Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-282
42 282 országos ülés február 10. 1871. nalmának megfelelőleg nem oldja meg: akkor másképen állana a kérdés. A képviselő ur ezélja, ugy hiszem : az, hogy a közvádló szerepe a bűnügyi vizsgáló biró személyétől elkülönittessék; ezen kívánalomnak pedig, a ház asztalára letett tőr vényjavaslatban meg van felelve. Kérném inkább a t. képviselő urat: méltóztassék erkölcsi támogatást nyújtani aziránt, hogy azon tőrvényjavaslatok mielőbb tárgyalás alá vétessenek és e törvényjavaslatok törvény erejére léphessenek : és akkor én másodszor ishálás köszönetet fogok szavazni a t. képvviselő urnák; de hogy uj törvényjavaslatot terjeszszek elő, hogy azokat háttérbe szorítsam, melyeket tavaly nyújtottam be : ezt nem kívánhatja. (Jobb felől helyeslés) A mi Berzenczey képviselő ur interpellatióját illeti, én nagyon sajnálom, hogy a képviselő ur az Erdélyben fönálló büntető perrendtartást nem ismeri, nem olvasta; mert abban a kérdéses intézmény hatásköre szabatosan meg van állapítva. Nem fogja kívánni, a képviselő ur, hogy azt hosszadalmasan előadva, a háznak figyelmét igénybe vegyem. Méltóztassék csak a bűntető perrendtartást megolvasni. (Helyeslés jobb fel&l.) Huszár Imre: T. képviselőház! Nem vagyok képes fölfogni azt; hogyan lehet, hogy Magyarország igazságügyminisztere fölszólal egy oly intézmény mellett, melyről bevallja, hogy elitéli, hogy annak hatáskörét alkotmányellenesnek tartja % Azt kérdi az igazságügyminiszter ur: mi tanácsosabb : meghagyni-e azt, a mint fönáll, a közvádló hivatalnak megszavazni a költséget a mostani hatáskörrel, vagy tárgyalni azon törvényjavaslatokat, melyeket beadni méltóztatott ? Legtanácsosabb mindenesetre az, hogy az országgyűlés ne sanctionáljon olyasmit, a mi nem törvényes, és az igazságügyminiszter ne támogasson olyat, a mi nem alkotmányos ; (Bal felől helyeslés) és a mi nem alkotmányos, az a közvádló hivatalos hatalma ily hatáskörrel. Azt méltóztattak mondani a túl-oldalon, hogy az törvényes; az igazságügyminiszter ur pedig maga is elismerte: hogy a hatáskör nem törvényes és nem alkotmányos. A mi azt illeti, hogy tárgyaljuk-e most az igazságügyminiszter urnák erre vonatkozó törvényjavaslatát ? igen sokszor azt méltóztatott hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslatok mindegyike egyik a másikkal organicus összefüggésben áll; ebből egyet-mást kikapni nem tanácsos, de nem is lehet. Hogyan lehet kívánni, hát hogy épen ez preferenter tárgyaltassék? Oly kívánság ez is, melyet én fölfogni képes nem vagyok. A miniszter ur elismeri, hogy ez anomália; elismeri, hogy a közszabadsággal össze nem egyezik az, hogy a királyi vádló vádló legyen és a vizsgálati fogság tárgyában korlátlanul intézkedjék, és ennek elismerése által pálezát tört maga az igazságügyminiszter ur ezen intézmény fölött. Én azt hiszem, hogy nem tehetnek egyebet azok, kik vele egy véleményen vannak, mint velem együtt csatlakozni t. barátom, Máttyus nyilatkozatához. {Bal felől helyeslés.) Horváth Boldizsár Igazs. miniszter: Egy rectificatióval tartozom a t. képviselő ufnak (Ralijuk!) Nem azt mondottam én, hogy. ezen intézmény nem törvényes; hanem azt mondtam, hogy ezen intézmény az anomáliákhoz tartozik, hogy én ezen intézményt az alkotmányos elvekkel összeegyeztetni nem tudom: ez attól nanagyon különböző dolog. Lehetnek ugyanis oly anomal intézmények, melyeket a múltból örököltünk, de melyeket a miniszternek mégsem lehet hatalmában megsemmitetni: mert az csak a törvényhozásnak tartozhatik hatáskörébe. Nézetem szerint csak az a kérdés: hogy eleget tettem-e kötelességemnek ? és arra feleletül szolgálnak azon törvényjavaslatok, melyek ezen intézmény átalakítására vonatkozólag már 2 év óta a képviselőház asztalán feküsznek. Hodossy Imre: T. ház! Máttyus Arisztid t. képviselőtársam indítványát egyaránt nehéz pártolni és elvetni: mert annak nincs concret alapja. 0 maga is beismerte, hogy az ellen, hogy közvádló legyen, kifogása nem lehet, s csak annak hatásköre ellen van kifogása. Azt mondta, hogy annak hatásköre anomália: azért azt praeferenter akarja javítani novellaris intézkedés által. Én azonban bátor vagyok megjegyezni először is: hogy a közvádló ezen anomal állása fenyítő törvényünkben nem egyedül áll; mert méltóztassanak a törvénykezést megnézni : s látni fogják, hogy az összes tiszti ügyészek egyszersmind vizsgáló bírák, épen ugy mint a királyi közvádló. {Máttyus Arisztid: Nem erről van szó.) De méltóztassék megengedni, arról van szó. Ugy lett a dolog föltüntetve, mintha ez lenne az egyedüli anomália jogrendszerünkben; pedig nem ugy van, mert nem egyedül ő, hanem az összes tiszti ügyészek is ily viszonyban állanak. Ez a mi fenyítő eljárásunk átalános hibája és baja; de még sem oly baj, mely egyedül áll amaz egész jogrendszerünkben; mert ha ezeket az anomáliákat kiveszszük: akkor 9 | 10-ed része jogrendszerünknek ezen cathegoriába helyezhető. Azért én magam részéről nem tartom czélszerünek, hogy mi ilyeneket egyenkint, mintegy kitépve és elkülönítve rendezzünk. Azonban nem vagyok azon eszmétől idegen, hogy, ha concret alakban fogja előterjeszteni képviselő ur a maga javaslatát, s ha azt mondja, hogy így vagy amúgy lehetne ezen bajokon segíteni; és ha mi ugy fogjuk látni, hogy azt elfogadhatjuk, és ez által a bajon
