeddig vissza tartóztat­tam azt azért; mert hittem a kormány ígéreté­ben : hogy minélelőbb megtörténvén a törvény­székek rendezése, meg fog az történni Erdélyben is, és akkor azon abnormitások is megszü­nendnek. Ezt, t. ház, halljuk 5 év óta és Erdély az osztrák törvényeknek a már újra szervezett tör­vényszékekkel sehogy meg nem egyeztethető nyűge alatt nyög; ámbár egy t. barátom, egyik Királyhágón túli jobboldali tekintély, a képviselő minisztérium fönállásának csaknem első nap­jaiban maga is kimondotta hirlapilag, hogy „Er­délyben az osztrák törvényeknek további fön­tartása egyértelmű lenne azzal, hogy ezen Erdély tökéletes és végleges elszegényitésére ravaszul kiszámított eljárás jövőre is folytattassék." Ezt egy jobb oldali képviselő társam jobb oldali lapban mondta ; de minden becsületes magyar ember keble érzetének Erdélyben tökéletesen megfeMőleg mondotta azt. De erre sem akarok hivatkozni; hanem hi-

Next

/
Thumbnails
Contents