Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-282
52 282. országos Ülés február 10. 187!. fönállottak már 1870. évben is, és hasonló dijakkal voltak ellátva. Az 1870. évi költségvetés tehát a tényleges állapotot teljesen föl nem tüntette. Ennek oka abban áll : hogy a kormányszék utján fölterjesztett megyei törvényszéki költségek előirányzata hibás alapokon lett összeállítva. Á bizottság az előterjesztésből meggyőződvén, hogy e két tétel az 1871-ik évi költségvetésben már a tényleges állapotnak megíelelőleg lett fölvéve, s a valódi szükségletnek felel meg : helybenhagyását ajánlja; de sajnálattal látja, hogy az adatok hiányossága miatt a tényleges állapot a költségvetésben csak most találhatott teljes kifejezésre, s ennélfogva kénytelennek érzi magát jelentésében kiemelni azon hatóság, vagy hatósági közeg eljárásának helytelenségét, mely több éven át a valódi szükségletnek teljes fölismerését lehetetlenné tette. A 3. tétel : 1 bányabiró 1200 frt fizetéssel először fordul elő az 1871. évi költségvetésben. A bizottság nem ajánlhatja, hogy a bányabiró magasabb fizetéssel legyen rendszeresítve mint a többi ülnökök. Tekintetbe véve azonban, hogy a bányabirónak az átalános birói qualificatión kívül, még bánya-szakképzettséggel is kell birnia, s hogy a miniszter nr megjegyzése szerint, ily szakképzettséggel biró egyének megnyerése, a törvényszéki ülnökök rendes fizetése mellett, a íönálló viszonyok közt sok nehézségbe ütközik : a bizottság a bányabirónak 800 írtban megállapítandó rendes fizetésen kívül, még 400 frt tiszti pótlékkal leendő ellátását ajánlja. Tisza László : T. ház ! Megérkeztünk ismét egy, rám nézve legalább, igen fájdalmas ponthoz, mely jelzi, hogy egy és ugyanazon országnak, melynek egysége törvényben meghatározva, és feiedelmi eskü által szentesítve van : külön részeiben bizonyos dolgok máig is külön módon kezeltetnek. Ezen költségvetésben látjuk ugyanis főlvéve az erdélyi megyei törvényszéket. Ámbár helyeslem, t. ház, azon eljárást, melyet a hajdani országgyűléseken eg}?" ritka jelességü hazafi Deák Antal követett, hogy midőn oly kérdések fordultak elő, melyekhez ő részletesen szólni nem akart, például, ha az általa rendesen nem tárgyalt vallási kérdések vitatása közben egyik másik akkori követtársa pátensekre hivatkozott, mindannyiszor fölállva egyszerűen elmondott annyit : „Magyarország törvények, nem pedig pátensek által igazgattatik." Ez esetben ily forma rövid nyilatkozattal be nem érhetem : mert, ha talán elég lett volna különben nekem is csak annyit mondanom, hogy követelem, miszerint az erdélyi unió fönállván, Erdély viszonyai, (Halljuk!) az 5-ik kerület viszonyai (Zaj. Halljuk!) már valahára a többi négy kerület viszonyaival egyformán traktáltassanak: ezt most nem tehetem, t. ház; miután az ellenkező eljárásra hivott föl engem a t. igazságügyminiszter ur, midőn Dietrich képviselő társamnak, ki beszédét némileg Erdélyre is kiterjesztette, azt monda, hogy a képviselő ur megmondja ugyan, hogy ez igy és amúgy tán nem is helyesen van Erdélyben; de nem mondhatná meg azt, hogy mivel cseréltessék föl az ottani jelen helyzet. Én, t. ház, nem akarok most utalni az erdélyi törvénykezési viszonyok másnemű abnormitásaira, nem akarom említeni, hogy a t. igazságügyminiszter ur többször ünnepélyesen tett ígérete daczára a legközelebbi napokban is a sajtóval szemben - mint ezt épen egy jobboldali lapból tudom — olynemü eljárás követtetett, hogy Brassóban egy oly czikkből, mely már azelőtt egész kiterjedésében megjelent a „Pester Lloydban", a neveket a sajtóhatóság vagyis a censura utólagosan mind kivakartatta, és csak kivakart nevekkel juthatott Brassóban a nyilvánosság elé az, a mi már azelőtt Pesten a „Pester Lloydban" megjelent volt. Hogy az ily eljárás nem jogosít föl engem azon kérésre, hogy Erdélylyel is bánjanak végre már ugy, mint bánnak Magyarországgal, az 5-ik kerülettel ugy, mint a többi 4 kerülettel, erre a feleletet egész tisztelettel a t. háztól kérem. Nem akarok most ezen és más hasonló abnormitásokról bővebbeu szólani. Csak magára a szőnyegen levő azon kérdésre térek át: mi lett volna Erdélyben teendő a íönálló osztrák törvények megszüntetése után. Nem akartam, t. ház, eddig a magam véleményét elmondani, mindeddig vissza tartóztattam azt azért; mert hittem a kormány ígéretében : hogy minélelőbb megtörténvén a törvényszékek rendezése, meg fog az történni Erdélyben is, és akkor azon abnormitások is megszünendnek. Ezt, t. ház, halljuk 5 év óta és Erdély az osztrák törvényeknek a már újra szervezett törvényszékekkel sehogy meg nem egyeztethető nyűge alatt nyög; ámbár egy t. barátom, egyik Királyhágón túli jobboldali tekintély, a képviselő minisztérium fönállásának csaknem első napjaiban maga is kimondotta hirlapilag, hogy „Erdélyben az osztrák törvényeknek további föntartása egyértelmű lenne azzal, hogy ezen Erdély tökéletes és végleges elszegényitésére ravaszul kiszámított eljárás jövőre is folytattassék." Ezt egy jobb oldali képviselő társam jobb oldali lapban mondta ; de minden becsületes magyar ember keble érzetének Erdélyben tökéletesen megfeMőleg mondotta azt. De erre sem akarok hivatkozni; hanem hi-