Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-282

4g 282. országos ülés február 10. 1871. Tendes biró által Ítélendő el. Azért nem hangsúlyozhatom eléggé az iránti kérelmemet, hogy az igazságügyminiszter ur a büntetőtőrvénykönyv iránti javaslatát, mi már több izben megígértetett: mielőbb a ház elé terjeszteni méltóztassék. Kéxem ezt mindenesetre; de kérem a sajtóügyben az igazságügyminiszter által kibocsátott rendeletekkel szemben annyival inkább; mert ezen rendeletek a létező aggodalmakat nemhogy eloszlatták volna, de sőt növelték. Jól emlékszem ón a t. igazságügyminiszter ur azon beszédére, melyet Dietrich barátomnak épen ez alkalommal tartott beszédére válaszolólag mondott a múlt évben. Figyelemmel kisértem a tegnapi napon e tárgyra vonatkozólag tett nyilatkozatát is. Hallottam a Hodossy képviselő ur beszédét is. De mindezek nemhogy megingatták volna az én meggyőződésemet; de sőt megerősítettek abban, hogy az igazságügyminiszter ur a sajtóügyre vonatkozólag kibocsátott rendeletében tekintettel az 1848-ki törvényre nézve nem járt el kellő szabatossággal. Igaz, hogy az 1848: XVIII. törvényczikk, 17. §. szerint a kormány fölhatalmaztatott, hogy az esküdtszékre nézve rendeletet bocsásson ki; szem előtt tartva az 1843-ki b. ntetőkönyvi munkálatban letett elveket. Az is igaz, hogy, ha nem csalódom, 1867. márcziusban a ház egy meghatalmazást adott a t. miniszter urnák, — egy meghatalmazást az 1848-ki törvények ide vonatkozó részének föutartása mellett, ugyanazon alapon. Az is igaz, hogy az igazságügyminiszter ur által kiadott rendeletek a 43-ki büntetőtörvénykönyvi javaslatban letett elvek lényeges részével nem állnak összhangzásban. Nem bocsátkozom részletekbe, hiszen ezen tárgy ugy a múlt évben mint a közelebbi alkalommal meg let: vitatva : csak egy pár tételt említek. A 43-ki törvényjavaslat a választott bírákról szól; mig a miniszteri rendelet szerint kinevezett bírákra ruháztatik a bíráskodás: miután a kir. tábla bírái ítélnek. De a miniszteri rendeletek szerint, az esküdtek sem választatnak, nem választatnak a szó szoros értelmében: mert küldöttségek irják össze az esküdteket, ezen kiküldöttek jelölnek ki bizonyos számú tagokat, •azon számból történik a választás. Én ezt szabad választásnak nem tekintem, sőt nagyon is korlátoltnak; mert e választás azon kiküldöttek belátásától, sőt önkényétől függ. Hanem a legnevezetesebb, a miben az igazságtigyminiszter ur rendeletei a 43- i törvényben vagy munkálatban let tt elvektől eltérnek, az, hogy mig ott az elsőbiróság ítéletétől fö lebbezésnek vau helye, itt a büntetés mértékének meghatározására szóló ítélettől fölebbezés nincs. Nem vitatom, helyes-e vagy nem ? csakhogy igy áll. Ez az, mit Dietrich képviselő ur hangsulyor zott, és nem az, mit Hodossy ur mondott, a ki ugy akarta értelmezni Dietrich beszédét, mintha Dietrich a gyorsaság tekintetéből kívánta volna ezen eljárást statarialis eljárásnak nevezni; nem azért; hanem azért: mert midőn az első bíróság ítéletétől föllebbezésnek belye nincs, az statrialis eljárás. Mindezek homlokegyenest ellenkeznek a 43-ki munkálatban letett elvekkel. Ennek ellenében az igazságügyminiszter ur hivatkozott több izben, hivatkozott tegnap a neki adott meghatalmazásra. Jól tette; de nézetem szerint azt nem jól tette, hogy midőn látta, hogy ezen meghatalmazás az 1843-ik évi törvényjavaslat elveivel nem lesz minden tekintetben összhangzó, midőn látta, hogy viszont az 1848-ki munkálatban letett elveket talán nem lehet minden tekintetben összhangzásba hozni a mostan fönálló viszonyokkal: ezen meghatalmazást mégis elfogadta. Szabadságában állott a miniszter urnák e meghatalmazást formulázni, ugy, a mint jónak látta, mert hisz a többséggel rendelkezett. Nézetem szerint, t. ház, nemcsak ezen meghatalmazásért, felelős; hanem annak következményeiért is, és felelős azért, hogy az igen t. miniszter uraltál kibocsátott rendeletek, a 48-ki világos törvény ellenére, nincsenek öszhangzásban az 1843-ki munkálatban letett elvekkel. Ezért én, t. ház, ismétlem az iránti kérésemet: hogy az igen t. miniszter ur szüntesse meg már ezen ugy alkotmányos, mint jogitekintetben mindenesetre káros ideiglenességet, és terjeszsze a ház elé a többször igért büntetőtörvénykönyv iránti javaslatot. Győrffy Gyula: T. ház! Teljesen egyet értek mindabban, a mit előttem szóló igen t. barátom, Várady Gábor előadott. Én csak a,,személyes járandóságok" czimü rovat egyes tételeire nézve akarok észrevételt tenni. Az ellen, hogy a pesti sajtóbiróságra nézve a t. miniszter urezen költségvetésben valamivel több kiadást hozott javaslatba, mint a mennyi a múlt évi költségvetésben foglaltatott: az ellen nem teszek kifogást; mert sajnálattal tudjuk, hogy a pesti kerületi sajtótörvényszéknél gyakorta és sok munka fordul elő; az ellen pedig, hogy a munkás becsületesen fizettessék, én föl nem szólalok. De s zabád legyenkimondanom : hogy a nagyszombati, eperjesi és kőszegi kerületi vegyes bíróságoknál, melyek egyszersmind sajtóbiróságok is : a külön alkalmazott vizsgáló birói és közvádlói állomást teljesen fölöslegesnek tartom. Fölöslegesnek tartom ezen állomásokat azon egyszerű okból: mert ezen vidéki kerületi sajtó-