Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-295

29S. országot Ólét (tbritír 25. 16? . 395 Az előtanulmányoknak és előkészületeknek hangsúlyozásán Várady képviselő ur sem tud megnyugodni, s ezt mondja: 1868-ban a honvédelmi tőrvény megalkotásakor, sem voltak meg az előkészületek: s a honvédség mégis megszületett. Igaz; de ha ebből a képviselő ur azt következteti, hogy a tüzérséggel is ugy lesz : akkor igen téved. Én valaha ugy tanultam, és aztán ugy is tanítottam a logikát, hogy a majori ad minus valet conclusio; hanem hogy a minori ad május is lthetne következtetni: azt sem nem tanultam, sem nem tanítottam. Abból, hogy rövid idő alatt a honvédségnek tűrhető gyalogsága és lovassága lett, azt nem lehet következtetni, hogy tüzérsége is lehetne. Ez, mint mondom, a minori ad május okoskodás lenne: a minek helyességét pedig el nem fogadhatom. (Helyeslés a a jobb oldalbn.) S ha a t. képviselő ur még azt is elmondja : miként jutottak ágyukhoz az 1848-ki honvédek, ugy meg kell jegyeznem hogy az ellen,hogy hasonlóutonmédon a mostani honvédek is szerezzenek ágyukat: senkinek sem leend kifogása ; s ha a t. képviselő ur csak azt akarja,ugy bátran elejtheti a módositványt, (Tetszés jobboldalon.) Hogy röviden összefoglaljam az általam mondottakat: mindezen vélemóny-küíönbözetek onnan erednek, mert a t. képviselő urak magában-állónak gondolják a honvédséget, arra hivatottnak, hogy magában nyerjen csatát, hadjáratot. De nem ez a hivatása; mihelyt pedig nem ez, mihelyt nem áll magában: megkaphatja a közös hadseregtől a jó tüzérséget, és ezzel cooperálva garantiáját szolgáltatja a diadalnak. Azt gondolom, t. ház, ha valóban építeni akarunk: maradjunk azon a téren, melyre a törvényhozás állott, maga a nemzet állott. Ne akarjuk, hogy mig 1868-ban az volt ideánk, hogy a hadsereg, meg a tengerészet, meg a honvédség, ! meg a népfölkelés együttvéve biztosítsák a dia dalt: most feledkezzünk meg minden egyébbről, s a diadalt csak magától a honvédségtől várjuk. T$e akarjuk azt, s ne akarja a t. ellenzék se; miután az álláspont fölötti versengés veszélyes lehetne. Hogy eddig akarta, azt Debreczen városa érdemes- képviselője ismételve fejezte ki legközelebb ezen eléggé ecelatans szavakkal, mondván: „Akarjuk a magyar hadsereget, akarjuk a honvéd tüzérséget, akartuk tegnap, akarjuk ma, akarjuk holnap és mindaddig, mig meg is lesz." Am akarják ; de akarják azt is, mit a törvény akar: t. i. a közös hadsereget. {Tetszés a jobbon.) Ne feledkezzünk meg róla, és ne tekintsük azt elveszett positiónak : mert igen sok veszne el vele, — 12 éven át 329,000 magyar ember. A mit meggyőződése legjobbnak tüntet föl, azt kiki akarhatja; azt nzonban,mit a törvény akar: akarni s azzal komolyan gondolni meg épen kötelesség ; ugy a törvény iránti tisztelet, mint a haza biztonsága iránti kötelesség parancsolván azt. (Helyeslés jobbról.) Debreczen városának igen érdemes képviselője, a népszerűségről szólva, mondotta, hogy bizony ő nem fél attól, hogy a mostani kormány valami nagyon népszerű talál lenni: hanem attól igen is fél, hogy annyira népszerűtlenné lesz, hogy nemcsak önmagát teszi lehetetlenné, nemcsak magát járja le, hanem lejárja magát a nemzeti kormány eszméjét átalában is. Azt mondja: magunk hirdetjük, hogy nincs közigazgatásunk, nincs törvénykezésünk, semmiben sem megyünk előre. De kérem! hogyan alkossunk, ha az ellenzék vezére maga és vele az ellenzék határozottan hirdetik, itt velünk szemben is, hogy ők azt akarják, a mit nem akar a törvény ? Ha ők nem gyámolitanak bennünket megvalósításában annak, mit a kormány, a többség és igy ez idő szerint • a törvény akar, s a mi mellett a nemzet többsége immár nyilatkozott; ha nekünk mindig védenünk kell azon álláspontot, melyet a törvény, a nemzet magáévá tett : akkor csak fél kezünkkel és pedig a ballal építhetünk, s annál kevesebbet, minél erősebb az ellenzék, melylyel küzdenünk kell. És ha ennek folytán az örökös védekezésben, tehát a negatióban, — mert tulajdon képen nem egyébb, mint negatio az; ha önök nem akarják azt, mi a törvényből következik, mi meg nem akarhatjuk annak ellenkezőjét azt, mit önök akarnak — ha, mondom, ezen örökös védekezésben alig történhetik valami positiv; akkor igenis osztozom a t. képviselő ur aggodalmában, sőt tovább menve azt hiszem, hogy lejárjuk a parlamentalisraus eszméjét is. (Jobb felől helyeslés.) Akármit beszélünk, a nép a maga józan érzeteiben nézni fogja az eredményt, mit előállítunk, és ha látja, hogy sem a mi, sem az önök működésének nem lesz eredménye: akkor azt fogja mondani az egész nemzeti kormány és az egész nagy parlamenti apparátus nem ér semmit. (Ugy van! a jobb oldalon.) En megengedem, hogy nekünk nagyou sokat kell tennünk, hogy ne járjuk le a nemzeti kormány iránti hitet; de önöknek, az ellenzéknek is sokat kell tenniök, hogy a parlament iránti hitet le ne járják: (Élénk helyeslés jobbról.) rnert ha itt naponkint 3 óráig tanácskozván, miután az első óra jegyzőkönyv olvasásra, kérvények és interpellatiókra kell, e 3 órából egyet-egyet elvitzelünk, a másik kettőt pedig arra fordítjuk, hogy oly dolgok fölött vitatkozunk, melyek igen szépen megvitathatok a Journalistik'ában, de a melyek a tárgyhoz nem tartoznak, (Ellenmondás bal felől.) miként ez legközelebb a közokta50*