Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-282
282. országos Blés február 10. 1371. 53 vatkozom az istenben boldogult excelsum guberninmra. Valósággal humoristicus állásban lennék t. ház, mikor épen én, kit ezen kormányszék barátai közé sohasem számított, kénytelen vagyok nem független ugyan, de felelős alkotmányos magyar kormány eljárásával szemben az egykori erdélyi gubernium liberalismusát és helyes belátását hangsúlyozni, s megénekelni; humoristicus helyzetben lennék mondom, ha maga az ügy oly véghetlen elszomorító nem volna. Engedje meg a t. ház nekem, hogy a saját véleményem helyett, mely utoljára is csak egyes képviselő véleménye lenne: néhány helyet fölolvassak a kérdés illustrálására nézve azon föliratból, melyet nem 1865-ben, hanem már 1861ben e tárgyban az erdélyi gubernium ő felségéhez intézett. Soha e kormányszék túlságos testületi szabadé] vüségét nem hirdettem, ámbár egyes tagjainak érdemeit nem vontam kétségbe; de arról meg lehet győződve a t. ház, és velem együtt bizonyosan meg is van, hogy az erdélyi kormányszék legalább annyira ismerte Erdély viszonyait, Erdély közérzületét, mint ismeri azt itt a központon az igazságügyminiszterium. Ennek bizonyitgatása helyett fogadja el tőlem a t. ház azon határozott nyilatkozatot, mint igazságot, hogy a kedély-hangulat ez irányban Erdélyben azóta sem fejlődött ki másként mint, a hogy fejlődve volt 1861-ben. áz azóta eltelt 10 év alatt csak nőtt és fokozódott az ezérti elkeseredés. Engedje meg nekem a t. ház, hogy a helyzet akkori jellemzésére egyes helyeket fölolvashassak. (Olvassa :) „Hazánkban régi időktől fogva erős gyökeret vert meggyőződés az, hogy az alkotmányos szabadságnak egyik fő biztositéka abban áll, hogy a személy és vagyon fölött törvényes birák által és a hazai törvények szerint gyakoroltassák az igazságszolgáltatás." Továbbá „a kiirthatlan alkotmányos érzületből természetesen származott azon ellenszenv, mely a kivételes igazgatás tartama alatt nem alkotmányos utón életbeléptetett polgári és bűnfenyitő törvénykezési rendelvények és szabályok iránt haza szedte uralkodik." Továbbá „oly törvények és eljárás, melyek viszonyainkhoz, törvényes fogalmainkkor 1 ;, és szokásainkhoz különben nem találtak, meggyökeresedni képesek nem voltak." Nem gyökeresedtek meg tehát azok t. ház, mint mondám; s midőn a gubernium a változott viszonyok szerint, a régi törvényekben némi változtatást igen helyesen kér, és ennek szükségét így fejezi ki: „oly ideiglenes intézkedések szükségesek, melyek a haza alkotmányos törvényem alapuló anyagi és alaki jogot a megváltoztatott viszonyokkal hangzásba hozván." így hát akkor is a haza alkotmányos törvényein alapuló s nem idegen anyagi és alaki jogot kér. S hogy nemcsak az ország, de kormányszéke is mily nézetben volt az osztrák tőrvények föntartása iránt, mutatják a fölirat következő szavai: ,,valóban komoly aggodalom szállhatná meg e királyi főkormányszéket, ha nem állított volna föl felséged egy vigasztaló és irányadó példát a magyarországi igazságszolgáltatás körül történtekben." Ezt mondja folytatólag a t. kormányszék és erre kérem föl a t. ház figyelmét; kik az erdélyi viszonyokat tökéletesen nem ismerik és fájdalom igen sokat hallottak a házban Erdély kivételes helyzetéről, Erdély különböző nagy részben a levegőből kapott viszonyairól, ezekre nézve a gubernium azt mondja: „Erdélynek jogviszonyai épen azon alapon nyugszanak, mint a . magyarországéi, az alkotmányhoz és hazai törvényekhez ragaszkodás szülte aggodalmak itt is ugyanazok mint, amott". Ha tehát az alap törvények ugyanazok, az aggodalom ugyanaz, ha a láz mindkét helyen körülbelül ugyanazon fokán állott már abban az időben : bocsássanak meg uraim, ha én azon orvos bölcseségét nem bámulhatom, a ki az egyiknek egy szert ad, a másiknak pedig azzal épen ellenkezőt, ugyanazon egy bajban. Továbbá azt mondja a hangulat festésére a fölirat: „átalános óhajtása a törvénykezésnek biztos, határozott, az alkotmányos érzületnek s a hazai törvények iránti kegyeletes ragaszkodásnak megfelelő utbainditása s akadéktalan folytatása," mihez saját hozzá járulását következőkben fejezi ki az országbírói értekezlet munkálatáról is nyilatkozván: „Tapasztalván a királyi főkormányszék azon hajlamot, mely szerint az irányt és elveket, melyeket az országbírói éátekezlet elfogadott, s melyeket Felséged legfelsőbb helybenhagyásával szentesitett, Erdélyben is mint a fönforgó kérdéseknek legszerencsésebb megoldási eszközét, a legszívesebben fogadnák, s egy ily ide is találó kiegyenlítésnek czélszerüségében és helyességében e királyi főkormányszék maga részéről is, meglévén győződve, cs. k. apostoli Fölségedet mély tisztelettel kéri: ezen szabványoknak „késedelem nélküli" behozatalát „mivel jelenleg azt mind az igazságügy határozott és biztos elrendezhetésére, s akadálytalan folyamatba indítására, mind pedig az aggodalmak eloszlatására, s a kedélyek megnyugtatására az egyedüli helyes és kivihető módnak látja." En azt hiszem, t. ház, hogy ha a t. miniszter ur, mikor tárczáját átvette, méltóztatott volna egy kicsit ante actázni az erdélyi ügyeket, akkor hihetőleg rá akadt volna erre a föliratra,
