Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-295

392 295. országos ülés február 25. 1871. zom, ki elismerte, hogy a honvédség keretén belül nem lenne a tüzérség jól kiképezhető, s ki azt mégis szorgalmazá, s tette azért, mivel a semminél — mint monda — mégis csak többet ér. (Ellenmondás a hal oldalon.) Tessék kérem a Naplóban megnézni, meg fogják találni. Ha a közt kellene választani, hogy a honvédséget vagy épen ne lássuk el tüzérséggel, vagy ha mással nem lehet ; lássuk el legalább olyannal, mely a semminél legalább többet ér ; ugy én igen érteném a t. képviselő urat. De van más választásunk is: elláthatjuk a honvédséget jó tüzérséggel is, és pedig abból a hadseregből, a melynek gyámolitására ezen honvédség hivatva van, s a melynek szerkezete megengedi, hogy elegendő számú tüzérsége legyen, melylyel a honvédség is elláttassák. Mikor e választásom van, akkor én nem akarom azon tüzérséget, a mely mellett egy Tisza Kálmán sem bir fölhozni egyebet, mint hogy jobb lesz a semminél. S itt alkalmam nyilik kiterjeszkedni azokra is, melyeket Várady Gábor t. képviselő ur mondott. Nevezett képviselő ur e tárgynál is a törvényből kivánt kiindulni, noha az, ha valahol: itt szól mi mellettünk. A t. képviselő ur kiemelte, hogy a honvédelmi törvény 27-ik §-sa háború, vagy háború eshetőségének idején mindarra is kiterjeszti a honvédelmi miniszter hatáskörét, mi a honvédség harczképességére tartozik ; mihez pedig kétségkívül annak tüzérséggel ellátása is s orozandó

v tüzérséggel, amelyet pedig, mint monda, a háború idején, a csata hevében requirálni nem lehet. Mindezekre igen jól jegyezte meg már Pulszky Ág ost ur, hogy furcsa lenne, ha akkor akarnánk requirálni; a honvédelmi miniszter sokkal jobban is érti a kötelességét. A most lezajtott háború beállta alkalmával is történt gondoskodás ezen tekintetben; sőt nem is annak, hanem már a háború eshetőségének beálltakor egészen ugy, miként a törvény rendeli. Az akkor létezett honvédség egy része helyőrségül levén kiszemelve, 60 zászlóalj volt arra szánva, hogy mozgósittassék, és azon 60 zászlóaljhoz, melynek egy része külön hadtestként fogott volna állani : 152 ágyú volt biztositva; tehát 1000 emberre 2 V-t, vagyis annyi, a mennyinél többet az utolsó háborúban is ritkán láttunk a hadviselő feleknél, előbb pedig soha. A honvédelmi miniszter hát ismerte a maga kötelességét, s gondoskodott, hogy a háború beálltakor legyen és pedig kitűnő s elég tüzérségünk, tehát nem olyan, mely csak a semminél jobb. De Tisza Kálmán képviselő ur minderre azt monda, hogy ő nem akarja a mi honvédségünk sorsát a tüzérségtől tenni függővé, mely nem vele nőtt fel testvériesen, s melybe — attól fél — a | közös hadseregben nem a legjobb szellemet csöpögtették. Ez oly markírozott kifejezése a hadsereg iránti bizalmatlanságnak, melynek, sajnos, Simonyi és Várady képviselő urak is kifejezést adtak, hogy ha abból indulunk ki: elvesztettük a hadjáratot, mielőtt csak meg is kezdtük volna, akár lesz a honvédségnek tüzérsége, akár nem. Ismétlem, ha ezen bizalmatlanság vezérel bennünket, ha ezt a hadsereg is épugy visszaadja, ha az erdő ugy fog viszhangozni, a mint belekiáltunk akkor elveszítjük a háborút, még mielőtt megkezdettük azt. (Nyugtalanság.) Ez fölte'tlenül igaz, akár lesz a honvédségnek tüzérsége, akár nem; ha ilyen érzelmekkel nézzük egymást, s ha mi nem merjük a honvéd divisiók sorsát a közös hadsereg tüzérségétől tenni függővé: akkor a közös hadsereg sem fog merni megindulni, ha egy honvéd hadtestre látja bizva háta fedezését. De ne menjünk uraim ezen térre, ne tekintsük idegennek a közös hadsereget. Itt a különbség közöttünk, és én azt tartom, hogy ez a Sybilla 3-ik könyve. Azon hadseregben minden százból 42 magyar, ki azért van ott, mert a törvény s a haza iránti kötelesség parancsolja, hogy ott legyen. Én megértettem azon urakat, kik azt kívánták, hogy külön magyar hadsereg legyen, s ne közös. Nem osztoztam nézetükben s indokoltam eltérő véleményemet akkor, midőn a védelmi törvény meghozása volt a napirenden. De nem értem azon urakat, kik most, midőn már egyszer elfogadtatott s pedig törvény általfogadtatott el, hogy közös hadsereg legyen : még mindig ezen elvesztett positiót védik, és azt mondják: ápoljuk a honvédséget! nem gondolva vele, akármi lesz ebből a közös seregből. (FölMáltások hal felől: A honvédséget is!) Ha attól fél Tisza Kálmán kéjoviselő ur, hogy a közös hadseregben nem a legjobb szellem lesz becsepegtetve az emberekbe : ebből nem az következik, hogy a honvédségnek biztosítsunk egy másik tüzérséget, mely megbízható legyen; hanem következik az, hogy hassunk oda: hogy a közös hadseregben is jó szellem legyen. (Helyeslés jobb felől. Fölkiáltás hal felől: De az nem lehet!) En Máttyus képviselő urnák véleményét szívesen meghallgatom, és a legnagyobb figyelemmel fogom kisérni azon érvelést, melylyel demonstrálni fogja, hogy az nem lehet; — de majd csak akkor, ha én elvégeztem beszédemet, mert ugy a házszabályok, mint a parlamenti illem azt kívánják, hogy egymásután szóljunk, ne pedig egyszerre. (Helyeslés jobb felől.) En azt tartom, hogy nemcsak lehet, de kötelesség is. Hogy miképen lehet, én mindjárt mondok rá egy módot. Ne kerüljék ezen közös hadsereget, ne kövessenek el az illető szülők és