Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-295

295. országos ölés február 25. 1871. 391 czélunk. Hogy jelen szerkezetében megfelel-e a honvédség e czélnek? oly kérdés, mire csak egy előzetes kérdés eldöntése után felelhetünk. Ha oly haderőt alkotni volt czélunk, mely egymagában is képes legyen a győzelem biztosságával, vagy legalább valószínűségével harczra kelni: akkor tökéletesen áll, mit a t. képviselő ur mond, hogy t. i. ily czélzatnak jelen szerkezetében a honvédség meg nem felel. De én valóban nem tudom, honnan vette a t. képviselő ur azon hitét, hogy a honvédségben ily országos haderőt akart a törvényhozás és a nemzet teremteni? A „ Napló K-ra hivatkozott, mint amely szerinte tanúskodik arról, hogy annak műszaki csapatokkal, tüzérséggel is kiegészítését s igy magában is harczképessé tételét a törvényhozás már eredetileg is czélba vette; csakhogy akkorra vélte halasztandónak, amikor a rendes hadsereg tartalékából már ezen fegyvernemekben szolgáltak is át léptek a honvédséghez. Ez, mint a t. képviselő ur monda, a „Napló*-ban volt. A „Napló" egyes képviselők fölszólalásait tartalmazza, egyebet nem, és nyom annyit, mennyit egyes képviselők nyilatkozatai átalában nyomhatnak : se többet, se kevesebbet. En a törvényhez tartom magamat, mert a törvény az ország akaratának nyílt kifejezése; az mondja meg, mit akart a nemzet, mely azon törvényben hozta kifejezésre akaratát. És mit mond a vóderőről rendelkező törvény ? Azt mondja : „hogy a fegyveres erőt képezi a hadsereg, a hadi tengerészet, a honvédség és a népfölkelés." Csak nem akarja a t. képviselő ur azt állítani, hogy ezen négy tényező mindegyikének magában is harczképesnek kell lenni s e czélból el is láttatni mindazzal, mi ilyenné teszi? A négynek együtt kell harczképesnek lenni, és ha a diadal biztositékát csak összeségükben is képesek nyújtani: én nagyon megelégszem. {Helyeslés jobb felől.) Ha a t. képviselő ur az ellenkezőt akarná állítani, mondván, hogy mivel e négy tényezőből áll a fegyveres erő, mindegyiknek magában is harczképesnek kell lennie: oda jutna végre még, hogy a népfölkelés számára is tüzérséget kellene indítványoznia, mivelhogy az is része a fegyveres erőnek. (Helyeslés jobb felől) Nem arra vannak ez egyes tényezők hivatva, hogy külön magukban ; hanem, hogy együtt legyenek elegek. Még a közös hadsereg sem elégséges magában, s épen mivel nem az: gondoskodott a törvény, hogy a hadi tengerészeten kivül még a honvédség és a népfölkelés is rendszeresítessék, hogy ezekkel kielégítve, a diadal biztositékául szolgálhasson. {Helyeslés jobb felől.) Véleményem szerint, e vitában a kérdés van roszul föltéve, s a vélemények eltérésének épen ez az oka. Ha ugy volna a dolog, hogy a honvédség háborúba kerülve, magában állna szemben az ellenséggel; ha arról kellene gondoskodni, hogy a honvédség igy magában állva is, a diadal valószínűségével mérkőzhessek: akkor mind helyesek vomának azok, amiket hallottunk. Csakhogy ez nagyon is szomorú volna: mert ez esetben az érvelés helyessége daczára is veszve volnánk, oly föladat súlya nehezülvén a honvédségre, mit az elviselm sem tüzérséggel, sem a nélkül nem viselhetne el. E föladatnak csak a fegyveres erő öszszes tényezői birnak megfelelni s csakis ezek vannak erre törvénynyel hivatva. Hogy a dolog igy van, azt nemcsak az általam már emiitett törvényből mutathatom ki, de magából a honvédségről szóló törvényből is, s pedig mindjárt annak 1. §-ából, mely igy szól: „A honvédség a fegyveres erőnek kiegészítő része, háború idején a hadsereg támogatására és a belvédelemre: békében kivételesen a belrend és biztosság föntartására is van hivatva." Tehát nem arra van az hivatva, hogy magában megszerezze a diadalt: hanem arra, hogy mint a fegyveres erő kiegészítő része háború esetén támogassa a hadsereget. A kérdés tehát az, és csakis az : hogy a rendelkezésünkre álló ember- s pénzerővel mikép alkothatunk olyan honvédséget, mely a törvényben kijelölt czélt, a hadsereg támogatását, legsikeresebben megvalósíthatja s ezáltal a diadalt leginkább biztosithatja számunkra ; ugy-e : ha oly alkotásokra törekszünk a honvédség keretén belől, melyeket annak egész természete kizár, s melyek, ha bele vitetnek, az nem lehet az, a mire hivatva van? de nem lehet igazán egyéb sem; vagy ugy-e, ha olyasmit akarunk belőle csinálni, a, mire nem való s elmulasztjuk azzá tenni, a mire való lenne ? Volt egy idő, melyben p. o. a magyar munieipiumok gyűlése megannyi kis országgyűlés voltak, 52 megyén intézték az ország dolgait; természetesen, hogy nem jól, s mellette elhanyagolták a megyei dolgokat, s lettek nemcsak rósz országgyülésecskék, de rósz megyegyülések. Ezt nem vádként hozom föl; tudom, hogy azon állapotot a kénytelenség szülte, miután az ország dolgait, az arra egyedül illetékes egy helyen intézni nem volt lehetséges, slgy szükség volt a surrogatumra: habár az — mint minden surrogatum — rósz volt. Semmi sem levén képes az lenni, a mire nem való, miként a megyegyülések nem voltak jó országgyűlés: a honvédség sem lehet az, mi kell, hogy a hadsereg legyen. Hogy ez igy van, annak bizonyítására nem megyek messze argumentumért, csak Tisza Kálmán képviselő arra bivatko-