Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.

Ülésnapok - 1869-295

390 235. országos Ülés február 25. 1871. nem fogadhatom el, miután köztudomásúlag azok ott a szekerészetet, a kocsiskodást ; nem pedig az ágyukkal való technikai bánásmódot tanulják el. Mivel fog intézkedni a t. kormány, hogy szükség esetében Magyarországon tartalék fegyvergyár és egyátalában hadkészletgyár legyen? A t. miniszterelnök urnák sardonicus hu­mora iránt nagy respeetussal vagyok ; de azért nem várom azt a sarkastikus feleletet tőle ezen kérdéseimre: hogy kedves barátom, ha erre fe­leletet akarsz kapni, választasd meg magad de­legátusnak, a delegatióban interpelláld Kuhnt, majd azután Kuhn oda küldi neked Benedeket, s az befelel neked ugy, hogy nem kívánsz be­lőle másodikat; (Derültség.) hanem fölteszem a miniszterelnök úrról, hogy mindezen aggodalma-. imra megnyugtató választ fog adni. A megnyug­tató válaszok közé azonban azon tegnap hallottat nem sorozhatom, hogy hiszen ha ágyúzni aka­runk : szerezhetünk magunknak ágyút, hisz ebben senki nem áll utunkban. Ezt nagyon jól tudom és erre soha sem kértünk sem az országgyűléstől, sem a kor­mánytól engedélyt; hiszen méltóztatnak reá em­lékezni, hogy a pestvárosi követválasztás alkal­mával 6 mozsárágyuval oly ágyúzást vittünk véghez, hogy ahoz a párisi nem is hasonlítható. (Derültség.) Nem mulatságokra, nem szüretre, vagy szt. Jánosnapra kérem az ágyút ; hanem igen komoly dologra, sőt ha a miniszterelnök ur, ki Angliából hozta a példát, nekünk Magyarország körül megszerzi az Atlanti óceánt : egy ágyú sem kell, még a miniszteri előterjesztésre való pénzt sem szavazzuk meg. Amit a t. miniszterelnök úrtól kívánok: csupán megnyugtatás az iránt, hogy a mi em­beri anyagra nézve kitűnő, legjobb, legvitézebb honvédseregünk egyúttal mint hadsereg is a csataképesek számába fog számíttatni; mert még 100,000 ember — tudjuk nagyon jól — nem 100,000 főnyi hadsereg egymagában; sőt még 100 ágyú is nem tüzérpark. Előttünk van a példa Baupaume-nál, hol 40 ágyú volt fölállít­va egy ponton, a mely egyetlen egy ellenséget sem ejtett el, egyszerűen azért, mert nem volt senki, a ki tudta volna kezelni azokat. Nagyon jól tudja mindenki, hogy a mit kívánok, nem dicsvágyból kívánom ; hanem kí­vánom a haza és a trón biztosítására: hogy a magyar honvédsereg csataképessé alakittassék. Hogy ez féltékenységet költsön, azt előre is ta­gadom. Kiktől jöhetne a féltékenység? A laj­théntúli népektől nem; azok nagyon biztosítva vannak arról, hogy tőlük nem mehetünk el, mert nincs hová. De ki biztosithat minket ar­ról, hogy ők nem mennek el tőlünk. Vagy ta­lán a dynastia, az uralkodó lehetne féltékeny, ezen kifejlődésünk iránt? Adjon hálát az ural­kodó a mindenhatónak, hogy neki egy olyan nemzetet kormányozni adatott, mely azon mind­inkább ritkuló népek sorába tartozik, a kik még a haza iránti szeretetet az uralkodó iránti hűséggel, a szabadság védelmét a trón iránti ra­gaszkodással magukban egyesíteni tudják. E ritka nemzetek közé tartozik Magyarország, és> tessék elhinni a t. kormányelnök urnák, hogy azon módos itvány, melyet Győrffy t. barátom benyújtott, Sybilla könyveinek utolsó kötete,, mely ly el Tarquiniusnak ajánlkozik. (Helyeslés bal felöl.) Szapáry Gyula gr.: T. ház! Egyike a képviselőház tagjainak a szőnyegen levő tárgy­nál, a kisebbségi vélemény indokolására szüksé­gesnek látta, csekély személyemmel foglalkozni. Sajnálom, hogy azon alkalommal jelen nem lé­vén, szavait nem hallottam, és így a házszabá­lyok 136. §-a értelmében személyes kérdésben csak most kérhetek szót. Eltekintve attól: vajon a t. képviselőháznak méltóságához illő-e, csekély személyes kérdésekkel foglalkozni; eltekintve: mennyire voltak alaposak a képviselő urnák azon állításai, hogy a hivatalok comulatiójáról lehet ; szó azért, meit állami hivatalt viselvén, egy­szersmind e háznak is tagja vagyok; sőt még' egy egyházmegyei kerületben autonomicus kép­viselőnek is megválasztottak, mondom, ezektől eltekintve : csak arra akarok válaszolni, hogy csodálja, miszerint még nem neveztettem ki hon­védőrnagynak. Legyen meggyőződve a t. képvi­selő ur, hogy azon esetre, ha a haza szolgála­tomat e téren igénybeveszi : kötelességemet e téren is meg fogom tenni. Vajon akkor őrnagj^­nak kineveztetem-e, nem tudom; annyit azonban tudok, hogy e téren a hazának annyi szolgála­tot fogok tenni, melyet e rangban a fölszólaló képviselő ur tett. Egyszerűen fölkérem tehát a képviselő urat, miután a ház sokkal fontosabb tárgyakkal van elfoglalva: az ilyeneket intézze el azon az utón, a melyen ezek elintézendők. {Helyeslés jobb felől.) Kerkapoly Károly pénzügymi­niszter: A kisebbség véleményelőadója azzal kezdte beszédét, hogy a törvényhozás szándékla­tának, mely Magyarországnak országos haderőt kíván a honvédségben teremteni : a honvédség, jelen szerkezetében, meg nem felel. E tételt vette alapul a kisebbség által ja­vaslatba hozott módosítás, illetőleg toldás indok­lásánál. Én sem akarom tagadni, hogy a honvédség megalkotásakor országos haderőt teremteni volt

Next

/
Thumbnails
Contents