Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-282

282 országos Més február 10. 1871. ^.g biróságoknál sajtópőr alig fordul elő; vagy legalább nem fordul elő oly számban, hogy azok által ily külön személyzet tartása indokoltatnék. Hogy a most nevezett vidéki törvényszékeknél évenkint mennyi sajtópőr fordul elő: erre nézve az igazságügy miniszter ur nem nyújtott nekünk kimutatást. De tudjuk azt, hogy sajtóügyek és különösen a sajtópörök iránt a napi irodalom legnagyobb érdekeltséggel viseltetik, s ha valahol sajtópőr fordul elő: erről minden hírlapban említés van téve, s mégis hónapokon át alig olvassuk, hogy valahol ezen vidéki sajtóbiróságoknál sajtópörök fordultak volna elő. És azért azt hiszem, hogy nem csalódom, ha azt állítom, hogy van hazánkban oly vidéki kerületi sajtó bíróság is, mely előtt évenkint 2 — 3 sajtóper alig tárgyaltatik. En t. ház, azon meggyőződésben vagyok, hogy ott, hol munka nincs ; hol hivatali teendő nincs : ott hivatalnokokra nincs szükség. Itt pedig annál kevésbé, mert a sajtóügyi vizsgálat a legegyszerűbb dolgok közé tartozik. Valamennyi criminális vizsgálat közt ez a legkönnyebb, miután a tényálladék papirosra van nyomatva, s azért az ily vizsgálat valami nagy munkásságot nem igényel; és nem lehet elhinni azt, hogy 3 — 4 ily sajtópőr vizsgálata egy férfiúnak egész évi munkásságát igénybevegye. Köztudomású továbbá az is, hogy a kerületi vegyes bíróságok, melyek egyszersmind sajtóbiróságok, különben sincsenek valami halmozott teendőkkel elfoglalva, és az itt alkalmazott 4 bírónak igen kényelmesen lenne ideje ezen sajtó-' ügyi vizsgálatokat is elvégezni. De ha ez ellen talán kifogás tétetnék: akkor nem látom át, hogy N.- Szombatban, Eperjesen és Kőszegen alkalmazott rendes vizsgáló bírák miért ne végezhetnék el a sajtóügyi ritkán előforduló, és nagyon csekély munkát igénylő vizsgálatokat is. A mi a közvádlókat illeti, ezeknek hivatalát még könnyebben lehetne nélkülözni: ha a közvádlói teendők egyes magánügyvédekre bízatnának, kik fölhatalmazás mellett, az állam érdekeit képviselhetnék a sajtóügyben épen ugy, mint a magánügyekben. Nem szükséges tehát rendszeresített fizetésben részesíteni őket : mert vannak oly törvényszékek is, melyek előtt egész évben egy ily per nem fordul elő ; hanem lehetne talán esetről esetre választandó ügyvédeket megbízni oly módon, hogy a sajtópörben megállapított és vesztes fél által fizetendő költségeken kívül, az állam esetről esetre honorálná az általa megbízott ügj^védeket. Ily módon évenkint pár ezer forintot lehetne megkímélni. Ez ugyan nem nagyon sok, de méltóztassék meggondolni, t. ház, hogy körülbelül mégis épen oly összeg, mennyi évenkint az összes ipari czélok előmozdítására fordittatik. Es miután az igazságügyJCBPV. H, NAPLÓ 18 fi XIII. miniszter ur épen ma is igen élénken hangsúlyozta a pénzügyi tekinteteket: reménylem hogy ezen pénzügyitekinteteket nem fogja szeme elől téveszteni most; midőn arról van szó, hogy egészen haszontalan, minden szükség és munka nélküli hivatali állomásokra ne feeséreltessék a nemzőt pénzereje. En tehát. t. ház, nemcsak azt ellenzem, hogy az emiitett négyrendü vegyes bíróságoknál a vizsgáló bírák fizetése fölebb ne emeltessék; — miután ezen költségvetésben az igazságiigyminiszter ur fölebb akarja emelni a fizetéseket, a mennyiben a múlt évben fizetett 1,200 frtot f. évre 250 frtnyi lakbérrel akarja megtoldani, — hanem, miután megvagyok győződve, hogy ezen vegyes bíróságok mellett a sajtóügyi vizsgáló bírói és közvádlói állomás tökéletesen fölösleges: ezen tételek törlését indítványozom. (Helyeslés hal felől.) Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: T. ház ! Abból, hogy talán egyik vagy másik helyen semmi vagy igenis kevés sajtópőr fordul elő ; abból, hogy itt vagy ott fölállított hivatalos közegeknek semmi vagy igen csekély teendőjük van, nem lehet azon következtetést vonni : hogy ezen közegek fölöslegesek. Hála Istennek, ha nincs dolguk! Némely intézményeknek értéke abban fekszik : ha kevés dolgot csinálnak. Hiszen, ha képviselő ur szavai állanának, ugyanazon logikával meg lehetne szüntetni a börtönőröket is, azon helyeken, hol, hála Istennek, az erkölcsiség oly jó lábon áll, hogy nincsenek fegyenezek;— hanem azért a börtönőröket mégis meg kell tartani. Egyébiránt a pénzügyi tekinteteknek eleget tettem akkor : midőn a közvádlói hivatalt nem külön hivatalnokra, hanem magán ügyvédekre bíztam. Ezen 500 frt, mintegy évenkinti magánhonoráriumul szolgál, mert hiszen 500 írtért magára a közvádlói hivatalra nem vállalkoznék senki. Hogy pedig van szükség közvádlóra: erről gondolom, nem íog kétkedni a t. képviselő ur; ha fölemlítem azon körülményt, hogy a közvádló van hivatva a napisajtó jelenségeit figyelemmel kisérni. és a sajtóvétségeket fölfedezni. Mert hiszen az nagyon furcsa dolog lenne, ha a minisztérium olvasná a lapokat, és ha netalán sajtóvétségre akad: a minisztériumnak kellene arról a közvádlót értesíteni, esőt a pör megindítására itt vagy ott utasítani. A közvádlónak hivatása a sajtópört proprio motu ott, hol kell, megindítani; a közvádlónak továbbá privát sajtóperei is lehetnek, a mennyiben akármelyik megyei tisztviselőnek is joga van a kőzvádló segélyét igénybevenni. Esetről esetre tehát nem lehet foglalkoztatni az egyéneket; hanem kell