Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-295
394 295. ország»s lilát ftbruír 25. S87I. szinte csodálkozást és megütődést keltett a t. ház egy részénél azon tény, hogy még a takarékossági szempontot is mertük érvényesíteni. Nagy, igen nagy tekintet ez t. ház, s azt hiszem, soha semmi körülmények közt, szem elől nem téveszthető. De eltekintek ettől, s azt állítom, hogy takarékoskodnunk kell, főleg az • emberben, az értelmi erőben. Ha valami ugy ezen körülmény az, mely engem azon módositvány ellen hangol. Báró Podmaniczky képviselő ur — kinek fölfogását annyiban magamévá teszem, a mennyiben én is meg vagyok győződve, hogy nem elég csak a papíron alkotnunk azért, hogy az ott megalkotott életbe ne lépjen, — elmondá, hogy állunk embereinkkel, a honvédségnek már létező fegyver nemeinél. En azt hiszem, az ily papironi alkotásokkal esak szégyenünk lesz nagyobb. De ha Podmaniczky képviselő ur azt mondja, nyújtsunk alkalmat az intelligentiának, mely eddig a honvédségtől elvonult, majd talán a honvéd-tüzérségbe belép: ugy én vele egyet nem érthetek. Miként én nem tartom azt okos dolognak, hogy például a város határán kívül még mindig építenek, — mivel e mellett Pestből nem lesz soha egy kiépült város: ugy nem tarthatnám helyesnek, akkor, mikor a honvédség gyalogsági és lovassági állományában 1600 tiszti állomás van betöltetlenül : még ujabb tért nyitni. Azt gondolom, hogy e tiszti állomásokat is csak megízlelhetnék a mi intelligentiáuk tagjai, mert ha nem is tetszik a közkatonai állás, de csak tetszhetnék a tiszti. Egyébiránt a készség e hiányán én nem ütközöm meg. En ismerem s tudom méltányolni azon okokat, melyek a nemzetet, a fegyveres szolgálattól elidegenítették ; — egy napról a másikra ezt megváltoztatni nem lehet: de mert nem lehet, nem kell többel kínálni, mint a mennyit megbír. Elfoglalásra 'várnak az emiitettem állomások, megvalósításra vár az eszme és teljesedésbe menetelét várja a megalkotott törvény. Az illetőkön van, hogy azt oda vigyék. Azokkal a miket elmondani szerencsém volt: azt gondolom, megadtam a választ azon kérdésre is, melyet Tisza László képviselő ur tett, hogy t. i. hiszszük-e, miszerint a honvédség mostani szerkezetében diadal reményével fog csatára szállhatni 1 Külön, magában, nem hiszszük ; de azzal a sereggel, a melylyel törvény szerint összeaiüködni, a melyet támogatni hivatva van: hiszem. A tőrvény arról is gondoskodik, hogy a nélkül részesíthesse, azt támogatásában, hogy belé olvadjon; — 27-ik §-ban ugyanis azt mondja: „Háborúban az összes honvédség főparancsnokával együtt a fővezérnek van alárendelve, ki azt a körülmények igényh-te szerint magasabb rendű külön hadtestekben és vagy külön, vagy a hadsereg csapataival egyesítve használja. A múlt nyáron beállt háborús eshetőségek alkalmából tett intézkedések, a melyeket fönebb emiitettem, egészen e törvénynek szellemében tétettek, és azt hiszem, hogy, ha isten segélye velünk lesz, ily intézkedések mellett a győzelemre való kilátás legalább is lesz akkora, mintha saját, de olyan tüzérséggel láttatnék el a honvédség, melyről csak annyit merünk állítani, hogy a semminél többet ér. Azok után, miket részint én elmondtam, részint a nagyon t. kormányelnök ur előadott, tán említenem sem kell, hogy nagyon is csalódott Tisza László képviselő ur, midőn a központi előadó ur azon szavait, melyekkel ez az előtanulmányok szükségére utalt, a kormányhoz vélte intézettnek. Talán méltóztatnak arról meggyőződve lenni, hogy mi a törvénynek ide vonatkozó pontjait igen jól ismerjük, és azoknak már a múlt nyáron is elegettettünk. De azt is mondhatom, hogy számot vetettünk a dolog természetével is. Más kérdés az: vajon hasonló mértékben megtette-e már ugyanazt a t. képviselőház is, és megtette-e annak minden tagja ? Abból, hogy a túlsó oldalnak egész érvelése egy hamis suppositión alapszik, azon t. i., hogy a honvédségnek magában kell bírnia a diadalnak biztositékát, s hogy épen Tisza László képviselő úr itt nagy bátran hivatkozott a porosz landwehrségekre, és arra hogy miként van az ellátva minden szükségessel, s igy tüzérséggel is, az ellenkező látszik. Tehát mégis csak van szűkség egy kis előtanulmányra, hogy az ilyet is lehessen tudni. S ha nagyon tanulmányozunk': akkor még azon is gondolkodóba találunk esni, mit a kormány javaslata kivan. Abban ugyanis 8 uj svadronnak fölállítása bozatik javaslatba, mig Poroszország épen megszünteti a honvédségnél a lovasságot is, azt mondván, hogy egyedül a gyalogsági, mint legegyszerűbb szolgálat teszi a honvédséget jutalmazóvá, s már a lovasság is annyi begyakorlottságot igényel, mennyi a Landwehr természetével nem is igen fér meg. Ezen aggodalmam, megvallom, nekem is megvan, és ha valami képes engem e tekintetben megnyugtatni, ez csak az: hogy a magyar ember, hogy ugy mondjam, részben a gyepen született és a lóra termett. Ha ez ugy nem volna, azon aggódnám, hogy nemhogy honvédtüzérségünk, hanem honvéd lovasságunk sem lesz; — mert sohase mystificáljuk magunkat : esak azért, hogy mi tele beszéljük a fejünket, hogy ez, vagy az lehet: az azért még sem lehet; hanem tán lehetővé teszi azt a magyar nép lóratermettsége. (Helyeslés.)
