Képviselőházi napló, 1869. XIII. kötet • 1871. február 9–február 25.
Ülésnapok - 1869-295
285. országos ülés február 25. 1871. 389 nemzeti 2-ik hadseregét későbben állította ki, mint a császári hadsereg elveszte előtt, hogy előbb engedte eltűnni azt a mappáról, az által igaz, hogy sok milliárdnyi nemzeti vagyont veszített és meglehet még veszíteni fog egy pár Németországgal határos tartományt is; de nyert igen nagyot: megszabadult egy gyűlöletes dynastiától. Nekünk analóg esetünk nincs; mi nem akarunk szabadulni dynastiánktól, sem nem akarjuk elveszteni a határos Magyar- és Oroszország közé eső határszéli tartományokat: ennélfogva ránk nézve indikálva van, hogy mi azt a 2-ik nemzeti hadseregünket már akkor állítsuk ki, mikor még a rendes hadsereg meg van és ne várjuk be azt, míg amaz eltűnik. De exodusunk sem hasonló. A mi sikerült Francziaországban, hogy az első után egy második hadsereget tudott előállítani: az miránk nézve tiszta lehetetlenség. Ennek egyszerű oka az, hogy nekünk nemcsak arzenáljaink, ágyúöntödénk: de még az ezeknek kezeléséhez értő személyzet is mind a birodalom határszólére van concentrálva, következőleg a mi hadseregünknek csak a legelső döntő ütközetet kell elveszíteni : hogy többé ne legyen hova visszavonulnia. Mert a mint a hadsereg azon fő és egyetlen depóttói el van vágva, a mint azon országokból ki van szorítva, hol magának még műszaki csapatokat szerelhetne föl: itt Magyarországon, mely mindezeket nélkülözi, nem fog találni a maga számára sem uj ágyúöntödét, sem fegyvergyárakat, sem egyetlen golyóöntődét; de legkevésbé fog találni kiképzett egyéneket, kikkel a hiányzókat kipótolhatná. Ennélfogva ezen monarchiára nézve, a legelső elvesztett ütközet egyértelmű a háború befejezésével. Ennek ugyan én, mint jámbor, békeszerető páter familias csak örülhetek, mert hisz így biztosítva vagyok aífelől, hogy nem eszem meg a macskámat; (Derültség.) mert mire arra kerül a sor, hogy Pestet ostrom alá veszik: akkor hadseregünknek már pora sincs meg. De mint képviselőt, nem a magam kényelme : hanem országunk léte kormányoz, és az áll szemem előtt, hogy mit kell tennünk e tekintetben? A t. miniszterelnök ur előadta, a mi eddig történt ez érdemben : t. i. hogy a honvédség fölállittatott és már eddigelé 140 ezer begyakorolt harczképes emberünk van lovas és gyalog. Elismerem nemcsak fáradozásait, de sikerét is a honvédelmi minisztériumnak e téren. Nem most ismerem el először ; azonnal a mint meggyőződtem felőle: az elsők között voltam, kik az iránt a világot értesítették — már a mennyi világ körém tartozik; — és ha emlékezik a miniszter ur azon keserűségekre, melyek ezen intézmény megkezdésekor a hírlapok által előhozattak: nagyon kérem, édesítse meg magának ezen keserűséget azon hazafiai elismerésekkel, melyekkel ugyanazon orgánumok siettek üdvözölni a sikert. Azonban az, ameddig elmentünk: még mindig nem akadályozza meg azt, hogy a mi honvédhadseregünk, melynek föladata volna, hogy egy nagy második nemzeti hadsereget képezzen: egy második győri insurecciová ne váljék, azon különbséggel, hogy midőn Alvinczy idejében nem Alvinczy volt a hibás, hanem azon kortes, aki neki a kovátlan puskát bemutatta, mert miért nem vett két garasért tűzkövet puskájára, hogy lőni tudjon; akkor a mostani tökély esbitett fegyvereknél, ha nem gondoskodik a honvédelmi minisztérium előre, hogy az elpazarolt lőszerek, és netalán elveszett fegyverek helyébe mást tudjon adni, akkor többé nem a kortes, nem a kova: hanem Alvinczy lesz a hibás. (Derültség, tetszés bal felöl.) T. ház! Miután ezen tárgyról igen sokat hallottam beszólni anélkül, hogy magára a tárgyra nézve valami fölvilágosítást nyertem volna, — ha csak a nekem visszaajándékozott kokárdáimat nem vagyok kénytelen annak elfogadni: —• bátorkodom az igen t. miniszterelnök és honvédelmi miniszter urat, nem a falnak szorítani, de mindenesetre egy barátságos interpellatio karjai közé fogni a következő kérdéssel: ha a miniszterelnök ur meggyőződése szerint a honvédseregnek hivatása az, hogy harcz idejében gyámolitója és harczos társa legyen a közös, rendes hadseregnek ; ha nincs elég pénzünk arra, hogy a számára szükséges technikai hadszereket most beszerezhessük; ha nincs meg az ahhoz megkívántató törvény, nincsenek meg a megkívántató tehetségek, melyek ily fölszerelésnek előállítására és folyton hadkészletben tartására és a kor kívánalmaihoz mért előhaladásra és kifejlesztésre megkívántatnak; de miután mindezeknek mégis meg kell lenni, mert körülöttünk minden szomszédunknak meg lesz, minden szomszédunk behozza, nagyobbítja, szaporítja, fejleszti a maga harezképességót; és ha mi a magyar-osztrák monarchia szomszédainak kegyétől nem akarjuk függővé tenni, mely esetben semmi érdeke nem volna Európának itt egy államtestet tovább föntartani; bátor vagyok a t. miniszterelnök urat kérdezni : minő intézkedésekkel véli ezen hiányokat kipótolhatni'? mit kivan azon czélra tenni, hogy a honvédség csataképes hadsereg alakját vehesse föl; mit kíván arra megtenni, hogy Magyarország polgárai, kik a hadseregbe beosztatnak, alkalmat nyerjenek arra, hogy magukat a hadászat technicájában kiképezhessék % mert azt, hogy a magyarországi tüzérezredekbe magyarokat is osztanak be: argumentumul egyátalán