Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-295

295. országos i!c ifjak mindent, hogy annak kötelékén kivúl maradjanak, menjenek bele jó magyarszellemü emberek, és lesz a ha;!seregben jó magyar szellem. De azt gondolom, hogy a ki kötelessége elől bujkál : az mindig rósz szellemet árul el. Mig ezen irányban, ezen utón megyünk: nem lehet jó magyar szellem á seregben; mert nincs azon vezér, miniszter és fejedelem, ki a sereg szellemét jó magyarrá tegye, ha azok, kik hivatva vannak belé vinni azt, bujkálnak előle. (Helyeslés a jobb oldalon.) Én nem hallottam nagyobb testimonium paupertatist kiállítva egy nemzet részére, mint a milyent Máttyus képviselő ur „nem lehet *jével juttatott a magyar nemzetnek. Ha a magyarban nincs annyi életrevalóság, hogy azon seregbe, a melynek 42% — a magyar, magyar szellemet is birjon meghonosítani, akkor, mikor a különben legnagyobb quotiens sem üti meg messziről is a 42 százalékot: ugy ez nagyon is szomorú. Ha a magyar contingens ily nagy volt, s e mellett is valóban rósz lenne a sereg szelleme, ugy az első sorban a mi bűnünk lenne. (Helyeslés a johb oldalon.) Ennyiből is látszik, hogy könnyebb kimondani, mint meggondolni a szót, és megmérni annak egész horderejét. En tiltakozom az ellen, hogy a magyar nemzet olyan tehetetlen, hogy ne birjon egy testületet, úgyszólván a maga színével színezni, amely ben 42 százalékot képez. De hogy visszatérjek a tárgyhoz: ismétlem, hogy Győrffy Gyula képviselő ur azt állította, hogy a honvédségnek műszaki csapatokkal és tüzérséggel való ellátását akkorra hagyta föl a törvényhozás, mikor a közös hadseregből a tüzérségnél és műszaki csapatoknál szolgáltak jőnekát belé. Én ugy tudom, hogy ezen időre a törvény igenis gondolt; de nem azt mondta, hogy akkor majd tüzérséget és műszaki csapatokat állítunk a honvédségben; hanem azt mondta, hogy a kik a közös hadsereg műszaki csapataiból jőnek át, azok külön tartatnak evidentiában : tehát nem azt mondta, a mit a képviselő ur supponált, mit tenni nincsen semmi szükség, miután a mit mondani akai*t, megmondta. És ha Deák Ferencz hivatkozott beszédében azt mondta, hogy épen a honvédelem dolga az, a miben a teendőt egészen és mindjárt meg kell tenni : ugy ez épen a t. képviselő ur ellen szól; ha ugyan ily meggyőződés mellett főntisztelt képviselő urnák csak azon esetben volt szabad nem kezdeményezni már akkor a honvédtűzérséget, ha nem tekintette azt szükségesnek. A módositvány ellen több oldalról az is fölhozatván, hogy annak elfogadását gazdálkodási tekintetek sem engedik meg. Simonyi és Várady képviselőurak, — gondolom többen is — hangoztatták, hogy mégis furcsa dolog az, hogy mi XÍPV. H. XAÍIÓ ISTT XIII. s február 23 187!. 293 épen itten gazdálkodunk, hogy nekünk soha sines pénzünk oly czélra, mit a nemzet sympathiával kisér, és mindig van az ellenkezőre. (Közbeszólás balról: ugy van !) Ha örömet csinálhatok vele, meg akarom engedni, hogy ugy van. De hát mi következik ebből ? Az, hogy még a t. urak kedvéért sem űzünk fiuáncz-politikát sympathiából. Nem sympatheticus kérdések döntenek pénzügyi tekintetben: hanem a hasznosság, a szükségesség kérdései. Ez is azok közé tartozik, a melyekre czélzott a miniszterelnök ur tegnapi beszédében, mikor mondta, hogy mi a népszerűséget ki is adjuk. Kiadjuk azt, mikor a nemzet által sympathiával kisórt dolgokra sem akarunk pénzt . adni, amikor meg vagyunir győződve, hogy az kidobott pénz lenne. Tudjuk azt mi is, hogy a védelmi kötelezettség oly kötelezettség, melyben fukarkodni nem takarékosság. Épen azért nem is fukarkodnak a fegyveres erők kiállításában sem a közös hadseregnél, sem a honvédségnél. Mondatott, hogy annyi és annyi milliót szavazunk meg a közös hadseregre. Igenis, szavaztunk, de nem csupán arra. A háború eshetősége szempontjából szükséges készülődésekre, mint most már tudni, vagy 19 millió költetett. Ebből mi ránk nem egészen 6 millió esik. Ugyancsak a múlt évben, a honvédség fölszerelésére kegyes volt a ház megszavazni 5 millió frtot, akkor, mikor a honvédség 95 ezer emberből állt, s mi nem mondtuk, hogy erre nincsen pénz. Ez fényesen tanúskodik arról, hogy igenis volt pénz oly czélokra is, melyeket a nemzet sympathiával kisér, s melyekről egyszersmind a kormány is tudta, hogy gyakorlatiak. 25 milliót tesz azon költség, meiy ez évre a hadsereg számára rendkívüli szük-;égj létként lőn megszavazva, azért, hogy fokoztassék annak harczképessége. Ebből ismét esik Magyarországra 7Va millió. A 140 ezer főből álló honvédség számára azon pótbudget, melyet a miniszter bemutatott, kivan közel 3 milliót. Andrásy Gyula gróf miniszterelnök: Négyet. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : Nem szólok azon egy millióról, mi a tavalyi dotatióból tétetett át, mivel az már tavaly meg lett szavazva az öt millióban. Az arány a két dotatio között megvan. Ha hát csupán azért, mert valamely dolog sympatheticus ; még I nincs reá pénz; de azért mivel a honvédség fejlesztése nemcsak sympathia dolga, hanem a haszon-, és szükségessége is: ime arra volt és van pénz. Van azonban a pénzen kivül még más tárgy is, a mivel szintén takarékoskodni kell, s a mit, véleményem szerint, még inkább ki kell emelni mint a pénzt; bár nem tagadhatom, hogv rám megdöbbentő hatást gyakorolt, az hogy 50